Az emberek közötti érintés bizonyítottan jótékony hatással van a mentális egészségre. Azonban vannak olyan helyzetek, amikor nem megoldható, hogy az emberek mindennapjainak része legyen más emberekkel a fizikai kontaktus – erre kiváló példa volt a koronavírus-járvány.
A fizikai kontakt elhanyagolása könnyen a mentális betegségek felerősödéséhez vagy egyéb problémákhoz vezethet. Janette Young és szerzőtársai egy kvalitatív kutatásban jártak annak utána, hogy vajon helyettesíthető-e ez a fajta érintkezés a háziállatok érintésével.
Bizonyos becslések szerint ma már nagyjából az emberiség felének van legalább egy háziállata. Bár a kutya és a macska a legnépszerűbbek, ezen túl számos emlős, madár, hüllő vagy akár hal is a házikedvencek listáját bővíti. A koronavírus járvány alatt világszerte megnövekedett a háziállatok örökbefogadása vagy vásárlása. Youngék 32 ember interjúvoltak meg a háziállatukkal kapcsolatban, ők az idősebb generációból kerültek ki, átlagosan 70 évesek voltak.
Szinte mindenki beszámolt arról, hogy jobban érzik magukat attól, hogy van fizikai kontaktusa a háziállatával, már attól is, ha csak simogatják őket.
De ezen kívül fontos az is, hogy ez az ember és állat közötti érintkezés kölcsönös legyen. Az is hozzájárul az érintés jótékony hatásához, hogy egyértelmű az állatokkal élőknek, hogy a háziállatok is igénylik és élvezik a fizikai közelséget.
Többen beszámoltak arról, hogy úgy gondolják kifejezetten megérzi kiskedvencük, ha rossz kedvük van és akkor különösen bújósak lesznek. Az egyik megkérdezettnek még a krónikus fájdalmain is segít a háziállatai közelsége. Cserébe az állatok is igényt tartanak rá, sőt néha követelik is a fizikai törődést, amikor szükségük van rá.
Az tehát a kvalitatív eredményeken látszik, hogy mindkét félnek fontos a fizikai érintkezés és az elbeszélések alapján valóban jótékony hatással van a háziállatokkal együtt élőkre, hogy van kivel érintkezniük akkor is, ha ezt esetleg emberekkel nem tudják megtenni valamilyen okból.
Ezt a hatást pedig nem csak a hagyományos értelemben vett bújós állatok érték el, volt a megkérdezettek között, akinek madár raja volt és ő is úgy érezte, hogy jótékony hatással van rá, ha meg tudja őket simogatni. De még olyan is volt, akinek egy krokodil a háziállata (itt érdemes megjegyezni, hogy a kutatás Ausztráliában zajlott).
A szerzők a pozitív eredményekre támaszkodva felvetik, hogy mivel az állatok sikeresek a magányosság és a mentális problémák leküzdésében, érdemes lenne integrált szerepek kapniuk a betegellátásban és az idősotthonokban. A mentális egészségre gyakorolt pozitív hatásukkal segítenék a betegek gyógyulását és az idősebbeknek könnyebbé tenné a mindennapjait.
Viszont ezek mellett fontos az is, hogy mivel ennyire részeivé váltak a mindennapjainknak, ráadásul ilyen nagy segítséget jelentenek a gazdáknak, kiemelten figyelni kell a jogaikra, hogy ne kerülhessenek olyan helyzetbe, hogy az ő igényeikkel nem törődnek a gazdáik vagy akár még rosszul is bánnak velük.
