Gyorsabban fogynak a magyar diákok idehaza, mint a határon túl

Magyarországon jelentősen csökken a közoktatásban tanulók száma, aminek csak az egyik oka demográfiai. Ebbe az irányba hatott a tankötelezettség korhatárának 16 évre csökkentése, és nem segítettek a gyakori oktatási átszervezések sem. Míg az általános iskolákban nem meglepő módon a lakosságfogyásnak megfelelő itthon a visszaesés, a középfokú oktatásban a diákok száma mellett az oktatásban eltöltött idő is csökken, vagyis egyre többen hullanak ki az iskolarendszerből érdemi képzettség nélkül.

Bár a viszonyok eltérőek, érdemes ezt összevetni azzal, hogy a szomszédos országokban élő magyar közösségek magyar tanítási nyelvű iskolába járó gyermekeinek száma kevésbé csökkent. Ezekben az országokban fejlődik a magyar nyelvű középfokú oktatás is, pedig korábban sokszor az jelentett kihívást e közösségek számára, hogy kevesen választják az alap után a középfokú képzésben is az anyanyelvet.

A magyarországi középiskolások száma a 2010/2011-es tanévben még 87 százaléka volt az általános iskolásokénak, ez 2019/2020-ra 69 százalékra csökkent. Eközben a határon túli magyar iskoláknál ez 38-ról 32 százalékra módosult, azaz arányaiban lassabban csökkent. Felmerülhet a kérdés, hogy esetleg Magyarországról járnak-e már át diákok Szlovákia és Románia magyar iskoláiba, de ilyen adatokat nem sikerült az említett országoktól szerezni – a mindennapi tapasztalatok alapján érzékelhető számban valószínűleg csak Ausztriára korlátozódik ez a jelenség. (Az alábbi grafikonon Magyarország nevére kattintva eltüntethetők a magyar adatok, így könnyebben kivehetővé válik a többi érték.)

A minden szomszédos országra elérhető adatok alapján 2019/2020-ig a 2010/2011-es tanév óta a legkevésbé Romániában csökkent a magyar általános iskolások száma (-2 százalék), ezt követi Szlovákia és Magyarország (5-5 százalék), majd Szerbia -30 százalékkal. Kárpátalján volt egyedül bővülés, méghozzá 17 százalékos. Az utóbbi önmagában örömteli, de a trendet valószínűleg megfordítja a háború által felgyorsított elvándorlás, és nem segít az ukrán nyelvtörvény sem, amelynek hatásaival és az arra adott magyar reakciókkal az utóbbi hónapokban több cikkben és interjúban is foglalkoztunk.

A középfokú oktatásban is Romániában csökkent legkevésbé a magyar diákok száma: 12 százalékkal lettek kevesebben tíz év alatt. Szerbiában és Magyarországon negyedével csökkent a számuk, Szlovákiában 28 százalékkal, Ukrajnában pedig 30 százalékkal – az utóbbi esetében idő kell, hogy az egyre több általános iskolás elérje a középfokú oktatást^*De a háború által felgyorsított elvándorlás ezt is kétségessé teszi..

Csökkenő finanszírozás, lecsúszó színvonal

Az oktatásban eltöltött idő mellett természetesen annak színvonala is lényeges, de ezt nem olyan egyszerű összehasonlítani, mert az OECD által végzett PISA felmérésekben szomszédaink nagyobb része nem vett még részt. Így a térségbeli Csehország, Lengyelország és a balti országok adatait szerepeltettük a szomszédos Ausztria, Szlovákia és Szlovénia mellett.

Magyarország a korábban sem túl erős eredményeit jelentősen rontotta, míg a térségbeli országok különösen matematikai képességekben javultak. Az utóbbi évtized alapján a három fő készségben (a nevükre kattintva böngészhetők az eredmények a grafikonon) rosszul állunk: a régióban összességében csak Szlovákiában mértek rosszabb eredményt az utolsó, 2018-as adatok szerint.

Ez alapján seregható a magyar oktatás színvonala a régióban, és egyre messzibbnek tűnik nemhogy a fejlett országok, de akár csak Csehország vagy Szlovénia színvonalának megközelítése is.

A magyar oktatás minőségi mutatóinak romlása azért is érdekes, mert a szomszédos országokhoz mérten nem csökkent érdemben az elmúlt években az oktatásra fordított állami forrás a gazdasági kibocsátáshoz mérten. Igaz, 2010 előtt az egyik legmagasabb volt a magyar oktatási kiadás a térségben, csak Szlovénia előzött meg minket. Mára azonban csak Szlovákia, Szerbia és Románia van mögöttünk. Kifejezetten érdekesek a – 2019-ig szóló – ukrán adatok, amelyek mutatják, hogy kevésbé tehetős országban is lehet arányaiban jóval többet az oktatásra fordítani, mint idehaza.

Egyre kevésbé vonzó magyar felsőoktatás

Az általános iskolai és a középfokú oktatásban nem érhető el állampolgárság szerint a diákok száma, de a felsőoktatásban igen. A legtöbb magyar külföldre az Egyesült Királyságba, Hollandiába, Dániába és Németországba megy egyetemre, de egyre több diák tanul a szomszédos országokban is.

Az 1990-es években elképzelhetetlennek tűnt volna, de ma már sok magyar tanul romániai egyetemen, különösen népszerű a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem pszichológia szaka. A kevésbé tehetős magyarországi diákok számára a határon túli magyar egyetemek jelentik az egyetlen megfizethető oktatást a kormány által nem támogatottnak ítélt szakokon, ahol akár évi milliós tételt is jelent a tandíj itthon. Romániában és Szlovákiában is ingyenesek a magyar nyelvű képzések, ráadásul a nyugati egyetemekkel szemben a megélhetési költségek sem sokkal magasabbak.

A szomszédos országokból Magyarországra érkező diákok száma érdemben nem változott 2012 és 2021 között, amikorra minden országra volt elérhető adat. Az ide érkezők legtöbbje határon túli magyar, főként Szerbiából és Romániából. Szlovákiából viszont jóval kevesebben érkeznek, mint egy évtizede.

Eközben a magyar diákok egyre nagyobb része keresett külföldön felsőoktatási lehetőséget, a szomszédos országok közül a legtöbben Ausztriában. A többi szomszédos országban átlagosan 3,5-szeresére emelkedett a magyar állampolgárságú tanulók száma: Szlovákiában a nyolcszorosára, Romániában pedig a 2,2-szeresére nőtt a számuk.