Elkerülhetetlennek látszik a félévnyi visszaesés, 2023 egésze pedig gazdasági stagnálást hozhat, redőnyt lehúzó vállalatokkal, emelkedő munkanélküliséggel és nehéz helyzetbe kerülő háztartásokkal.
Gyakorlatilag a török lírával és az argentin pesóval versenyeztünk az utolsó helyért.
Az utóbbi években a magyar gazdaság tartósan az uniós és régiós átlag felett tudott növekedni, az egyensúlytalanságok miatt azonban elkerülhetetlen a gazdaságpolitikai fordulat.
Nagyon nehéz ma közép- és hosszútávra megjósolni az átlagos kamatszintet, az elemző azonban mégsem mondhatja, hogy „a fene sem tudja”.
Ha a választást követően nem körvonalazódik gazdaságpolitikai fordulat, a külső nyomás enyhülése nem lesz elegendő ahhoz, hogy a hazai infláció visszatérjen az egyensúlyi szintjére.
A járvány és az infláció is velünk marad, de az előbbi brutális visszaesést várhatóan már nem okoz a növekedésben, az utóbbira viszont reagálniuk kell a jegybankoknak.
Minden jel arra mutat, hogy a magyar kamatemelési ciklus hosszabb, a tetőzés pedig magasabb lesz, mint amire a nyári hónapokban számítottunk.
Ez az intézmény az amerikai belpolitika „pénzügyi tömegpusztító fegyverévé” vált, de pont emiatt nem fognak megválni tőle, biztosan lesz következő felvonás is.
Egy különleges krízis után kell kivezetnie válságkezelő eszközeit az amerikai jegybanknak, lehetőleg nagyobb megrázkódtatás nélkül. Nem lesz egyszerű.
A következő időszakban emelkedő kamatkörnyezetben kell működnie a gazdasági élet minden szereplőjének.