A Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság hétfő esti ülésének egyik előadását Kiss Zsolt, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) főigazgatója tartotta, és rengeteg adatot mutatott be arról, hogy a közegészségügyben a járvány első szakasza alatt hogyan alakultak a beteg- és esetszámok.

Az alábbi grafikonon azt mutatjuk be, hogy a NEAK-adatok szerint hány százalékkal nőtt vagy csökkent a háziorvosokhoz forduló páciensek száma március eleje és május vége között a tavalyi hasonló időszakhoz képest.

Jól látszik, hogy az orvos-beteg találkozások március 9. után drámaian visszaestek, és a 43 százalékos zuhanás után május végére is csak mínusz 21 százalékra tornázták vissza magukat. Másképp fogalmazva: a háziorvosi rendszerben a személyes találkozások aránya a járvány nélküli évhez képest 57 százalékra esett, és még mostanában is csak 80 százalék körül van.

Kiss Zsolt előadásából egyértelműen kiderült, hogy a kórházakban és a szakrendelőkben is – a legtöbb orvosi szakterületen – ehhez hasonló arányokat okozott a járvány első hulláma. Nagyjából igaz ez az onkológiára, az otthoni szakápolásra, az aktív és a krónikus fekvőbeteg-szakellátásra általánosságban, vagy a PET- és CT-vizsgálatokra, valamint az összesített betegforgalmi adatokra is.

Az adatok alapján viszont úgy tűnik, hogy egy fontos statisztikában a betegek jelentős részének „eltűnése” nem okozott változást. A halálozási mutatókban nemhogy érdemi, de még jelentéktelen elmozdulás sem következett be. Ezekből a számokból persze semmit sem tudhatunk meg arról, hogy egyéni szinten mennyi problémát, fájdalmat és bosszúságot, esetleg személyes egészségügyi veszteséget okozott a koronavírus miatt félgőzre kapcsolt magyar egészségügy, az viszont (egyelőre) biztos, hogy egészen rövid távon nem növelte meg a halálozási adatokat.

Az érem másik oldala ugyanakkor, hogy a kényszerű leállásnak egyértelmű hátránya is van. A halaszthatónak minősített beavatkozások, műtétek döntő részének el nem végzése ugyanis olyan mértékben felduzzasztotta azoknak a betegeknek a számát, akik a következő hónapokban meg fognak jelenni a rendszerben, hogy ezt az ellátórendszer nagyon nehezen fogja kezelni.

Az ülésen felmerült kérdésként, hogy a magánegészségügyi szolgáltatókat is bevonja-e az állam a probléma megoldásába, azaz a NEAK hajlandó lesz-e például magánklinikán elvégzett műtéteket kifizetni, Kiss Zsolt azonban azt válaszolta, hogy szerinte az állami ellátórendszer képes lesz külső kapacitás bevonása nélkül is kezelni a helyzetet.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkHosszú várólisták lesznek, mert 28 millió műtét marad el világszerteA ortopédiai műtétekre várókat nagyon érzékenyen érintik a halasztások, a rákos betegeknél pedig súlyos következmények is előfordulhatnak.

Úgy tűnik, hogy a járvány miatt az elhalasztott műtétek okozzák a legnagyobb kárt, és talán egyéni szinten is ez okozhatja a legtöbb problémát. A statisztikai adatokból összeállított grafikonok itt egészen durva képet festenek, a szürkehályog- vagy a hasi-sebészeti műtétek például március közepe és május eleje között szinte teljesen megszűntek, és azóta is csak félgőzzel mennek, a lemaradás tehát óriási lesz.

Nem kisebbítve ezeknek a problémáknak a súlyosságát, ezen kívül minden adat arra utal, hogy a távvizit szükségszerű bevezetése olyan hirtelen és előkészítetlen vakugrás volt a jövőbe, amely részben bevált. Korábban is tudni lehetett, hogy a magyar rendelőkben és kórházakban indokolatlanul sok a személyes konzultáció, csakhogy addig nem lehetett ebben előrelépni, amíg például egy háziorvos vagy egy szakorvos a telefonos konzultációt nem tudta elszámolni a saját rendszerében, azaz nem fizetett utána a NEAK.

A járvány alatt viszont pont az lett a prioritás, hogy egyetlen beteg se menjen be az orvosához, akinek nem muszáj, vagyis az alaphelyzet gyökeresen megváltozott. Annak ellenére, hogy sem a betegek, sem az orvosok nem voltak erre felkészülve, és a váltást egyik napról a másikra kellett megtenni. A protokoll hirtelen megváltozását ugyanakkor a telefonos konzultáció érvényessé tétele mellett olyan intézkedések is segítették, mint például az elektronikus receptek használatának kiterjesztése.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkSokkterápiával modernizáljuk az oktatás után az egészségügyet isA járvány miatt számos olyan intézkedést is meg kellett hozni, amelynek következtében évtizedeket ugrik előre a két nagy, forráshiányos állami alrendszer. Csakhogy mindkettő előkészítés nélküli vakugrás.

A 2019-es és a 2020-as tavaszi számadatok összehasonlítása természetesen mindig sántítani fog, mert ezúttal tényleg gyökeresen eltérő volt minden körülmény. Ennek egyik érdekes megjelenési formája az adatokban például az, hogy a szívinfarktusos és traumatológiai esetek száma is erősen visszaesett. Őket természetesen ellátta volna a sürgősségi rendszer, rájuk nem vonatkozott a korlátozás. Úgy tűnik azonban, hogy az otthon maradás annak minden nyűge ellenére ebből a szempontból végső soron kedvező élettani hatással volt a magyar népességre.

A koronavírus miatti óvintézkedések emellett az idei influenzaszezont is derékba törték. A távolságtartás nemcsak a korona-, hanem az influenzavírussal szemben is hatékony védelmet nyújtott, márciustól az influenzás betegek is csaknem eltűntek a radarról.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEgy dologra jó volt a koronavírus: jóval kevesebben haltak meg influenzábanBár a koronavírus világjárványban még a statisztikák sem vethetők igazán jól össze egymással, a számok arra utalnak, hogy az influenzajárvány görbéje nagyon ellaposodott idén.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet adatok egészségügy járvány koronavírus NEAK távvizit telemedicina Olvasson tovább a kategóriában