Bár nagyon sok embert érint, mégis kevésbé kutatott téma, hogy milyen hatással vannak a mentális betegségek a jövedelmekre. Barbara Biasi és szerzőtársai annak jártak most utána, hogy mekkora bérhátrányt szenvednek azok, akiknél depressziót, bipoláris zavart vagy skizofréniát diagnosztizáltak.

Az már a szakirodalom számára sem rejtély, hogy a mentális zavarok erősen együtt mozognak a szegénységgel, mivel az alacsonyabb jövedelműek körében jóval nagyobb a valószínűsége a mentális betegségek kialakulásának. Biasiék azt kutatták, hogy minden más tényezőt figyelmen kívül hagyva hogyan változik azoknak a bére, akiknél mentális zavart diagnosztizálnak.

Már az átlaghoz viszonyítva is látszik, hogy jelentősen kevesebb ezeknek az embereknek a jövedelme, de mivel tudjuk, hogy a szegények körében arányaival többen küzdenek ilyen zavarokkal, ezért ez még önmagában nem jelenti, hogy a betegség miatt lenne alacsonyabb a jövedelmük.

A szerzők ezért dán adatokat vizsgálva (ahol a jövedelem, az egészségügyi adatok és a családi kapcsolatok is rendelkezésre állnak) összehasonlították a depresszióval, bipoláris zavarral vagy skizofréniával diagnosztizáltak jövedelmét a testvéreik jövedelmével. Ebből pedig az látszik, hogy a korábban észlelt bérhátrány szinte ugyanolyan mértékben jelentkezik. Tehát ezek az emberek nem a családi háttér vagy a társadalmi helyzet miatt, hanem egyértelműen a betegségük miatt keresnek kevesebbet.

Egy másik bizonyíték ugyanerre, hogy

a diagnosztizálás utáni időszakban csökken le jelentősen ezeknek az embereknek a jövedelme.

Bár már a diagnosztizálás előtt is némileg csökkenő trend látszik (ami valószínűleg azt jelzi, hogy ekkor jelentkeznek azok a tünetek, ami miatt orvoshoz fordulnak), amikor később megszületik a diagnózis, jóval drasztikusabb csökkenés látható, miután hivatalosan is betegeknek nyilvánítjták őket.

Végül az is kiderül a kutatásból, hogy a mentális zavarokkal élő emberek

nagyobb eséllyel kerülnek a jövedelem eloszlás legaljára,

függetlenül attól, hogy korábban mennyit kerestek vagy milyen családi hátterük van. Ugyanígy nagyobb eséllyel csökken le nullára a jövedelmük, vagyis kiesnek a munkaerőpiacról.

Jó hír viszont, hogy a vizsgált mentális zavarok részben már kezelhetőek a megfelelő terápiákkal. A bipoláris zavart hatékonyan enyhítheti a lítium, amit 1976-ban engedélyeztek is Dániában az ilyen zavarral küzdők kezelésére. A szerzők ezért megnézték, hogy van-e különbség az 1956 előttiek és a később születettek bérhátránya között. Akik ugyanis 1956-ban születtek, azok 20 évesek voltak, amikor a lítium kezelést engedélyezték, és ez az a kor, amikor általában felszínre kerülnek a mentális zavarok, így ők lehetnek azok, akik már kezdettől fogva megfelelő kezelést kaptak.

Egyértelműen megállapítható, hogy azoknál,

akik már hozzáférhettek a megfelelő kezeléshez sokkal kisebb hatása volt a bérekre a bipoláris zavar jelenlétének.

Harmadával csökkent a bérhátránya azoknak, akiknek rendelkezésre állt a lítium kezelés. Ugyanígy jelentősen csökkent az esélye, hogy a legalacsonyabb jövedelmi rétegbe kerüljenek vagy megszűnjön a jövedelmük. Ez a hatás erősebb azoknál, akiknek súlyosabbak a tüneteik.

Ezért fontos, hogy a megfelelő segítség mindenkinek biztosítva legyen, nem csak “fizikai” betegség, hanem mentális betegség esetén is. Jelenleg még nagyobb a szakadék a mentális betegségek kezeléséhez való hozzáférésben a szegények és a jómódúak között, mint a fizikai betegségek esetében. Pedig az eredmények alapján látszik, hogy ezek is nagy mértékben hozzájárulnak az emberek jólétének csökkenéséhez, így ugyanolyan fontos, hogy ezeket is megfelelően kezeljék.

Ráadásul a koronavírus járvány felerősíti a mentális betegségek kialakulását, a gazdasági válságon, a bizonytalanságon és a vírusfertőzés esetleges mellékhatásain keresztül, így most még fontosabb lenne, hogy figyeljünk azokra, akik segítségre szorulnak.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet egészség-gazdaságtan jövedelemkülönbségek mentális betegség munkaerőpiac Olvasson tovább a kategóriában