A Edinburghi Egyetem élelmiszerbiztonság-oktatója a The Conversation hasábjain számosította a rovarevés előnyeit: a tápanyagban gazdag, mintegy 2000 ehető rovar előállítása ugyanis lényegesen fenntarthatóbb a természethasználat szempontjából, lényegesen zöldebb, mint a hagyományos állattenyésztés.

A rovarok zsír-, fehérje- és tápanyagtartalma általában magas, különös tekintettel az átlagos 40-60 százalék fehérjetartalom kiemelkedő. A kifejlett tücskök kétharmada fehérje, míg a marhahús fehérjetartalma 23, a tofué 8 százalék. A rovarok ásványianyag-tartalma is magas, vas és magnézium bőven van bennük például. Nem véletlen, hogy a bolygó nagy részén fogyasztanak rovarokat, ellentétben a nyugati országokkal, ahol inkább undorodnak tőle. 

A rovarok maguk is hatékonyak, ha tápanyagfeldolgozásról van szó. A lisztbogár lárvájának  5-10-szer kell kevesebbet ennie egy szarvasmarhánál, hogy ugyanannyi súlyarány-gyarapodást érjen él. 

A hagyományos tenyésztett állatokénál a rovaroknak nagyobb százaléka is ehető: átlagosan a szarvasmarha 45, a csirke 55 százalékát fogyasztjuk el, míg a rovarlárvák 100, a kifejlett tücskök 80 százaléka ehető. 

A rovarok gyorsabban is szaporodnak, egy év alatt jó sok generáció kifejlődhet. 

Fenti okoknál fogva ugyanannyi tápértékeket lényegesen kisebb föld-, energia- és vízhasználat mellett állít elő egy rovarfarm, mint a hanyomáányos állattenyészetek. 

Egy kilogramm lisztbogárlárva-fehérje 14 kilogramm szénd-dioxid kibocsátásával jár, míg egy kilogramm szarvasmarha-fehérje 500 kilogramméval. Ugyanannyi fehérjéhez egy rovartelep 70-szer kisebb földet használ. 

Ettől még a rovartenyésztés egyáltalán nem a legzöldebb módja a tápanyag-források előállításának, a zöldborsó-termesztés, sőt általában a növénytermesztés még természetbarátabb, mint a rovartenyésztés.

Egy kilogramm növényi fehérje csak 4 kilogramm szén-dioxid kibocsátásával jár. A szójabab előállításához is lényegesen kevesebb, körülbelül feleakkora földre van szükség, mint amekkorát rovarfarm használ. 

Tehát a rovartenyésztés valamivel klímabarátabb, valamivel kisebb a lábnyoma,  mint a hagyományos állattartásnak. Nyilvánvalóan még kevésbé terheli a bolygót, ha ugyanazon a területen növényt termesztenek.

Azonban az, hogy az európaiak halandók-e rovarokat fogyasztani, úgy tűnik, egyelőre nem a számokon múlik. Viszont nem elképzelhetetlen, hogy akár évtizedek alatt ez megváltozik. Az amerikai és európai ehetőrovar-piac bővül, és noha az európaiaknak csak a bő 10 százaléka állította azt egy felmérésen, hogy hajlandó lenne hús helyett rovart fogyasztani, az ehetőrovar-piac 2027-re bő 4,5 milliárd dollárosra duzzad az előrejelzések szerint. 

Klasszikus példa a homárfélék története, ugyanis a homárt például az Egyesült Államokban munkásoknak és raboknak adtak, sőt haleledelként hasznosították. Aztán a 18. század közepén elkezdett divatba jönni a fogyasztása, ami azóta is csak nő, 2027-re 11 milliárdos globális homárpiarcról beszélhetünk majd.

Lehetséges, hogy a rovarfogyasztással is megbarátkozik a nyugati világ, és ebben a folyamatban a feldolgozott rovarpor hozzáadása egyes alapélelmiszerekhez, mint a liszt, az első lépés lehet. 

Azt a szerző sem állítja, hogy a tömeges rovarfogyasztás megoldaná az emberiség élelmiszerellátás- és klímaproblémáit, de azt igen, hogy nagyobb arányú fogyasztásuk kedvezőbb lenne és hozzájárulna a megoldáshoz.

Egyébként korábbi kutatások is azt támasztják alá, hogy az ételek elutasításában fontos szerepet játszik egy tényező, amit kulturális összetevőnek nevezhetünk. Ez a tényező könnyebben befolyásolható, és elsősorban azon múlik, hogy a fogyasztó mennyire tartja az adott ételt természetesnek, magától értetődőnek. 

Bár ez most nem tűnik egyszerűnek a rovarok esetében, pár nem is olyan régi példa jól mutatja, hogy a rovarételek megszerettetése nem lehetetlen. A cukornak például jót tett, hogy egy időben a természetességét erősen marketingelték, de például az erjesztett tejtermékeknek is idő kellett, amíg elfogadták őket. A “barátságos bélbaktérium” ma már teljes mértékben elfogadott, népszerű fogalom, holott kezdetben ez sem volt ennyire egyértelmű.

Ennek ellenére a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Élelmiszertudományi és Technológiai Intézetének igazgatója szerint Európában a rovarfehérjéknek elsősorban az állati takarmányozásban lesz szerepe. A magyar Greensect például fekete katonalégy tenyésztésével és takarmányozási célú felhasználásával foglalkozik, árulnak rovarlisztet és rovatolajat is, szintén takarmánynak.

A portugál Auchan mindenesetre tavaly év végén kezdett rovarokból készült alapanyagok felhasználásával előállított, emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek forgalmazásába, a termékcsalád rovaros snackeket, fehérjetésztát és fehérjés rovarlisztet tartalmaz.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet rovar rovarétel Olvasson tovább a kategóriában