“Fel se fogtuk még, hogy munka nélkül maradtunk. A párom hétfőre még beállította az ébresztőjét, hogy munkába kell menni. Aztán rájött, hogy mégsem” – mondta néhány napja Fruzsi, aki párjához hasonlóan az elmúlt hetekben vált munkanélkülivé a koronavírus következményeként. “Szinte az összes ismerősünk így járt” – mondta a nő.
Helyzetüket nehezíti, hogy mindketten feketén dolgoztak, így munkanélküli ellátást sem kaphatnak. Fruzsi egy ruhaipari beszállítónál dolgozott, amelynek teljesen megszűntek a megrendelései. “Totálisan helló van, a magyar ruhaipari cégek is leálltak” – mondta. Párja a turizmus összeomlása miatt vesztette el a munkáját, mivel a vendéglátásban dolgozott. Ráadásul neki tetemes diákhitel-tartozása van, emiatt a jövőben is feketén szeretne dolgozni, mivel legális munka esetén valószínűleg nem kapna akkora fizetést, hogy meg tudjon élni a törlesztéssel együtt.
Egy 18 négyzetméteres budapesti lakásban élnek, és egyelőre nem keresnek munkát, “ki se dugják az orrukat” az otthoni karanténból. “Azért sem keresek munkát, mert vannak légúti tüneteim” – mondta Fruzsi. A most megszűnt munkahelyén havi 110-120 ezer forintot keresett, most semmilyen tartalékuk nincs. “Tízezer forintom maradt, és a páromnak sincs tartaléka” – mondta Fruzsi.
Párját nyugdíjas anyja támogatja, Fruzsit pedig szintén az anyja. “Nálunk anya az egyetlen kereső, most ő tartja el a nagymamát, az apukát és engem is” – mondta. Ezzel együtt Fruzsi szerint májusig ki tudják húzni, és majd akkor megpróbálnak valamilyen állást keresni. “Bármilyen munka jöhet, voltam takarító is már, a legesélyesebb talán az árufeltöltés lehet” – mondta.
Márciusban 30-40 ezren vesztették el a munkájukat Fruzsihoz hasonlóan a kormány becslése szerint, és a következő hónapokban sok százezer ember juthat hasonló sorsra. A hajléktalan szállókon ezres nagyságrendben jelentek meg új emberek. A munkájukat elvesztők közül rengetegen dolgoztak feketén, a legálisan dolgozókra pedig a fejlett világ legszűkmarkúbb ellátása vár.
A munkájukat elvesztők különösen nehéz helyzetben vannak. Többek között azért, mert egy világjárvány idején kellene munkát találniuk, illetve hiába tartoztak akár szakmájukban a legjobbak közé, egyes iparágak – mint a rendezvényszervezés vagy a vendéglátás – teljes összeomlása miatt lényegében nincs esélyük saját szakmájukban elhelyezkedni.
Az elmúlt hetekben munkájukat elvesztők tízezrei közül tíz emberrel beszéltem, az előző cikkben egy munkanélkülivé váló takarító, fodrász, felszolgáló, hostess és szakács sorsát mutattuk be. Ebben a cikkben Fruzsi mellett további négy ember beszél élete felfordulásáról.
Zsuzsa három éven keresztül élt hajléktalanként, majd elkezdett dolgozni a vendéglátásban, és egy saját lakást is sikerült szereznie. Az elmúlt két évben budapesti éttermekben dolgozott mosogatóként és konyhai kisegítőként, legutóbb egy jól menő Duna-parti étteremben. Heti négyszer 14 órát dolgozott, de csak napi 4 órára volt bejelentve.
“Szürke zónában jó dolgozni, mert zsebbe többet kaptam”
– jellemezte munkakörülményeit.
Március közepén azonnali hatállyal bocsátották el a koronavírusra hivatkozva a konyhai személyzet több mint felével együtt. “Elég érzékenyen érintett, mert tudtam napközben enni, inni, a fizetésből tudtam lakást fenntartani, számlákat befizetni” – mondta, hozzátéve, hogy kifejezetten szempont volt az elhelyezkedésnél, hogy meleg ételt kapjon.
Jelenleg mintegy 50 ezer forintja van, és havi 70 ezer forint támogatást kap az államtól, mivel halláskárosult. Hiába próbált munkanélküli járadékot igényelni, kiderült, hogy annak nem jár, aki rokkantsági ellátást kap. “Így havonta 70 ezer forintot fogok kapni, és így el kell döntenem, hogy enni vagy lakni” – mondta. Az viszont segítséget jelent neki, hogy az önkormányzattól kap meleg ételt, amíg fennáll a veszélyhelyzet.
Folyamatosan állást keres, de eddig sikertelenül. Több kiskereskedelmi áruházba elment munkahely iránt érdeklődni, de “mindenhonnan elhajtottak, amint megtudták, hogy hallássérült”.
Kriszta taxis diszpécserként dolgozott egy taxitársaságnál. A szektort szintén súlyosan érintette a járvány, Kriszta szerint 90 százalékkal csökkent a forgalmuk. A társaságnál igyekeztek átállni az otthon dolgozásra, Kriszta is éppen azért ment be a céghez március közepén, hogy megkapja a laptopját. “Furcsa volt, hogy olyan kollégák is ott voltak, akik éjszaka járnak dolgozni. Aztán közölték, hogy nem laptopot kapok, hanem kirúgnak” – mondta Kriszta.
Több mint tíz embert küldtek el, a dolgozók negyedét. Volt köztük kisgyerekes, nyugdíj előtt álló és két házaspár is. “Érdekes ez, mert nem estem kétségbe, de egyre inkább úgy néz ki, hogy nincs máshol munka, csak a kereskedelemben. Nekem az az alapvégzettségem, de oda nem szeretnék visszamenni. Egyrészt tudom, hogy milyen, másrészt az ott dolgozók vannak leginkább kitéve a járványnak” – mondta.
Kriszta azért is került nehéz helyzetbe, mert cukorbeteg és magas vérnyomása is van, így különösen ki van téve a járványnak. Az áprilisi bérleti díját még ki tudta fizetni, de tartaléka “semmennyire sincsen”, egyedüli pénze a márciusért járó fizetése lesz. Azt tervezi, hogy 2-3 hétig otthon marad, aztán el kellene kezdenie dolgoznia, hogy “májusra legyen pénz”. Több állásra is jelentkezett már, de nem nagyon kap visszajelzést.
Mária az egyik legismertebb pékségláncnál dolgozott eladóként. Bő egy hete hívta fel a főnöke, hogy menjen be, mert minden alkalmazottal szeretne beszélni egyszerre. “Arra gondoltunk, hogy biztos megbeszéljük, mire kell jobban odafigyelni most, hogy itt a vírus. Sajnos nem lett igazunk” – mondta Mária. aki szerint fel sem merült bennük, hogy leépítés lesz.
A költségek csökkentésére hivatkozva végül a 12 fős személyzet közül nyolc ember menesztését jelentette be, köztük Máriáét. “Ez most nem a legjobbkor jött, pont most jöttünk át egy másik albérletbe a párommal” – mondta. A párjának nem szűnt meg a munkája, ő jegykiadóként dolgozik a közlekedési vállalatnál.
Mária azt mondta, nekik olyan két hónapra elegendő tartalékuk van. Most munkát keres, ami szerinte elég nehéz a járvány miatt. “Próbálok ugyanúgy pénztáros munkát találni, de most igazából mindegy lenne, csak munka legyen” – mondta.
A Szegeden élő Dávid egy tavaly októberben megnyitott étteremben dolgozott szakácsként. Eddig minden nagyon jól alakult, de a vírus miatt hirtelen visszaesett a vendégszám, és március közepén bezárt az étterem. Mivel a tulajdonosoknak van egy másik, régóta működő étterme is, a házhozszállítást onnan szervezték meg. Az új étteremben mintegy 15 ember dolgozott, és valamennyiüket elbocsátották.
“Szörnyen érintett, mert most költöztünk össze a barátnőmmel, az albérletet fizetni kell, és így necces lesz” – mondta Dávid. Áprilisra ki van már fizetve a lakbér, így “ez a hónap még oké”. Barátnője épp március elején költözött Dávid miatt Szegedre, és neki pont a beszélgetésünk napján sikerült eladóként elhelyezkednie, ami sokat segít a helyzetükön.
Szakácsként hiába hívták több helyre is az elmúlt hónapokban, a vendéglátás összeomlásával egyik napról a másikra Dávidnak lényegében esélye se lett a szakmájában elhelyezkedni. “Több mint hét éve dolgozom vendéglátásban, másban nem nagyon van tapasztalatom” – mondta Dávid. Három hete folyamatosan adja le önéletrajzát többek között gyári vagy fuvarozó munkákra, de még semmilyen visszajelzést nem kapott.
Élet
Fontos