Hírlevél feliratkozás
Hobot Péter Avatar
2019. március 14. 12:51 Élet

Nem lehetsz igazán sikeres, ha a pénz miatt dolgozol

A munka napjainkban egyre inkább hasonlít arra, amilyen 200 éve volt, és ez az egyik legnagyobb kihívása korunk vállalatvezetőinek. Az ipari termelés fénykorában az egymásra épített munkafolyamatok uralták a munkahelyeket. Napjainkban a futószalag mellől felegyenesedve az irodák alkalmazottai egyre gyakrabban választanak elszigetelt munkavállalási formákat. Hódítanak a távmunkások és szabadúszók, miközben egyre több munkafolyamat válik egyszemélyessé, ami azt jelenti, hogy önállóan lehet őket a leghatékonyabban elvégezni. Ez viszont sok stresszt szül.

A változások korában azok a munkavállalók teljesítenek jól, akik hivatásként tekintenek a munkájukra. A karrier lehetőségek és fizetés ösztönzik a munkásokat, de aki csak ezeket keresi, jellemzően nem jár sikerrel.

A beosztottak és a főnökök számára is van pár jó tanácsa Amy Wrzesniewskinek, a Yale Egyetem professzorának, aki kedden az MTA épületében tartotta előadását és vette át a Rajk Szakkollégium Herbert Simon-díját. A munkahelyi motivációt kutató professzor eredményei segítenek jól működő csapatokat létrehozni, menedzselni a távmunkával járó kihívásokat, és megérteni, miért tartanak ki emberek egy-egy munkahely mellett.

Amy W. fő tanácsai a munkavállalóknak, hogy ne féljenek olyan feladatokat kialakítani a vállalatokon belül, amiken keresztül hivatásként élik meg a munkájukat. A vállalat vezetőinek pedig érdemes teret adni munkavállalóinak, hogy saját feladataikat alakítsák, miközben a munka minőségét, és nem a mennyiségét próbálják meg rajtuk számon kérni.

A munkaerőpiac átalakul, ezért fontos új módszereket kidolgoznunk, hogy motiváló munkakörnyezetet alakítsunk ki. A távmunkát vállalók és szabadúszók száma folyamatosan növekszik, ami kihívások elé állítja a munkavállalókat és a munkaadókat is. Az európai országokban átlagosan az összes munkavállaló 10 százaléka végzett távmunkát 2017-ben, ami 22 millió embert jelent, és 25 százalékos növekedést a 2008-as átlaghoz képest.

 

Ebben a változó környezetben kell a munkavállalóknak és a munkáltatóknak ösztönző környezetet kialakítani. A hagyományos vállalati környezetnek volt (és van) egy nagyon fontos pszichológiai hatása a munkavállalókra. Létezésükkel védőhálót képeznek az alkalmazottaik körül, ami segíti őket abban, hogy megküzdjenek személyes kihívásaikkal is. Amy W. szerzőtársai egy újságírók körében végzett kutatásban bemutatták, hogy a szabadúszók elégedettek munkájukkal, de nagyobb részben hagyják ott az írást, ha valamilyen nehézségbe ütköznek, mint a hivatalos szerkesztőségek tagjai. Ők többször panaszkodtak arra, hogy nem szeretik azokat a munkákat, amiket a szerkesztőségben kapnak, de mégis elvégzik őket.

Az eredetileg pszichológus végzettségű professzor kérdésünkre elmondta, hogy mindennapi rutinok biztosítják a szerkesztőségek munkásainak biztonsági hálóját: saját asztaluk van az irodában, belépőkártyával rendelkeznek és hasonlók. Ezek segítik őket abban, hogy átmenetinek érezzék a negatívumokat, és ne azt érezzék, hogy az újságírói hivatás nem illik a személyiségünkhöz, ha kudarcélmény éri őket.

A munkában pedig a hivatás érzése a legfontosabb. Az amerikai West Point katonai akadémián végzett felmérésében Amy W. több, mint 10 ezer kadét motivációit vizsgálta. A kutatás eredményei szerint magasabb az előléptetés valószínűsége azon kadétok körében, akik belső ösztönzők miatt csatlakoztak a hadsereghez, tehát mert önmagában értéket láttak a katonai szolgálatban, mint azok esetében, akik anyagi boldogulást vagy karrier lehetőséget kerestek. Minél fontosabbnak tartja egy kadét az anyagi motivációkat, annál kisebb a valószínűsége, hogy előléptetik, függetlenül attól, hogy mennyire tartja önmagában értéknek, hogy a hadseregben szolgál.

Ugyanerre mutatott rá egy kísérlet, ahol gyerekeknek kellett képeket színezni, akik sokkal kevésbé voltak lelkesek akkor, amikor cukorral fizettek érte, mint amikor egyszerűen a színezés öröméért csinálták.

 

Amy Wrzesniewski szerint a vállalattól elszigetelt munkások és a nagy megterheléssel járó munkakörökben dolgozók közül azok jutnak előre, akik saját munkájukra elsősorban nem karrier vagy pénzszerzési lehetőségként tekintenek, hanem önmagában álló értékként gondolnak rá. A vezetőknek ezt az érzést kell istápolni a munkavállalókban, és ez a jövőben egyre fontosabbá válik.

Az MTA épületében tartott előadáson az is érdekes volt, hogy a kutatások azt bizonyították be, hogy lényegében független a betöltött munkakörtől, hogy valaki hivatásnak, karriernek vagy csak egyszerű munkának éli azt meg. Kutatók között vagy más értelmiségi munkakörben is vannak, aki azért dolgoznak, hogy pénzt keressenek, ahogy vannak a szemétszállítók között is. Ez fordítva is működik: a szemétszállítást is sokan hivatásukként élik meg, pont úgy, ahogy a tudósok egy része is.

De nem elég, hogy a motivációink a helyükön legyenek. Wrzesniewski egyik legtöbb figyelmet kapó kutatási területe a job crafting, amely arról szól, hogy miként alakíthatják a dolgozók kedvük szerint a munkakörüket, hogy végül jobban érezzék magukat és jobb munkaerők legyenek. Erre előadásában azt a példát hozta fel, hogy egy kórházi takarító nem csak a munkaköre szerinti takarítási feladatokat végezte el, hanem humorral fűszerezte a betegek napjait és segített nekik kevésbé rosszul érezni magukat, amiért folyamatosan rosszul lettek a szobáikban, azzal viccelődve, hogy neki csak emiatt van munkája. Ebben az esetben bőven a munkaköri leíráson túl teljesített a takarító (sőt, meg is szegte azt, mivel meg volt nekik tiltva a beteggel való kommunikáció), mégis jobban érezte magát ő is, a beteg is, és ez végső soron a kórháznak is jót tett.

Ugyanakkor egy Wrzesniewski által szervezett vállalati workshop azt is bebizonyította, hogy nem elég csak a munkakörünket személyre szabni. A workshopon részt vevőket három csoportba osztották. Egyik csoportban csak a munkakört kellett módosítani, másikban a saját képességeiket fejleszteni, hogy jobban megfeleljenek az állásnak, a harmadikban pedig a kettőt egyszerre. Bár rövid távon itt is volt pozitív hatása a munkakör személyre szabásának, de hosszú távon csak azok a dolgozók érezték jobban magukat, akik mindkettőt csinálták egyszerre. Szintén közülük kerültek ki nagyobb valószínűséggel azok, akiket előléptettek.

Mindent összevetve azt üzente a közönségnek Wrzesniewski, hogy senki se érezze a nyomást, hogy már az első munkájának is világmegváltónak kell lennie. És senki se keresse azt az egy munkakört, ami tökéletes neki. Fontos, hogy rugalmasak legyünk mind a hozzáállásban, a munkakör személyre szabásában és saját magunk fejlesztésében is.

Élet Amy Wrzesniewski közgazdaságtan motiváció munkaerőpiac tudomány Olvasson tovább a kategóriában

Élet

Fabók Bálint
2019. augusztus 20. 15:01 Élet

Kürtöskalácsozó nyílt egy indiai nagyvárosban

Indiában tör utat a magyar soft power: csilis csirkés és szárított céklás kürtöskalács fogant meg egy budapesti nyaraláson.

Hajdu Miklós
2019. augusztus 19. 07:01 Élet

Árat kell emelniük a kortárs magyar művészeknek, ha sikeresek akarnak lenni külföldön

Sokáig túl olcsók voltak a magyar kortárs művek árai a hazai műtárgypiacon ahhoz, hogy külföldi gyűjtők komolyan vegyék őket. Az utóbbi néhány évben viszont végre változás indult ebben a kérdésben, amivel mindenki jól járhat.

Fabók Bálint
2019. augusztus 18. 19:28 Élet

A balatoni vaddisznó-invázió csak a kezdete az ember-vaddisznó konfliktusnak

Világszerte egyre nagyobb probléma a városokban feltűnő vaddisznók inváziója. Magyarországon is látványosan elszaporodtak, és a legveszélyesebb állatok közé tartoznak.

Fontos

Bucsky Péter
2019. augusztus 20. 07:27 Közélet, Világ

A környezetszennyező repülést elfelejti az állam adóztatni

Egy szinte észrevétlen adóval milliárdokhoz juthatna a magyar költségvetés is, ráadásul a hatása is jó lenne. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy áfa- és jövedéki adómentes a kerozin.

Torontáli Zoltán
2019. augusztus 18. 07:08 Élet

Vegetarianizmus, természetes étel és klímavédelem: ez nehéz lesz egyszerre

Tudatos vásárlóként hiába szeretnél egyszerre sok mindent elérni, egyelőre úgy néz ki, hogy ez ma még maradéktalanul nem sikerülhet. Melyik ujjunkba harapjunk?

Stubnya Bence
2019. augusztus 17. 07:24 Világ

Három éve a feje tetejére állt világpolitika. De valójában miért?

Hirtelen szexista és rasszista lett a fehér munkásosztály, vagy rájöttek, hogy cserben hagyták őket a munkaerőpiacon? Nem csak a következő választásokat, hanem a globalizáció sorsát is eldöntheti a válasz.