Magyarországon a származás európai összehasonlításban is kiemelkedően fontos abból a szempontból, hogy valaki az életében gazdag, sikeres és egészséges lesz-e vagy sem. Az erre vonatkozó felmérések rendre megdöbbentő eredményekre jutnak: a G7-en részletesebben is bemutattuk például azt a kutatást, amely szerint Magyarországon a valószínűségek alapján a 2010-es években nagyjából hét generációnyi ideig, több mint 200 évig tartott egy alsó jövedelmi tizedbe tartozó háztartásnak közepes keresetűvé válni.

Az előrejutási esélyeket korlátozó tényezőknek négy nagy csoportja van a 2018-as Társadalmi Riport erről szóló tanulmánya szerint:

• gazdaságszerkezeti okok, például hogy az évtizedekkel ezelőtti állapothoz képest kevés felfelé irányuló mobilitást lehetővé tevő új munkahely jön létre;
• az oktatási rendszer sajátosságai, a korai szelekció, a szegregáció, vagy a magánoktatás térnyerése;
• A magyarok növekvő arányban választanak saját végzettségüknek megfelelő párt;
• A rendszerváltás után felhalmozott vagyonok, és ezek jelentős részét kitevő ingatlanok már elkezdtek öröklődni, ami különösen a lakhatási lehetőségekben érezteti a hatását.

Részben ez utóbbi jelentőségét elemzi részletesebben a Társadalmi Riport 2022-es kiadásának egyik tanulmánya (pdf). A szerző, Medgyesi Márton, a TÁRKI vezető kutatója egész pontosan azt veti fel, hogy a mobilitás kiemelkedően alacsony szintje mellett Magyarországon a vagyoni egyenlőtlenségek a nyugat-európai országokhoz képest kisebbek, ezért érdekes, hogy az öröklés és az ajándékozás, tehát a generációk közti vagyontranszfereknek mekkora a jelentősége itthon a vagyon gyarapodásban.

Magyarországon a vagyon öröklődése és a lakhatás között szoros összefüggés van, ugyanis a lakástulajdonosok aránya európai szinten is magas, 90 százalék fölötti az országban. Ebből következően az első lakás megszerzésénél annak is nagy a jelentősége, hogy a vásárló számíthat-e örökölt ingatlanra, vagy kap-e pénzt (szociológus zsargonnal: ajándékot) a szüleitől, amiből a lakáshitel önrészét tudja fizetni. 

A tanulmány ennek a jelentőségét alátámasztva több korábbi kutatást idéz. Egy 2000-es években megjelent tanulmány például azt bizonyította be, hogy Magyarországon a szülői pénzügyi támogatásban részesülő gyerekek korábban tudták megvenni vagy felépíteni első lakásukat. Egy frissebb pedig a KSH adataira hivatkozva megállapítja, hogy a 2005 és 2015 között a lakásvásárlók csaknem harmada családi transzfereket is használt a lakásvásárlás finanszírozására, és ezek szerepe nőtt a 2008-as válság után. 

A témának emellett regionális vetülete is van, ugyanis a családi támogatások szerepe extrém módon felértékelődőtt Budapesten, ahol az elmúlt években a legnagyobbat nőttek az ingatlanárak. Csizmady Adrienne és Kőszeghy Lea 2017-ben végzett felmérésében 800, fiatalok által lakott budapesti háztartás tagjait kérdeztek a lakhatási helyzetükről, terveikről.

Az derült ki, hogy a fiatalok nagy részének nem volt annyi megtakarítása, amiből lakást tudtak volna venni, 40 százalékuk számított családi segítségre, és a lakásvásárláshoz szükséges pénz átlagosan fele származott innen.

Az is látszik emellett, hogy a fiatalok egy része öröklés és az önrész összespórolásának kilátástalansága miatt teljesen elengedte a lakásvásárlás lehetőségét, őket a tanulmány “bérlői generációnak” hívja.

Mindezek alapján akár feltételezhetnénk is, hogy itthon a vagyontranszferek és ezen belül az ingatlanok öröklődése jelentős hatással van a vagyongyarapodásra. Medgyesi Márton tanulmánya szerint ugyanakkor, habár az öröklés és az ajándékok hozzájárulnak a vagyonosodáshoz Magyarországon, de ezek jelentősége sokkal kisebb, mint más európai országokban.

Medgyesi az Európai Központi Bank által koordinált uniós felmérés adataira támaszkodik a vagyontranszferek felmérésében, aminek a legfrisebb köre 2017-re vonatkozik. Az elemzés nem terjed ki minden európai országra, hanem egyes régiókat reprezentáló országokra szűkíti az elemzést (Nyugat-Európát Ausztria, Németország és Franciaország képviseli, a dél-európai országokat Portugália és Görögország, az észak-európaiakat Finnország, a kelet-európaiakat Lengyelország, az angolszász országokat Írország).

Ahogy az az alábbi ábrán látszik, Magyarországon a háztartások 30 százaléka kapott korábban vagyontranszfert, és csak Németországban volt kisebb az ilyen háztartások aránya. Finnországban és Franciaországban, ahol a legmagasabb a transzfert kapók aránya, a háztartások csaknem fele tartozott ide.

A vizsgált országok között elég nagy szórás van a kapott transzfer formájában. Amíg például Görögországban a háztartások 31 százaléka kapott pénzt az ingatlan megvásárlására, és csak hat százalákuk kapott másfajta transzfert, Franciaországban az első csoportba a háztartások öt, a másodikba pedig 47 százalékuk tartozott.

Mindezek alapján annyit tudunk, hogy az egyes országokban mennyire elterjedt és miből áll össze a vagyonok öröklése. Az öröklés vagyoneloszlásra gyakorolt hatásából többet látunk a következő ábra alapján, ami azt mutatja meg, hogy az egyes országokban a vagyont öröklő és nem öröklő népességen belül mekkora a legvagyonosabb (a felső vagyoni ötödbe tartozók, tehát a népesség legvagyonosabb 20 százaléka) emberek aránya.

A legnagyobb különbségek Írországban, Németországban, Ausztriában és Franciaországban vannak, a legkisebbek pedig Görögországban és Magyarországon. Utóbbi országokban a vagyoni felső 20 százalékba tartozók aránya 12 százalékponttal magasabb a vagyontranszferben részesülők körében, mint a nem részesülőknél, míg előbbi országok esetében ez rendre 20 százalékpont felett alakul.

Ahogy arra a tanulmány is emlékeztet, a vagyontranszfer csak az egyik útja lehet annak, hogy valaki a legvagyonosabb emberek közé kerüljön. Válhat valaki vagyonossá azért is, mert nagyon magas a jövedelme, és sokat takarít meg belőle. Ráadásul minél idősebb valaki, annál nagyobb esély van rá, hogy sok pénzt gyűjtött össze. A magas jövedelemmel pedig összefüggésben áll a végzettség olyan módon, hogy minél képzettebb valaki, annál nagyobb eséllyel lesz magasabb a jövedelme (és a párja végzettsége és jövedelme is fontos lehet a vagyonosodási esélyek szempontjából).

Ezeket a változókat megvizsgálva az látszik, hogy ezek tényleg sokat számítanak: Magyarországon nagyobb eséllyel kerül valaki a felső vagyoni ötödbe, ha férfi, ha idősebb, ha magasabb végzettségű vagy jövedelmű, és ha önfoglalkoztató. De mindezeket a hatásokat egyszerre nézve mekkora a jelentősége a többi hatáshoz képest annak, ha valaki örököl? A tanulmány legfontosabb állítása, hogy

Magyarországon ennek a hatása a vizsgált országok körében a legkisebb: itt 7 százalékponttal növeli a felső vagyoni ötödbe tartozás valószínűségét a vagyontranszfereknek.

Magyarországnál kicsit nagyobb, de még alacsony a hatás Finnországban, Görögországban, és Lengyelországban (9, 10 és 10 százalékpont), a legnagyobb hatást pedig Ausztriában, Írországban és Németországban lehet kimutatni (21, 18 és 14 százalékpont).

Van tehát hatása itthon a vagyonok létrejöttében a szülői transzfereknek, de jóval kisebb, mint más európai országokban. Medgyesi Márton szerint ennek az oka az lehet, hogy mivel a vagyonfelhalmozás a posztszocialista országokban csak körülbelül egy generációval ezelőtt kezdődött, a vagyontranszferek hatása még kevésbé látható.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkOroszország 2022-re szimpatikusabb lett a kormánypártiaknak, mint a NyugatA Kelet vs. Nyugat kérdésében a kormánypárti és az ellenzéki szavazók között olyan éles ellentétek alakultak ki, mintha a különböző táborok párhuzamos valóságban élnének.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA legjobb iskolai teljesítmény sem hoz annyi vagyont, mint az öröklésG7 Podcast! A magas jövedelem mellett a szülők vagyona is komoly előnyt ad az életben a fiataloknak. Hogy mekkorát, arról Darvas Zsolttal beszélgettünk az új kutatása alapján.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet öröklés társadalmi mobilitás társadalmi riport 2022 vagyon vagyoni egyenlőtlenség Olvasson tovább a kategóriában