(A szerző a Habitat for Humanity Magyarország energiahatékonysági szakértője. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)
A rezsicsökkentés miatt az Európai Unióban Magyarországon a legalacsonyabbak a lakossági gáz- és áramárak. Mégis, a magyar lakosság arányaiban sokkal többet költ energiára, mint az uniós átlag, és ez aránytalanul nagyobb terhet jelent az alacsony jövedelmű háztartások számára. A klímavédelmi törekvések megvalósításakor – például a karbonadó bevezetésekor – ez még hangsúlyosabb probléma lesz.
A klímaválság kezelése és a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentése Európa egyik legfőbb prioritásává vált az elmúlt években; ezt a törekvést az egekbe szökő energiaárak és az energiaválság még hangsúlyosabbá tette. Ennek érdekében számos olyan jogszabályt – direktívákat és rendeleteket – vizsgálnak felül, módosítanak és alkotnak meg az unióban, amelyek a fosszilis energiahordozók (szén, kőolaj, gáz) használatának és a szén-dioxid-kibocsátásnak a csökkentését célozzák. Ezek közül azonban néhány új követelmény nagy terhet róhat az alacsony jövedelmű, rossz energiahatékonyságú épületekben lakókra.
Ennek az új, részeiben még alakuló jogszabályi rendszernek, a „Fit for 55”, magyarul „Irány az 55%!” jogalkotási csomagnak két típusú karbonkibocsátás-csökkentést ösztönző eszköze van: a kibocsátáskereskedelmi rendszer (Emission Trading System, ETS) és az energiaadó. Utóbbi az energiafelhasználáson, üzemanyag-fogyasztáson keresztül hat, magasabb árral ösztönözve a kevesebb és fenntarthatóbb energia fogyasztását, hiszen a kisebb fosszilisenergia-fogyasztás kisebb karbonkibocsátással jár.
Az ETS ezzel szemben közvetlenül a szén-dioxid-kibocsátást árazza be. Az „Irány az 55%!” keretében a közúti közlekedésre és az épületekre is kiterjesztették a kibocsátáskereskedelmi rendszert. Így a kibocsátások ára meg fog jelenni a háztartások által felhasznált, leginkább fűtési és az egyéni, illetve közösségi közlekedéshez használt energiában, karbonadó formájában.
Ez különösen azokra a háztartásokra róhat majd nagy terhet, ahol alacsony a jövedelem, és/vagy a kiadásokhoz képest magas a rezsi. Az energiaköltségek ugyanis nem abszolút értékben, hanem leginkább a nagy energiaigényű, elavult épületállomány és az EU-s összehasonlításban alacsony bérek miatt számítanak magasnak hazánkban. A karbonadó bevezetésével és így a magasabb energiakiadásokkal járó extra terhet mindenképp enyhíteni kell majd, hogy ne szenvedjenek aránytalanul nagy hátrányt az eleve sérülékeny csoportok.
Hasznos lehet a karbonadó
A magyarországi karbonadó lakossági bevezetése sok tekintetben nagy vihart kavaró téma. A rezsicsökkentéshez hozzászokott magyar lakosság nehezen fogad el bármilyen energiaár-emelkedést, és vannak olyan háztartások, amelyeknek a rezsicsökkentés valóban biztonságot ad; mások azonban kevésbé vagy egyáltalán nincsenek rászorulva erre a támogatásra.
A rendszert mindenképpen szükséges lenne újragondolni, nemcsak azért, mert évente akár 1-2 ezer milliárd forintjába is kerülhet a költségvetésnek, és az egységesen alkalmazott árplafon előnyeit a magas jövedelmű háztartások élvezik leginkább. Hanem azért is, mert árjelzés nélkül az energiafogyasztás nő (a lakossági szektorban 2014 óta nagyjából folyamatosan), a szabályozott energiaárak alacsony szintje pedig nem ösztönzi a háztartásokat a fosszilis tüzelőanyagok (például a gáz) takarékos használatára, és így a kibocsátás sem tud csökkenni.
A klímaválság elkerüléséhez minden lehetséges eszköz megfontolása és minden szereplő – beleértve a lakosságot is – valamilyen szintű erőfeszítése szükséges. A karbonadót ezért eleve elutasítani nem feltétlenül szerencsés. Tény azonban az is, hogy a magasabb energiaárak sokkal nagyobb terhet rónak bizonyos társadalmi csoportokra, ezért alapvető fontosságú, hogy a zöld átállás méltányos módon történjen, és a rászoruló háztartások támogatása minden esetben biztosított legyen.
Az elmúlt időszakban több hazai és nemzetközi elemzés is foglalkozott a karbonadó és az ETS kiterjesztésének gazdasági és társadalmi hatásaival. A Habitat for Humanity Magyarország egy frissen megjelent nemzetközi kutatás keretében elemezte az itthoni helyzetet, amely a karbonárazás hatásait és annak lehetséges (újra)eloszlását vizsgálta néhány közép-európai országban. A kutatás elsősorban a karbonadó hatásait vizsgálta, de mivel (néhány technikai eltérést leszámítva) az ETS közlekedésre és épületekre való kiterjesztése is hasonló hatásokkal jár, a főbb megállapítások mindkét eszközre vonatkoznak.
A makroszintű modellezés azt vizsgálta, hogy milyen hatása lenne a karbonadó bevezetésének a GDP-re, a foglalkoztatottságra és az energiaimportra. A modellezett forgatókönyvek alapján a karbonadóhoz hat év alatt tudna alkalmazkodni a gazdaság, ami azt jelenti, hogy addig még alacsonyabb, de utána már magasabb GDP-t termelne a karbonadó nélküli forgatókönyvhöz képest. A karbonadó bevezetése hozzájárulhatna a magyar gazdaság fosszilis tüzelőanyagok importjától való függőségének csökkentéséhez, és a foglalkoztatottságban is csak kis mértékű lenne a csökkenés, amely könnyen ellensúlyozhatóvá válna megfelelő szakpolitikai eszközökkel. Így tehát az intézkedés bevezetésének makroszintű negatív hatásaitól nem kell tartanunk.
De hogyan csökkenthetjük a lakosság terheit a karbonadó bevezetésekor?
A kulcs az újraelosztás
A karbonadó bevezetése Magyarországon kényes téma. Egy friss kutatás szerint egy ilyen intézkedésnek – a kormányzati ellenvetések mellett – a társadalmi elfogadottsága is igen alacsony. Ugyanakkor a megfelelő szakpolitikai beavatkozásokkal csökkenthető a háztartásokra háruló teher.
A már említett Habitat tanulmány ezzel a kérdéssel is behatóan foglalkozik. A karbonadó valóban növelné a lakossági energiaárakat, de nem egyformán terhelné meg az alacsonyabb és magasabb jövedelmű csoportokat. Az egységes mértékű adó az alacsony jövedelműeket érintené a legrosszabbul: az áremelkedésre ők a már sok esetben eleve elégtelen fogyasztásuk további csökkentésével reagálnának, vagy a jövedelmük még nagyobb arányát fordítanák rezsire. Az intézkedés bevezetése esetén ezeket a negatív hatásokat mindenképpen figyelni és enyhíteni kell.
Annak érdekében, hogy ezt az aránytalan terhet elkerüljük, az adóból származó bevételek újraelosztására lenne szükség. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy amennyiben ez a kevésbé tehetőseket célozza, az mind a kibocsátás, mind az energiaszegénység csökkentése szempontjából előnyös lenne, és sokkal erősebb pozitív hatásokkal járna, mint ha egyformán részesülne az elosztásból minden háztartás.
A karbonadó bevételeit az alacsony jövedelmű családokra fordítva jelentősebb mértékben csökkenthetők lennének a magas energiaköltségekkel és a kifűtetlen, egészségtelen lakásokkal kapcsolatos problémák, az ezekkel járó állami – például egészségügyi, levegőminőségi – kiadások, és végső soron a karbonkibocsátás is. A tehetősebb háztartások jóléti szintje minimálisan, szinte észrevehetetlenül csökkenne a karbonadó hatására, ugyanakkor a sérülékenyebb csoportokat megóvná a kiszolgáltatott helyzetbe kerüléstől.
Újraelosztási mechanizmus: Szociális Klímaalap
Jogosan merül fel a kérdés, hogy a karbonadó visszaosztása megtörténne-e, és ha igen, akkor a méltányos átállás szempontjait figyelembe vennék-e hozzá a döntéshozók. Erre jó az a megoldás, amit az Európai Unió a kibocsátáskereskedelmi rendszer kiterjesztése kapcsán hozott létre. A háztartások növekvő kiadásainak ellensúlyozását az úgynevezett Szociális Klímaalap létrehozásával oldaná meg, amelyet az uniós országok a kiterjesztett kibocsátáskereskedelmi rendszerből származó bevételek 25 százalékából finanszíroznak. Tehát a bevételek egy részét kötelező lesz az alapon keresztül a meghatározott célokra fordítani: azokat a lakosokat és kisvállalkozásokat kell ebből támogatni, akik különösen ki vannak téve a változásoknak.
Az alapnak konkrét intézkedéseket kell finanszíroznia az energiaszegénység kezelésére, mind rövid, mind hosszabb távon, a közvetlen rezsitámogatástól kezdve az épületkorszerűsítésig. Az alap pénzügyi forrásaihoz való hozzájárulás és részesedés mértéke tagállamonként eltérő, az adott ország bruttó nemzeti jövedelemindexétől, szén-dioxid-kibocsátásától, illetve a lakosságon belüli rászorulók arányától függően.
A tagállamok nettó befizetők vagy nettó kedvezményezettek lesznek, Magyarország az utóbbiak közé tartozik: 2026-tól 2032-ig megközelítőleg 1000 milliárd forint állna rendelkezésre erre a célra hazánk számára. Így a kötelezettség teljesítéséhez pénzügyi forrás is érkezik majd hazánk számára az Európai Unióból, amelyet már csak jól kell célozni és felhasználni.
Élet
Rá fognak kényszerülni a kisebb boltok is, hogy visszavegyék a palackokat
Az eddigi számok arra utalnak, hogy ha továbbra sem szerződnek le a MOHU-val, akkor maguk alatt vágják a fát.
Alig érezné meg a gazdaság, ha december 24. piros betűs ünnep lenne
Az első évben körülbelül az egy napra eső GDP 20 százaléka esne ki, utána talán annyi sem, vagyis a lépésnek csekély gazdasági következménye lenne.
Szentkirályi Balázs-díjat alapít a G7
A G7 szerkesztősége, volt munkatársai díjat alapítanak a tavaly elhunyt Szentkirályi Balázs emlékére, aki a G7 2017-es alapítástól súlyos betegségéig a gazdasági portál vezérigazgatója, szerkesztője volt.
Fontos
Négy gyártól várja a gazdasági csodát a kormány, és mindannyian megérezzük, ha nem jön el
A kormány mintha túl gyors felfutással számolna az új autó- és akkumulátorgyáraknál, ami fokozza a jövő évi pénzügyi terveket övező kockázatokat.
Éledezik az európai autópiac, de több ezer ember állását ez már nem menti meg
Az e-autók iránti kereslet továbbra is hanyatlik, de összességében kicsit erősödött az uniós autópiac októberben. A Volkswagennél és a Fordnál így is leépítések jönnek.
Fogy a levegő a jövő évi magyar gazdasági növekedés körül
1,8 és 2,2 százalékos növekedési előrejelzés is megjelent az elmúlt egy hétben, aligha lesz így ebből uniós szinten is kiemelkedő gazdasági teljesítmény.
