Hírlevél feliratkozás
Jandó Zoltán
2017. október 24. 07:01 Állam

Százmilliárdokat bukhatott volna az állam a rezsicsökkentésen, de a piac segített

Fél évvel az előző választások előtt, 2013 őszén a mostanihoz hasonlóan már javában zajlott a kampány. Akkoriban nem a bevándorolók és Soros György, hanem a rezsidémon volt a kormány fő ellensége.

A kormány 2013 januárja és 2014 áprilisa között három lépésben csökkentette a lakossági energiaárakat, a privatizáció óta nem látott változásokat elindítva ezzel az ágazatban. A rezsicsökkentés különösen a gázszektorban okozott felfordulást. Azzal érvelt a kormány az árak lefaragása mellett, hogy szerintük a külföldi tulajdonban lévő szolgáltatók eddig talicskával tolták ki a pénzt az országból. A cégek viszont azt állították: az intézkedés miatt már kevesebb pénzt kapnak a gázért, mint amit fizetni kell érte.

A két állítás elég erősen ellentmond egymásnak, mégis van igazság mind a kettőben. A 2007 és 2012 közötti időszakban ugyanis sokszor valóban jelentős különbség alakult ki a hazai lakossági és a nemzetközi gázár között. Előfordult, hogy előbbi közel duplája volt utóbbinak. Ez pedig valószínűleg még akkor is óriási nyereséget hozott a szektornak, ha figyelembe vesszük, hogy a vállalatoknak a gáz beszerzésén kívül más költségekkel is számolniuk kell. A profit pedig tényleg multiknál landolt, hiszen ekkor lényegében a teljes ágazat külföldi cégek kezében volt.

 

A rezsiharc kezdetekor azonban pont nem ez volt a helyzet: 2012 végén, 2013 elején ugyanis hároméves csúcson álltak a nemzetközi árak. Így már az első rezsicsökkentésnél közel került egymáshoz az import és a lakossági ár, a második kört követően pedig valóban volt olyan hónap, amikor az orosz importgáz is drágább volt már, mint amit a háztartásoknak fizetni kellett a fűtésért. Bár a kilowattóránként néhány 10 fillérnyi különbség nem tűnik soknak, a téli időszakban a hatalmas fogyasztás miatt ebből is több milliárdos veszteség jöhet össze egy-egy hónapban.

Ráadásul a lakossági díjban nem csak magának a gáznak az ára szerepel, hanem annak a költsége is, hogy azt eljuttassák a fogyasztóhoz. Így például a tároláshoz, és a szállításhoz kapcsolódó kiadások, amelyek a teljes gázszámla harmadát-negyedét is magyarázhatják.

Ha mindezt figyelembe vesszük, jól látszik, hogy a rezsicsökkentéssel egy teljesen fenntarthatatlan helyzet alakult ki. Ha a végső fogyasztói ár az importárat sem fedezi, miközben egy rakás más költség is felmerül, akkor a szektor egészen súlyos veszteséggel tud csak működni. Azt, hogy az iparág egyes szereplői hogyan osztoztak ezen, elég nehéz felfejteni, hiszen vannak nagykereskedők (ekkorra már állami cégek, akik megvásárolják az orosz gázt, majd továbbadják), a lakosságot kiszolgáló úgynevezett egyetemes szolgáltatók, illetve a vezetékeket üzemeltető cégek is.

Az viszont biztos, hogy a külföldi kézben lévő egyetemes szolgáltatók nem túloztak nagyot, amikor azt állították: önmagában a gázért is többet fizetnek, mint amennyit kapnak érte.

A cégek 2014-es beszámolóiból ugyanis elég jól látszik, hogy az értékesített termék beszerzési értéke legfeljebb 1-2 százalékkal volt alacsonyabb a teljes árbevételnél. Sőt, akadt olyan vállalat is (a Tigáz), amely számai alapján éves szinten is többet fizetett a gázért, mint amennyiért eladta.

Ennek fényében nem meglepő, hogy a nemzetközi cégek az első adódó alkalommal visszaadták egyetemes szolgáltatói engedélyüket. Így mostanra csak egy lakosságnak is értékesítő vállalat maradt a piacon: a 2013 vége óta teljesen köztulajdonban lévő Főgáz (a cég 49,8 százalékos részvénycsomagját a német RWE-től vásárolta meg az állam 41 milliárd forintért). Bár egy állami vállalat – különösen itthon, és főleg, ha politikai célokat is szolgál  kevésbé érzékeny a veszteségre, mint egy piaci alapon működő társaság, a 2013-14-es árakon a rendszer így is fenntarthatatlan lett volna.

Az államnak– amely ekkor már a teljes értékesítési láncot tulajdonolta – éves szinten legalább 10, de inkább 100 milliárdos nagyságrendű veszteséget okozott volna, hogy a korábbi árszinthez képest mesterségesen alacsonyan tartsa a háztartási rezsiköltségeket. A kínos hátraarctól (amit hosszútávon az ilyen mértékű veszteség kikényszeríthetett volna) a kedvező gázpiaci fordulat mentette meg a Fideszt. Mint a fenti grafikonon látszik, a nemzetközi árak 2015-től meredeken estek, így egy idő után nemhogy hiány, hanem többlet keletkezett a rendszerben.

(MTI Fotó: Czeglédi Zsolt)

Állam gáz gázár rezsicsökkentés Olvasson tovább a kategóriában

Állam

Wiedemann Tamás
2018. november 14. 16:33 Állam, Élet

Egy év alatt két Mercedest nyert ugyanattól a cégtől Magyarország legszerencsésebb embere

A Ferrero Rocher tavaly és idén is kisorsolt egy Mercedest a nyereményjátékban résztvevő vásárlók között. Ugyanaz nyert, aki tavaly. Hogy lehet ez?

Jandó Zoltán
2018. november 13. 14:42 Állam

Ott is vannak Európában halálutak, ahol kevésbé várnád

Kelet-Európában – és ez alól Magyarország sem kivétel – kevesebb személyi sérüléssel járó balesetben halnak meg jóval többen, mint nyugaton.

Fontos

Torontáli Zoltán
2018. november 14. 06:53 Piac

Hogy kerülhetsz be egy áruval az Aldi polcaira?

Elbeszélgettünk néhány aldis beszerzővel arról, hogyan döntik el, mit vesznek meg, és mit nem. Tudod, hány palack bort kell legalább szállítani, vagy hogyan lehet bejuttatni a magyar paprikát az osztrák Aldiba?

Kasnyik Márton
2018. november 13. 12:51 Podcast

A nagy transzferár-trükközés igazi tétje

Tényleg fontos nekünk, hogy egy-egy multinacionális vállalat hogyan áramoltatja a pénzt az országok között? G7 podcast, a vendég a cikksorozatunk szerzője.

Hajdu Miklós
2018. november 13. 06:56 Tech

Adatszemüveg és virtuális valóság: szinte olyan lesz az autógyári munka, mint egy videójáték

Tablet, okosóra és hamarosan adatszemüveg egészíti ki karbantartók szerszámkészletét a magyarországi autógyárakban.