(A szerző a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság elnökségi tagja, a Syreon Kutató Intézet egészségügyi közgazdásza. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)

A COVID-járvány kezelése szerte a világon rendkívüli helyzet elé állította a kormányzatokat, hiszen a helyzet uralásához nem kizárólag járványügyi beavatkozások meghozatalára volt szükség, hanem komplex válságkezelésre, olyanra, amely a szakpolitikák széles körét érintette. Az egyes szakterületek gondolkodásmódja a hazai döntéshozatali folyamatokban eltérő súllyal volt jelen. Az egészséggazdaságtan látásmódját a Magyar Egészséggazdaságtani Tásaság a 2021 elején alapított COVID Trade-off Munkacsoport munkájával segítette becsatornázni a szakmai és közgondolkodásba. A munkacsoport elsősorban a járványkezelés során jelentkező úgynevezett trade-off helyzetekre fókuszált, amelyek olyan szituációk, ahol egy döntés egyszerre jár pozitív és negatív hatásokkal. Az ezekben a trade-off helyzetekben történő mérlegelés a közgazdaságtanban, és az egészségügyön belül az egészséggazdaságtan központi gondolata: így lehet ugyanis elérni, hogy a meglévő erőforrásokból (például közpénzből) a lehető legtöbb hasznot – a lehető legtöbb egészségnyereséget – érjük el a társadalom számára.

A trade-off helyzetek közül leginkább kézenfekvőnek a szigorúan vett járványügyi védekezés – tehát a preventív járványügyi intézkedések (például maszkhasználat, egyéni hatósági karantén, távolságtartás, teljes lezárás) – és a gazdaság, illetve a különböző társadalmi alrendszerek működőképessége közötti összefüggés mutatkozott; kérdésként az merült fel, hogy a kettő között tényleg feszül-e valós és mély ellentmondás, és a kapcsolat milyen tényezőkön keresztül írható le pontosan. A másik vizsgálandó probléma az egészségügyön belül a COVID és nem-COVID betegek ellátása közötti trade-off volt, illetve annak feltérképezése, hogy a járványkezelési intézkedéseken túl milyen egyéb jelenségek befolyásolják a nem COVID-betegek gyógyulási lehetőségeit. Munkánkat e két kérdés mentén folytattuk különböző módszertani megközelítésekkel.

A járványkezelés rendszertérképe

Nemzetközi példák alapján, kvalitatív módszertannal, úgynevezett komplex oksági diagram segítségével megrajzoltuk a járványkezelés rendszertérképét. Ezen a kormányzati intézkedéseket, jogszabályokat átvizsgálva beavatkozásokat és ezek hatásait jelenítettünk meg. A térkép teljes komplexitásának felrajzolása után az áttekinthetőség érdekében résztérképeket választottunk le aszerint, hogy a járványkezelés sikeressége szempontjából mi tűnt a leginkább releváns problémának. Emellett az újszerű és a kormányzati döntéshozatal során kevesebb figyelmet kapó területekre fókuszáltunk. A térkép maga a linearitáson alapuló gondolkodást rúgja fel: alapgondolata az, hogy a dolgok egyszerű egymásutánisága helyett állandó mozgásban lévő, szektorokon átívelő oksági viszonyok alakítják a valóságot.

A járványkezelés komplex oksági rendszerének főbb csomópontjai

Az összefüggések vizsgálatakor a leginkább szembetűnőnek azt találtuk, hogy rendkívül sok egyéni és társadalmi szinten is meghatározó szubjektív, pszichológiai tényező befolyásolja a történéseket, így például a döntéshozókkal, közintézményekkel szembeni közbizalom, az álhírekre való fogadókészség, az egyéni kockázatészlelés, az önvédelemre való törekvés, az oltási hajlandóság vagy az egyéni autonómiára való igény. Ezek közül az emberi tényezők közül kiemelkedő jelentőségűnek gondoltuk a járványügyi intézkedések betartására való társadalmi szintű készséget és képességet (továbbiakban: adherencia). A társadalmi adherencia témája markánsan megmutatja a térkép-módszer által közvetített komplexitást. A téma számos szakpolitikával áll összefüggésben, így például a gazdaságpolitikával is, ezáltal a bevezetőben említett, a járványkezelés és a gazdaság működése közötti trade-off árnyalására is alkalmas.

Meglátásunk az volt, hogy bármilyen tudományosan helytálló járványügyi intézkedés is csak akkor hatásos, ha a társadalmi adherencia kellő mértékben előmozdítja a megvalósulását, ezért meg kell találnunk azokat a tényezőket, amelyek az adherenciát támogatják, illetve amelyek gátolják azt. Vizsgálatunk három fő – jelen cikkben leegyszerűsítve bemutatott – megállapításhoz vezetett. 

Egyfelől az, hogy mennyire tartjuk be a járványügyi intézkedéseket, többek között az általános egészséghez való viszony, az egészségértés és az egészségmagatartást alakító motivációk függvénye is. Ezeket befolyásolják a kiinduló társadalmi egyenlőtlenségek, az egészség társadalmi meghatározóinak és az egészség-egyenlőtlenségeknek a szintje; mikroszinten pedig az egyéneknek a társadalmi struktúrában betöltött pozíciója alakítja az adherenciára való hajlandóságukat.

Az adherenciát másfelől az úgynevezett COVID-fáradtság szintje is befolyásolja; ez az elhúzódó járvány okozta mentális kimerülést jelenti.

Okai között kifejezetten mentális tényezők említhetőek, például a bezártság, a kiszámíthatatlanság és a kontrollvesztés,

de a COVID-fáradtságot alapvetően meghatározza az egyén anyagi alkalmazkodóképessége is, vagyis, hogy képes-e a járványügyi intézkedések következtében rá háruló költségeket fedezni. Ez függ a teher nagyságától, de meghatározó a mikro- és makroszintű szolidaritás is, amely a járvánnyal járó korlátozások által leginkább sújtott szereplők irányában tanúsított egyéni és állami szintű szolidaritás mértékére vonatkozik. Tehát a gazdasági visszaesés társadalmi hatásait tompítani hivatott állami szintű intézkedések szerepe alapvető a COVID-fáradtság megelőzésében, és így közvetve az adherenciára is hat.

Harmadik megállapításunk szerint a COVID-dal kapcsolatos tudományos ismereteket és a járvány kockázatát az egyén csak korlátozottan tudja értékelni. Az egyéni kockázatészlelés különböző közvetítőkön – például megfelelő járványkezelési intézkedéseken, kormányzati kommunikáción, álhíreken – keresztül alakul, szubjektív és időben is változik. Ha az egyén a kockázatot nagynak észleli, akkor az adherencia is nagyobb. A járványügyi intézkedések megfelelősége – például arányossága – ezért kiemelten fontos. Az arányos intézkedések is életmódbeli alkalmazkodást követelnek meg az egyéntől, de közvetlenül vagy az adherencia növelésén keresztül egyszerre mérsékelhetik a járvány betegségterhét, a nem COVID betegségek terhét, az egyenlőtlenségeket és a gazdasági veszteségeket, ellenkező esetben azonban a COVID-fáradtságon keresztül negatív oksági folyamatokat indítanak be minden tényező tekintetében.

A fenti megállapítások mélyebb elemzése, számszerűsítése azért lenne a továbbiakban szükséges, mert ezáltal beavatkozási pontokat, szakpolitikai javaslatokat fogalmazhatunk meg a még mindig jelenlévő COVID-fáradtság tüneteinek leküzdésére (fiatalok mentális állapota, egészségügyi szakszemélyzet kiégettsége), illetve jövőbeli járványok kezelése esetére. 

A járvány hatása az onkológia területén

A teljes kép összefüggéseinek felvázolása mellett, úgy véltük, számszerű elemzés segítségével is érdemes megvizsgálni, hogyan is alakultak azok a bizonyos komplex egészségügyi kérdések. Különösen: mennyire szorult vissza más betegségek diagnózisa és ellátása a COVID-járvány alatt. Az egyik tanulmányunkban egy sokakat és súlyosan érintő betegségcsoport, a daganatos megbetegedések, azon belül is az új tüdő-, vastag- és végbél- és emlődaganat diagnózisok számát vizsgáltuk. Tudjuk: ezeknél a betegségeknél a késői diagnózis súlyosan rontja a várható kimenetet, vagyis a betegek egészségi állapotát és túlélési esélyeit. Vajon – a kormányzati szándékkal ellentétben – elmaradtak-e, elkéstek-e a szükséges diagnózisok?

A korábbi trendeket is figyelembe véve sajnos úgy találtuk, hogy – bár különböző időbeli lefutást követve – a járvány 2021 közepéig tartó időszakában 15-20 százalékkal esett vissza a háromféle daganatos betegség diagnózisainak száma. Arra jutottunk, hogy ennek a jelentős – bár nemzetközi összehasonlításban korántsem egyedülálló mértékű – visszaesésnek döntő részét nem a megbetegedés valószínűségének csökkenése, hanem az elmaradt diagnózisok magyarázzák. Ugyanakkor leíró elemzésünkben nem tudtuk minden betegség esetén szétszálazni, hogy a visszaesést mennyiben okozták a különböző szóba jövő mechanizmusok: a szervezett szűrések ideiglenes felfüggesztése; az egészségügyi kapacitások (orvosok és ágyak) COVID-ellátásra való átirányítása; a finanszírozási rendszer átalakítása; az orvosok státuszának megváltoztatása; vagy a betegek érthető ódzkodása az orvoshoz fordulástól járvány idején.

Másik kvantitatív tanulmányunkban viszont legalább az egyik daganattípus, az emlődaganat esetén két irányban is alaposabban tudtunk vizsgálódni. Egyfelől itt a korai diagnózis által lehetővé tett részleges és a késői diagnózis eredményeképpen szükségessé váló teljes emlőeltávolítások számának összehasonlításával már nemcsak a diagnózisok számára, hanem a várható kimenetekre is tudtunk – bizonyos korlátok mellett – következtetni. Másfelől, kihasználva azt a tényt, hogy – a COVID-járvány miatt ideiglenesen felfüggesztett – szervezett emlőszűrésre 65 éves korig kapnak behívót a magyar nők, a közvetlenül 65 év alatti és feletti csoportnál szükségessé váló beavatkozások összehasonlításával izolálni tudtuk a csökkent szűrési aktivitás negatív hatását, amely szignifikánsnak bizonyult. Fontos eredménye a kutatásunknak, hogy a felfedezett daganatok számának csökkenése mellett, a szűrési korcsoportban szignifikánsan kevesebb részleges emlőeltávolítás történt a járvány alatt, ami arra utal, hogy korai stádiumban felfedezhető daganatok diagnózisa maradt el. Ugyanakkor kutatásunk indirekt módon bizonyítékot is szolgáltatott a szűrés hatékonyságáról, és felhívja a figyelmet arra, hogy a szűrésen való részvétel kedvezőbb terápia választását teszi lehetővé.

A COVID-járvány alatt ily módon elveszett betegek megtalálása, egészségügyi rendszerbe terelése és ellátása még ma is akut feladat, amely mindannyiunk felelőssége. A szervezett szűréseken való részvétel lehetőséget ad a szűrés célpopulációjában a betegség korai felismerésére – így használjuk ezt ki, járjunk szűrésekre! A diagnosztizált betegek megfelelő ellátásához szükséges anyagi és más erőforrásoknak a járvány utáni helyzethez igazítása pedig olyan döntéshozói feladat, amelynek elvégzése nem várathat magára.

( A cikk a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság COVID Trade-off Munkacsoportjának kutatási eredményeire épül, amelyek tudományos közlemények formájában nemzetközi, illetve hazai szaklapokban jelentek meg vagy megjelenés alatt állnak. A munkacsoport tagjai: Elek Péter, Fadgyas-Freyler Petra, Gervai Nóra, Kollányi Zsófia, Mayer Balázs, Oross-Bécsi Rita, Szécsényi-Nagy Balázs, Tóth Manna, Váradi Balázs és Zemplényi Antal.)

Fontosnak tartjuk a használható tudást nyújtó elemzéseket, a higgadt, szakértői véleményeket. A rovat támogatója a Boston Consulting Group.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkHúszezer magyar életét menthetné meg egyetlen szűrőprogram átalakításaMagyarországon halnak meg a legtöbben vastagbélrákban az EU-n belül, ezért nagyon fontos lenne, hogy a jelenleginél sokkal több embert szűrjenek.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkTízezer rosszindulatú daganatos beteget rejthetett el eddig a koronavírus MagyarországonTöbb mint egy évtizede nem volt olyan alacsony a rosszindulatú daganattal regisztrált betegek száma, mint 2020-ban, de sajnos nem csoda történt.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkÉleteket ment és pénzt spórol a jól tervezett tüdőrákszűrési programA már megjelent panaszokkal tüdőrákszűrésre jelentkezők közel fele negyedik stádiumú, előrehaladott beteg, gyenge túlélési kilátásokkal.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Adat Élet covid daganat egészségügy járvány járványkezelés trade off helyzet Olvasson tovább a kategóriában