A kiégéshez vezető túlhajszoltság mellett az értelmetlen feladatokkal, unalomban töltött munkaidő is rossz hatással lehet az alkalmazottak lelki és testi állapotára a BBC cikke szerint. Az angolul „boreout”-nak nevezett szindrómára egyelőre kevesebb figyelem irányul a viszonylag közismert burnout jelenségéhez képest, pedig nagyjából hasonló egészségügyi következményekkel járnak: például depresszió, szorongás, stressz és álmatlanság.
A krónikus unalomként is leírható problémát a demoralizáló munkakörülményektől kezdve a hosszabb, kihívások nélküli időszakokig sok tényező okozhatja, de a brit közmédiumnak nyilatkozó szakértő, Lotta Harju szerint az érintett dolgozók alapélménye az értelmetlenséghez kötődik –
a boreout annak a megtapasztalása, hogy a munkának valójában nincs célja, nincs értelme.
A jelenség több iparágban is megfigyelhető, Ruth Stock-Homburg, a darmstadti műszaki egyetem professzora például bolti eladók és taxisok körében is megfigyelte ugyanazokat az érzéseket, amelyekről a Szilikon-völgy tech-cégeinél dolgozók számoltak be, már amennyiben munkájuk során gyakran kellett tétlenül várniuk a nap végét. A professzor szerint alapvetően három szempontból jelent megrázkódtatást a boredom az érintettek számára:
rettenetesen unatkoznak, miközben az előrelépés és az értelmes tevékenység hiányát is érzik.
Persze időnként mindenkivel előfordulhat, hogy unalmasabban telik a munkaideje, azonban azokon a munkahelyeken, ahol ez az állapot állandósul, a fentebb említett egészségügyi következmények mellett jellemzőbb a dolgozók cserélődése és a korai nyugdíjba vonulás is.
A krónikus unalom és a kiégés közötti fontos különbség azonban, hogy míg az utóbbit gyakran az érintettek hirtelen testi vagy szellemi összeomlása követi a kimerültség következtében, az előbbi esetében többnyire csak lassacskán jelentkeznek a következmények, illetve a szindrómára utaló jelek. Az unatkozó alkalmazottak jó darabig el tudják látni a feladataikat, annak ellenére, hogy nem érzik jól magukat. A legtöbb cég menedzsmentjében az érdeklődés vagy a motiváció hiánya ráadásul tabunak számít, az ilyen jellegű problémákat nem szívesen hozzák a felszínre, ami szintén kedvez a lappangásuknak.
Megoldás lehet, ha a vezetők és az alkalmazottak együtt keresnek inspiráló feladatokat és célokat, igaz ez sem olyan egyszerű, mint amilyennek első ránézésére tűnik – a boreoutban érintett alkalmazottak kevésbé állnak konstruktívan az efféle kihívásokhoz. Harju szerint dolgozói oldalról a legáltalánosabb megküzdési stratégia a munkához nem kapcsolódó tevékenységek folytatása munkaidőben, például vásárlás vagy böngészés az interneten, esetleg szabadidős programok szervezése. Lustaságnak, munkakerülésnek mindez a legkevésbé sem nevezhető, az emberek pusztán igyekeznek valamivel elütni az idejüket.
A menedzserek mindenesetre már azzal is sokat tehetnek, ha világosabban kommunikálnak az egyes feladatok jelentőségéről és az előrelépési lehetőségekről. Vannak olyan munkakörök, amelyekben nehezen kerülhető el az unalomérzet, az ezekben dolgozó kollégák számára is ki kell fejezni, hogy fontos és értékes, amit csinálnak. Harju mindehhez hozzátette, hogy a boreout jeleit tapasztaló dolgozók jobb, ha átgondolják a karrierjükkel kapcsolatos terveiket az egészségük megőrzése érdekében.
