A lakossági villany és gáz politikai termék, az ára fix, alacsonyabb sem lehet, mint amit a kormány a rezsiháborúban kiharcolt. Nagyjából ez volt az üzenete Németh Szilárd fideszes képviselő múlt heti, túl olcsó gáz miatti kirohanásának.

Ez azért szomorú, mert a gáz esetében már most is, a villanynál pedig közép-, hosszútávon valószínűleg kaphattak volna olyan ajánlatokat a háztartások, amelyekkel tovább csökken a rezsiköltségük. Így viszont szinte biztosan nem fognak. A kormány, miután az árak mesterséges leszorításával kicsinálta a konkurensek nagy részét, most azzal, hogy az alacsonyabb díj miatt is kapásból torokra ment, végleg deklarálta: itt nem működhet a piac.

Németh Szilárd egy sajtótájékoztatón fakadt ki amiatt, hogy az E.On még a rezsicsökkentett árnál is 5 százalékkal olcsóbban kínálta a földgázt egyes lakossági ügyfeleknek. Ezzel egy nagyobb fogyasztású háztartás havi ezer forintot is spórolhatott volna. Mivel jelenleg lényegében a teljes lakosság az állami Nemzeti Közművek Zrt-től (NKM) veszi a gázt, az E.On tőlük vehetett volna el ügyfeleket. A fideszes politikus szerint azonban ezzel a német energetikai vállalat beavatkozott az áprilisi országgyűlési választásokba.

Hogyan adhatta olcsóbban a gázt az E.On az állami közműholdingnál? Ehhez röviden muszáj bemutatni az ágazat működését. A lakosság lényegében teljes egészében az úgynevezett egyetemes szolgáltatás keretében vásárolja a gázt és a villanyt. Az ilyen szolgáltatást végző cégeknek kötelessége kiszolgálni azokat, akik igénylik, azaz tulajdonképpen minden háztartást. Mindezt ráadásul jogszabályban rögzített áron. Ezt az árat csökkentette jelentősen az előző választások elé időzített rezsicsökkentéssel a kormány.

Akkor olyan jól sikerült belőni a díjakat, hogy a gázszektorban az addig piacon lévő szereplők egytől egyig elmenekültek, és minden fogyasztó az újonnan létrehozott állami közműholdinghoz került. Az áram szegmensben nem volt ilyen mértékű kivonulás, de ott is csak három vállalat maradt, köztük az NKM.

Igen ám, de a lakosság nem csak az egyetemes szolgáltatás keretében vásárolhat gázt és villanyt, hanem a szabadpiacról is, úgy, ahogy például a vállalatok. A cégeknél nincs rögzített ár, a kisebbeknek fix csomagokat kínálnak a szolgáltatók, a nagyobbakkal pedig egyedileg állapodnak meg. Egy ilyen csomag volt az is, ami Németh Szilárdot kiborította. Ez a gyakorlat egyébként a rezsicsökkentés előtt elég általános volt, így árult például gázt a Magyar Telekom is, amely az egyetemesnél alacsonyabb árakkal csábította ügyfeleit.

Közben 2013 óta nagyon nagyot zuhant a földgáz piaci, beszerzési ára, így most a szolgáltatók is sokkal olcsóbban veszik. Sőt, valójában már a rezsicsökkentés idején olcsóbban kaptuk a gázt az oroszoktól, mint amennyit a lakosság fizetett érte. De ettől abban az időben még nem lehetett volna tovább csökkenteni az egyetemes árat.

A gázszámla ugyanis nem csak a földgáz árából áll, hogy mást ne mondjunk, azt el is kell juttatni a fogyasztókhoz, és ennek jelentős költsége van. Emellett a szolgáltató ügyfélszolgálatot tart fenn, működteti a céget, fizeti a háttérben dolgozókat és a többi. Épp ezért az orosz beszerzési árat nem a lakosságival kell összevetni, sokkal inkább azzal, amennyiért a nagykereskedő továbbadja az NKM-nek.

A piac ugyanis leegyszerűsítve úgy működik, hogy az orosz gáz beérkezik az állami tulajdonban lévő Magyar Földgázkereskedő Zrt-hez (MFGK), ez egy jogszabályban rögzített (három havonta változó) áron továbbadja az NKM-nek, amely aztán szintén törvényben meghatározott (rezsicsökkentett) áron értékesíti a lakosságnak.

A rezsicsökkentés idején az oroszok valóban olcsóbban adták a gázt, mint amennyit az NKM kapott érte, de ugyanez az MFGK-ra már nem volt igaz. A nagykereskedő az elérhető adatok alapján az orosz gáz továbbadásán valószínűleg bukott eleinte^*Igaz a cég üzemi eredményén ez nem látszik, hiszen a társaság minden évben nyereséget termelt, ám, hogy ez pontosan minek köszönhető, azt a beszámolóból nem lehet visszafejteni.. Az árak lefaragását annyira túllőtték, hogy ha a piac nem segít, és a nemzetközi árak nem szakadnak be, a teljes rendszer fenntarthatatlan válik, és a kormány kénytelen lett volna „rezsit emelni”.

Ám a piac segített, a nemzetközi árak csökkentek, és a rendszer fenntarthatóvá vált. Sőt, 2016-ban szinte biztosan tízmilliárdokat nyert a kedvező trendeken az MFGK. Az azonban még így sem igaz, hogy az állam folyamatosan nyerészkedik a lakosságon. Bár az elmúlt két év nagy részében is olcsóbb volt az orosz gáz, mint amennyiért az MFGK továbbadta, de például tavaly január és március között 10 milliárd forintnál is többet bukhatott a cég azon, hogy rövid időre fordult a kocka^*A tényleges veszteség ennél vélhetően kevesebb, mert ennyit akkor bukott volna a cég, ha közvetlenül azt a gázt értékesíti tovább, amit az adott hónapban vásárolt. Az MFGK azonban az NKM-nek télen eladott földgáz egy jelentős részét már korábban beszerzi (amikor az olcsóbb) és a tározókban tárolja.. Ez ráadásul október és december között megismétlődött, igaz ebben a három hónapban kalkulációink szerint csak 2,5 milliárd forint lehetett a veszteség.

Szóval sokkal olcsóbban tartósan szinte biztosan nem lehet adni a gázt az egyetemes árnál, de néhány ügyes húzással nem is lehetetlen alákínálni az NKM-nek. Egyrészt az E.On valószínűleg tud szerezni az orosznál olcsóbb forrást, másrészt elég sokat spórolhat azon is, hogy a versenypiacon sokkal kevésbé szigorúak az ügyfél-kiszolgálásra vonatkozó előírások. Nem kell annyi iroda, alkalmazott, papírmunka.

Ez utóbbi az, ami miatt idővel az áram szegmensben is lehettek volna hasonló próbálkozások, és piaci alapon folytatódhatott volna a rezsicsökkentés^*A jelenlegi árak mellett még nem éri meg a cégeknek a kisebb fogyasztók átcsábításával vesződni.. A lakossági fogyasztók jelentős része ugyanis nem igényli az ügyfélirodákat, ágazati forrásaink szerint kevesebb, mint 10 százalékuk használja. Így szinte biztosan van egy elég nagyszámú fogyasztói kör, aki hajlandó lenne váltani, ha megfelelő ajánlatot kap.

Ez alacsonyabb árakat is jelent. Az energetikai cégek mégsem próbálkozhatnak ezzel, ha nem akarják magukra haragítani a kormányzatot.

Mivel a vállalati szféra az elmúlt nyolc évben kellő leckét kapott abból, hogy meddig lehet elmenni, Németh Szilárd kirohanása valószínűleg az utolsó szöget is beütötte a lakossági energiapiac koporsójába.

Pedig lett volna olyan érvrendszer is, amivel kulturáltan lehet megvédeni az egyetemes szolgáltatást. Ebben a körben ugyanis garantált az ár, míg a szabad piacon folyamatosan változik^*A szerződésben általában valamilyen referenciához, például tőzsdei árhoz kötik. Magyarul, aki a biztonságra törekszik, annak érdemesebb az állami szolgáltatónál maradnia. Persze elvileg arra is van lehetőség, hogy valaki időről időre ingázzon a szolgáltatók között, de havi néhány száz forintért erre valószínűleg kevesen hajlandóak.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Vállalat gázár gázimport Németh Szilárd rezsicsökkentés Olvasson tovább a kategóriában