Csökkenő koncentrációképesség, növekvő stressz, lelki és fizikai bántalmak – ezek mind a túlzott mértékű munkavégzés kedvezőtlen hatásai közé sorolhatók. Mégis, százmilliók dolgoznak a szokásos heti 40 órás munkaidőt bőven meghaladó időtartamban.
A BBC összeállítása szerint a világszerte 1,8 milliárd foglalkoztatott van, és közülük 400 millióan töltenek munkával legalább 49 órát hetente,
tehát a dolgozók több, mint egyötödét súlyosan érinti a probléma.
Bár nyilvánvalónak tűnik, hogy a túlhajszoltság kimerültséggel jár, ami pedig balesetekhez vezethet, mégis meglepően nehéz tudományos bizonyítékokat felhozni arra, hogy túlórákkal megnő a fizikai sérülések valószínűsége.
Akad persze néhány érdekes kutatási eredmény, egy amerikai tanulmány szerint például a normális munkaidőt betartókhoz képest 61 százalékkal nagyobb eséllyel éri üzemi baleset a túlórázókat. Még szemléletesebb az a megállapítás, miszerint egy éjszakába, esetleg másnap hajnalba nyúló munkanap után az érzékeink és a mozgáskészségünk ugyanúgy károsodhatnak, mint néhány pohár sör elfogyasztása után. Hosszabb távon pedig bizonyítottan romlik a túlórázók egészsége és közérzete, és végső soron a termelékenységük is.
Magyarországon is vannak, akik túl sok időt töltenek munkával, de arányuk jóval elmarad a világszerte mért átlagtól.
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) adatai szerint a legalább heti 49 órát dolgozók aránya 2012 óta öt és hat százalék között ingadozik, miután éveken át folyamatosan csökkent a 2005-ben mért 9,6 százalékhoz képest Magyarországon.
A régiós országokkal összevetve is viszonylag alacsony Magyarországon a heti 40 óránál jelentősen többet dolgozók aránya, a vizsgált országok közül tavaly csak Romániában és Bulgáriában fordulnak elő ritkábban túlórázók. Érdekességképpen a jóléti államok szokásos példájaként felhozott Svédországot és a kizsákmányoló munkakultúrájáról elhíresült Japánt is bevontuk az összehasonlításba. A skandináv országban szintén viszonylag alacsony a túl sokat dolgozók aránya, azonban a japánok körében meglehetősen gyakori a munkahelyi túlhajszoltság.
Bizakodásra ad viszont okot, hogy évek óta az összes országot csökkenő tendencia jellemzi, az (ön)kizsákmányoló munkamorál tehát visszaszorulóban van.
Fontos leszögezni, hogy a túlhajszolt munkavégzést nem csak a hajcsárként viselkedő munkáltatók kényszeríthetik ki, hanem startup vállalkozók és a szabadúszók körében is rendkívül elterjedt a túlórázás. Elon Musk néhány hete könnyek között panaszolta el a New York Times-nak, hogy például a 47. születésnapját az irodájában éjszakázva töltötte, és az akár heti 120 munkaórát megsínylették a családi és baráti kapcsolatai.
Az önkizsákmányolást egy friss kutatás szerint az úgynevezett “hakni gazdaság”*Angolul “gig economy”. Az önállóan, tulajdonképpen szabadúszóként végzett alkalmi, egyszeri munkák tartoznak ide. Egyre több platform és alkalmazás segíti a megrendelők és az így dolgozók egymásra találását, ilyen például az Uber is. is stimulálja. Az alkalmi munkákból élők fix havi fizetés helyett a ledolgozott órák, levezetett kilométerek vagy elvégzett feladatok után kapják a pénzt, így ha többet dolgoznak, az egyből látszik majd a bankszámlájukon is. Ráadásul fokozott nyomás nehezedik rájuk az értékelések miatt, mert ha valakit lepontoznak, azonnal visszaeshetnek a megrendelései.
Végül, de nem utolsó sorban az is megviseli az embereket, hogy manapság már nem ér véget azzal a munka, hogy kijönnek a munkahelyükről, és már jóval azelőtt elkezdődik, hogy reggel beérnének. A mobilkommunikáció fejlődésével a nap egyre részében kell a dolgozóknak elérhetőnek lenniük, amikor még ha valójában is nem dolgoznak, számíthatnak a főnökük hívására. Ez pedig éppen elég ahhoz, hogy a szabadidő is stresszben teljen.
