A színházak finanszírozását alapvetően meghatározó tao-rendszer 2009-es bevezetése után szárnyalni kezdett a színházak látogatottsága, legalábbis a statisztikák szerint. Az elmúlt hatvan évben példa nélküli volt ez a meredek növekedés.
Közel húsz év stagnálása után 2010 és 2017 között közel duplájára nőtt a színházlátogatások száma. A tavalyelőtti 8,4 millió látogatás kiemelkedően a legmagasabb az 1960 óta vezetett statisztikában. Tavalyi tusványosi beszédében Orbán Viktor az általa kiépített rendszer stabilizálódására hozta fel példaként a színházlátogatások látványos emelkedését.
A tao-rendszert eltörlését tavaly az utolsó negyedévben, október végén jelentette be a kormányzat, a színházlátogatások száma pedig máris látványosan esett. Tavaly közel 1,3 millió ember tűnt el a színházakból 2017-hez képest, amely több mint 15 százalékos csökkenést jelent. Ez igazolni látszik azokat az általam korábban megkérdezett színházi vezetőket, akik szerint az elmúlt évek jelentős nézőszám-emelkedésében a legnagyobb szerepet a fiktív előadások vagy nézők játsszák.
A kulturális tao-rendszer valóban hatalmas lehetőséget jelentett a közérdeknek megfelelően működő színházak számára. A csaló társulatok azonban olyan mértékben kezdték el kihasználni a rendszer gyengeségeit, például az ellenőrzés lényegében teljes hiányát, hogy a kormányzat a rendszer beszántása mellett döntött a visszaélésekre hivatkozva.
Ennek egyelőre az az eredménye, hogy valóban összeomlottak kamuszínházak, viszont az ígéretekkel szemben egy bizonytalan és diszkriminatív finanszírozási rendszer körvonalazódik, ahol az átláthatatlan támogatási szempontok mögött ideológiai szempontok is felsejlenek.
Élet
Fontos