Libor Marcsi élete látszólag nem sokban különbözik egy átlagos magyar háziasszonyétól. Gondoskodik az iskolás gyerekeiről, vezeti a háztartást, délelőttönként süt-főz, délután pedig elmegy családjával sétálni makói otthonuk környékén. Imád a konyhában tevékenykedni, a végeredményről pedig alkalmanként megoszt egy-egy képet a Facebookon.
Ami mégis különlegessé teszi, hogy bejegyzéseire akár több ezren reagálnak, közel százezer követője van, és saját magát képezve az ország egyik legismertebb gasztrobloggere lett Limara néven. Amikor bő tíz évvel ezelőtt az elsők között kezdett kenyérsütésről és péksüteményekről blogolni, alig néhány ember készíthetett otthonában kenyeret.
Részben Marcsi hatására mostanra rengetegen próbálkoznak kenyérsütéssel otthonukban, az elmúlt hetek bezártsága miatt pedig százezrekkel nőtt a számuk. Hetekig lehetetlen volt élesztőt vásárolni a boltokban, a Google keresőjében pedig a kenyér receptje kiütötte az elmúlt két év legkeresettebb ételét, a csirkemellet és a frankfurti levest.
A karantén egyik sikerkönyve Libor Marcsi Limara péksége című könyve lett, amelynek három-négyszeresére nőttek az eladásai a Libri szerint. „A válsághelyzetben minden második ember kenyérsütéssel próbálkozik” – mondta Marcsi. Követői folyamatosan bombázzák kérdésekkel, naponta több órát tölt el a válaszokkal.
A jelenleg 53 éves Marcsi életútja egészen kirívó az elmúlt tíz évben kivirágzó magyar gasztronómia úttörői közül. Soha nem dolgozott étteremben vagy akár pékségben, teljesen autodidakta módon szerezte meg a tudását, lényegében a makói otthona monitorján keresztül és saját tapasztalatai révén képezte magát.
A tudását és népszerűségét nem használta pénzszerzésre, nem nyitott pékséget és nem tűnik fel szponzorált tartalmakban, Makó környékét is legfeljebb évi egyszer-kétszer hagyja el nyilvános szereplés miatt. Ugyan írt receptkönyvet a világ különböző péktermékeiről, de ezekhez egyáltalán nem utazott. A lakóhelye környékén a mai napig nem működik kovászt használó pékség.
Marcsi hét-nyolc évesen kezdett el segíteni a konyhában, miután anyja kórháza került hosszabb időre. Ketten voltak lánytestvérek, és nekik kellett átvenni a főzést, mivel apjuk három műszakban dolgozott. Marcsi Szegeden nőtt fel, az érettségi után egy földmérő irodában dolgozott szerkesztőként és műszaki rajzolóként. Itt ismerte meg a földmérő férjét, aki miatt idővel Makóra költözött. Két gyerekük megszületése után nem ment vissza dolgozni, a háztartást viszi.
Bár mindig is szeretett főzni, úgy 38 éves koráig nagyjából annyi kapcsolata volt a kenyérrel, mint szinte bármelyik magyarnak: elment a boltba és megvette. Ez akkor változott meg, amikor 2005 környékén anyja meglepte egy kenyérsütőgéppel karácsonyra. „Az anyósom is kapacitált rá egy ideje, de mondtam neki, hogy annyi kütyü van már a konyhában, nem akarok még egyet” – emlékezett vissza Marcsi. Ez a váratlan ajándék pedig megváltoztatta az életét.
A kenyérsütő miatt elkezdett keresgélni recepteket az interneten, így akadt rá egy online kenyérsütős csoportra. A tagok cseteltek egymással, recepteket cseréltek és képeket töltöttek fel a kísérleteikről. „Itt szerettem bele a házi pékségbe. Ez a csapat annyira inspiráló volt, hogy mániákusan sütöttem minden nap” – mondta. „Amikor nagyon kezdő voltam, mindig figyeltem, hogy min változtassak. Arra törekedtem, hogy minden sütésnél csak egy dolgon változtassak, így a saját tapasztalataim alapján fejlődhettem” – tette hozzá Marcsi, aki soha semmilyen kurzuson nem vett részt, minden tudását a saját konyhájában és az internetről szívta fel.
A kenyér mellett jöttek a kalácsok és más péksütemények, folyamatosan kísérletezett. Ekkoriban egy nagyon szűk réteg sütött otthon kenyeret, Marcsi a csoporton kívül nem ismert olyat, aki magának sütött kenyeret. Nagyjából három évig volt aktív az internetes csoportban, a képei és a receptjei miatt pedig egyre többen kapacitálták arra, hogy vágjon bele a blogolásba.
Végül 2008 novemberében indította útjára a blogját a „jól bevált fehérkenyerem” című poszttal. „Nagyon gyorsan terjedt a blog híre, nagyon sokan kezdték el olvasni, ami a mai napig megfejthetetlen számomra” – mondta Marcsi. Emlékei szerint ekkoriban mindössze mintegy 110 magyar gasztroblog volt, és az övé elsőként foglalkozott a házi péktermékekkel. „Mindenkiből nosztalgikus élményeket hoz elő egy saját készítésű kenyér vagy péksütemény, mindenkinek a nagymamája juthat ilyenkor az eszébe” – fejtegette, hogy mi állhat a gyors felfutás hátterében.
Az újabb ugrást az jelentette, amikor hét-nyolc évvel ezelőtt regisztrált a Facebookra, ettől ismét jelentősen nőtt az ismertsége. A mára közel 100 ezer követővel rendelkező oldala mellett három csoportja is van. A kenyérsütés csoportnak több mint 70 ezer tagja van, a péksüteményesben nagyjából 60 ezren vannak, és van még egy kisebb, általános főzős tematikájú csoportja is.
Nagyjából a facebookos megjelenésével egy időben kezdett el foglalkozni a kovásszal. Ugyan a kezdetekkor is kipróbálta a kovásszal való sütést, de elment tőle a kedve. Nem volt elég tapasztalata, és az interneten sem talált magyar nyelvű irodalmat hozzá, így az első években maradt az élesztőnél.
Limara Borbás Marcsi műsorában
„Amikor nyolc-kilenc éve újrakezdtem, már jobban értettem, hogyan működik a kovász, azóta magunknak csak azzal sütök” – mondta Marcsi. Ettől függetlenül kifejezetten törekszik arra, hogy mindenkihez szóljon, egyaránt tesz fel élesztős receptet kezdőknek és kovászosokat haladóknak. „Minden otthon sütött kenyér ezerszer jobb, mint az ipari, nagyüzemi pékségben készültek” – mondta ennek a hátteréről.
A blogolás kezdeti éveiben nagyon aktív volt, két-három naponta felrakott egy újabb receptet. Ezeket komoly kísérletezés előzte meg, mivel nagyon fontos számára, hogy csak olyan receptet publikáljon, amelyet alaposan kipróbált. „Akkoriban gyakorlatilag ekörül forgott az életem” – mondta. Időközben kiadott három könyvet, több magazinba is ír, az elmúlt években azonban fokozatosan visszavett a tempóból. Egyre ritkábban tett fel új recepteket, mivel „nem volt erős közlési vágya”.
Ezt az állapotot borította fel a koronavírus, ugyanis a kijárási korlátozások miatt hatalmasra nőtt az érdeklődés a kenyérsütés iránt. Rengetegen csatlakoztak Marcsi Facebook-csoportjaihoz. Volt olyan nap, amikor egy csoportba 1500-an jelentkeztek. Mostanában napi 100-150 kérdéssel keresik meg, de a járvány megjelenésekor volt olyan nap, amikor nagyjából 300 kérdést kapott.
„Amikor ugyanazokat a kérdéseket kaptam szinte tízpercenként, írtam inkább egy összefoglalót” – mondta. Ezzel együtt minden kérdésre igyekszik válaszolni. Míg korábban legfeljebb napi két-három órát töltött a leveleivel, addig a kijárási korlátozások alatt ez felment napi öt-hat órára. „Nem mondom, hogy nem volt fárasztó, de örömmel válaszoltam. Az elmúlt két hétben már elkezdett csökkenni a mennyiség, és ezt nem annyira bánom” – mondta.
Bár rengeteg időt tölt vele, a blogírás és az otthoni kenyérsütés népszerűsítése továbbra is csak hobbi Marcsi számára. A könyvei után járó jogdíjon kívül más bevétele nem származik belőle. Ugyan Makón és környékén sincs kovászt használó pékség – Szegeden hallott csupán egyről – nem tervez pékséget nyitni, mert az egész embert kíván, neki pedig a családja mellett nem férne bele. Időnként elmegy író-olvasó találkozókra, de jobbára Makón és környékén, évente egy-két alkalommal utazik messzebb.
Mióta Marcsi megkapta a kenyérsütőgépét, egészen más státuszba került Magyarországon a kenyér. Számos kézműves pékség nyitott meg, rengetegen próbálkoznak az otthoni kenyérsütéssel, az újhullámos pékek visszatérő szereplők a médiában, videóikat több százezren nézik meg. Marcsi is azt tapasztalja, hogy mára „nagyon sokan sütnek kenyeret” a környezetében.
Marcsi immár 15 éve nem vett boltban kenyeret. Minden nap süt valamilyen pékterméket (kenyeret heti két-három alkalommal), amelyekből rendszeresen visz barátainak és rokonainak. „Ha valakitől kapok valami kedvességet, kenyérrel szoktam viszonozni” – mondta. Hiába csinálja már 15 éve, egyáltalán nem unja még. „Ugyanúgy imádom, mint a kezdetekben. Nagyon szeretem a dagasztást, közben figyelni a tésztát. Minden sütés egy rácsodálkozás. A mai napig izgatottan várom, amikor leveszem a vaslábos fedelét, hogy mi vár alatta. Amikor különösen szép kenyeret veszek ki belőle, ugyanolyan boldogság önt el, mint régen” – mondta.
Élet
Fontos