A kilencvenes évek elején százmilliárdokat bukott az állam azon, hogy egy üzemanyagnak (a gázolajnak) felhasználásától függően két különböző árat határoztak meg. Most valami hasonló történhet az árampiacon, ha nem lesz elég átgondolt az elektromos autókba szánt áram árszabályozása.

A Világgazdaság múlt héten írt arról, hogy hamarosan külön termékké válhat az autóáram. A lap értesülései szerint a szaktárcánál még az idén elkészítik a magyarországi elektromobilitást szabályozó átfogó törvény tervezetét, majd a társadalmi egyeztetést követően a szükséges végrehajtási rendeleteket is.

A szektorban és különböző szakmai fórumokon egyből megindult a találgatás arról, hogy konkrétan mi is lehet a kormányzat terve. Most, ha valaki fel akarja tölteni elektromos autóját, akkor ezt vagy otthon lakossági áramáron teheti meg, vagy ingyen az erre a célra kialakított néhány tucat töltőállmás valamelyikén. Visszaélésre eddig is volt lehetőség, hiszen, ha valaki a kútnál feltankolta a kocsi akkumulátorát, majd otthon arról működtette a mikrót, akkor tulajdonképpen ingyen melegítette az ételt. Más kérdés, hogy ennyi spórolási lehetőség valószínűleg nem érte meg a beruházást, a vesződséget és a kockázatvállalást.

Támogatott elektromos autó az NGM előtt. MTI Fotó: Máthé Zoltán

Most úgy néz ki, hogy fordulni fog az irány, és az autóáram drágább lesz az otthoninál, legalábbis a szakma nagy része erre számít. Sokan jövedéki adót emlegetnek, ám ez elég komoly definíciós zavar lenne, hiszen ennek az adónemnek elvileg az a célja, hogy visszafogja bizonyos káros termékek fogyasztását. Az elektromos autók terjedését pedig inkább ösztönözni szeretnék. (Igaz, Magyarországon a politika jellemzően a jövedéki adóra is olyan eszközként tekint, amivel be lehet tömni a költségvetési hiányt. Ráadásul, ha az e-autók elterjednek, akkor a benzin és a gázolaj értékesítéséből valóban kisebb adóbevétele lesz az államnak).

A lényeg, hogy valószínűleg megadóztatják az autóáramot, ami főleg az otthoni töltésnél vet majd fel érdekes kérdéseket. Innentől kezdve ugyanis elválik egymástól a háztartási és az autóba szánt áram ára, így külön kell mérni a fogyasztásukat is. Bár vannak olyan technikai megoldások, amivel elvileg ez működhet, ezek azonban valamennyi általunk megkérdezett szakértő szerint nagyon könnyen kijátszhatóak.

Elvileg azt a fogyasztási adatok alapján ki lehet szúrni, ha valahol hirtelen a lakás hálózatáról elkezdenek tölteni egy autót, amennyiben azonban korábban is ez volt jellemző, vagy ha valaki mértékletesen töltögeti az autóját, akkor egyáltalán nem biztos, hogy lebukik. Így pedig – különösen ha nagy lesz a különbség az autó és a lakossági áramár között – akkor elég sokat lehet spórolni, a költségvetés pedig jelentős bevételtől eshet el.

A történet nem teljesen új, hiszen lényegében ugyanerről szólt az olajszőkítés a 90-es évek elején.

Akkor szociális megfontolásokból a kormányzat sokkal kisebb adót szabott ki a kályhák felfűtésére használt háztartási tüzelőolajra (hto), mint az ezzel kémiai szempontból lényegében azonos gázolajra. Az árkülönbséget kihasználva rengetegen trükköztek hosszú évekig azzal, hogy az országba hto-ként behozott olajat autókba értékesítették. A vámhivatal későbbi becslése szerint a gyakorlat 1000 milliárd forintot is meghaladó kárt okozott az államnak.

Egy lakásban, vagy családi házban nyilván nem lehet ipari méretekben lopni az áramot, hiszen a fogyasztás megugrásának nyoma van, ráadásul ezeket a hálózatok egyre könnyebben észreveszik. Teljesen más azonban, ha egy alapból nagyfelhasználónak számító termelőüzemben történik ugyanez, ahol simán fel lehet tölteni jó néhány autót adómentes, olcsó árammal anélkül, hogy ez bárkinek feltűnne (igaz, itt nem lakossági ár van).

Vélhetően ezért kezdtek többen áramszőkítést emlegetni akkor, amikor felmerült a két áramár elválasztása. A felvetés még akkor is indokolt, ha az áramszőkítés kifejezés nem feltétlenül a legjobb. Anno az olaj esetében ugyanis még küllemre is különbség volt a két termék között. A hto-ba piros színezőanyagot kevertek, ám ezt a csalók könnyedén közömbösíteni tudták, így a dízel visszanyerhette eredeti sárga színét (ezért hívták szőkítésnek), már ha erre egyáltalán szükség volt. Az áramnál azonban még ez sincs meg: a két termék semmiben nem különbözik egymástól, tökéletesen ugyanolyan.

A „szőkítés” egyébként most is működik egy üzemanyagnál. A sűrített földgázüzemű (CNG) autók egy köbméter gázért 245 forint fizetnek a kutakon, miközben otthon 90 forintba kerül ugyanez a mennyiség. Bár a lakossági gáz nem sűrített, nagyon komoly technika nem kell ahhoz, hogy meg lehessen oldani az otthoni tankolást.

Ez azért nem olyan nagy probléma, mert CNG üzemű autóból nem rohangál olyan sok az utakon. Az Európai Alternatív Üzemanyag Megfigyelőközpont (EAFO) adatai szerint tavaly év végén összesen 129 ilyen volt az országban. Így ha valaki sufnituninggal otthon tölt autókat, igazán komoly kárt már csak az alacsony fogyasztás miatt sem tud okozni.

Az elektromos autókkal ugyanakkor már más a helyzet. Bár az EFAO adatok szerint jelenleg ilyenből is legfeljebb 700-800 van az országban, szemben a CNG-vel, itt komoly felfutás várható. Épp ezért nagyon át kell gondolni, hogyan nyúl az áramárhoz a kormányzat.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Vállalat árampiac autóáram elektromos autó Olvasson tovább a kategóriában