A hazai gyorsforgalmi utak fejlesztése egy évtizede még valóban égető problémákat oldott meg, elég itt a fővárost elkerülő M0-s gyűrűre gondolni. Az elmúlt években az elszálló kivitelezési költségek mellett egyre nőtt azonban az olyan szakaszok száma, ahol nagyon alacsony a forgalom, feleslegesnek vagy legalábbis túl korainak tűnik az autópályák megépítése.
A legendásan üres M6-os autópálya mellett ma már több száz kilométernyi hasonlóan kevéssé kihasznált sztráda van. Az M3-as Nyíregyháza után vagy az M35-ös és M4-es Debrecen és a román határ közti szakasza nemcsak érzésre kong az ürességtől, ezek teljesen feleslegesen épültek ki kétszer kétsávos sztrádaként.
A 2020-as forgalomszámlálási adatok szerint a gyorsforgalmi utak csupán 25 százaléka esetében éri el a kihasználtság az 50 százalékot. Az ezermilliárdokért épült sztrádahálózat 12 százalékán a kihasználtság 10 százalék alatti, 39 százalékán 20 százalék alatti. Ezt a 671 kilométert biztosan feleslegesen vagy túlzó paraméterekkel építették ki, magyarán autópálya vagy autóút helyett akár egy kétszer egysávos főút is elég lett volna. Az elmúlt évtized átlagáraival kalkulálva ez azt jelenti, hogy
1500 milliárd forintot költött a magyar állam felesleges vagy túl korán megépült sztrádákra.
Egy aktuális viszonyítási pontot keresve, ez több mint a duplája a közel 700 milliárdos „rezsivédelmi alapnak”, amelynek segítségével – a frissen kivetett különadók nagy részét erre fordítva – a lakossági energiaárak emelkedését igyekszik megakadályozni a kormány. (Valójában az 1500 milliárd ennél is jóval több, hiszen az utóbbi tíz évben elköltött összeg mai értéke ennél a névleges számnál magasabb lenne.)
Ész nélküli fejlesztés
Orbán Viktor valamiért azt gondolja, hogy a sztrádák határig építése valamilyen fejlődési szintet takar, aminek elérése fontos. A magyarok kedvenc bezzegországa, Ausztria azonban jó példa arra, hogy ez mennyire nincs így: nyugati szomszédunk és Csehország között például a mai napig nincs autópálya-kapcsolat, és ebben az évtizedben sem terveznek ilyet építeni. Az általában figyelembe vett fejlettségi mutatók alapján mindkét ország sikeresebb, mint hazánk – talán az is szerepet játszhat ebben, hogy nem hiedelmek alapján költenek el több száz milliárd forintot beruházásokra, hanem tények és alapos vizsgálatok alapján.
Teljesen természetes, hogy a határok közelében csökken a forgalom, ezért ott egy jól kiépített főút vagy egy kétszer egysávos gyorsforgalmi út is megteszi. Az anyagiakban nem szűkölködő Svájcban is az A4-es autópálya Schaffhausen után egy széles főútként ér át Németországba. Nem azért, mert nincs rá pénzük: jól tudják, hogy nincs értelme kiépíteni.
Svájc és Ausztria között sincsen autópálya-kapcsolat, de ettől még egyik országban sem érzik úgy, hogy fejletlenek lennének, és ne lenne megfelelő infrastruktúrakapcsolat a két ország között.
A 2010 és 2020 között átadott autópályák és autóutak esetében mintha az idő előrehaladtával növekedett volna a feleslegesen korán megépített utak aránya. Az alábbi táblázatban 30 projekt szerepel, nettó 1300 milliárd forint értékben.
Ezek között számos olyan van, ahol az út kapacitását alig használják ki:
350 milliárdot költött az állam olyan sztrádák építésére, ahol a kapacitás 10 százalékát sem éri el a forgalom.
Ezeket az utakat egyszerűen túl korán építették meg: vagy nem volt szükség az útra, és a meglévő főutat kellett volna fejleszteni – például elkerülő szakaszokkal és/vagy négysávúsítással -, vagy az új utat kellett volna kisebb kapacitással kiépíteni. Ez nem kevés pénz, a sztrádákra költött teljes összeg negyede.
A 2020-ban a kapacitás 20 százaléka alatti forgalmat felmutató, 2010 és 2020 között átadott sztrádák építésére 956 milliárdot fordított az állam, ez a teljes beruházási összeg 73 százaléka. A kapacitás esetében fontos megjegyezni, hogy ezt nem is lehet teljesen kihasználni, hiszen napon és éven belül is változó lefutású, szezonális a forgalom, így az 50 százalék feletti kihasználtság már időnként okozhat torlódást. A főváros környéki sztrádákon azonban jóval 100 százalék feletti a kapacitáskihasználtság, ami ismét rámutat, hogy mennyire rossz helyen sikerült ezt a közel ezer milliárdot elkölteni.
Az alábbi grafikonon azt gyűjtöttük össze, hogy egy-egy, az elmúlt évtizedben átadott útszakasz mennyire volt költséges a forgalomhoz arányosítva. Azt számítottuk ki, hogy az átadási utáni első olyan évben, amikorra elérhetők forgalmi adatok, mekkora költség jut minden egyes autós által megtett kilométerre*Ehhez az átlagos forgalmi nagysággal a szakasz hosszát beszoroztuk, majd a 30 év napjaira osztottuk el. Azért ezt a módszert választottuk, hogy a 10 éve átadott és az egy éve átadott szakaszok között kiküszöböljük a forgalomváltozás hatását – ami egyébként nem pozitív, hanem negatív volt egyes esetekben. Nem számoltunk a tőkeköltség és infláció hatásaival, ezt nagyságrendi közelítésként tartjuk szemléletesnek..
A 2020-ban átadott, az M7-es autópályát Zalaegerszeggel és Keszthellyel összekötő M76-os első szakasza a legrosszabb ebben a mutatóban: ha az autósoknak kellene megfizetni, minden egyes kilométerért 235 forintot kellene az építés költségére kifizetni. Nem tettünk a járműkategóriák között különbséget, aminek természetesen nagy hatása lehetne a valós útdíjakra, de a nagyságrendből látható, hogy pénzügyi szempontból elhibázott projektről van szó.
Ennek ellenkezője az M4-es főváros és Abony közti szakasza: a kilométerenként és autónkénti elméleti 5 forintos költség azért ilyen alacsony, mert az út közel felében a meglévő utat szélesítették, újították fel. Ezen a szakaszon olyan jelentős a forgalom, hogy az a kérdés, miért kellett vele ilyen sokáig várni.
Üres gyorsforgalmi utak
Kevés összehasonlítás érhető el arról, hogy mennyire kihasználtak az európai utak országonként. Az alábbi ábra az európai közlekedési korridorok, a TEN-T hálózat részét képező utakra vonatkozik. Magyarországon ezen utak 77 százalékát építették ki gyorsforgalmi útként. Ausztria, Németország vagy éppen Hollandia esetében ez az arány közel 100 százalék, de ott látványosan nagyobb is az utak kihasználtsága.
A magyar kiépítettség az olaszhoz és a dánhoz hasonló. Magyarországon vannak nagyon nagy forgalmat bonyolító szakaszok, az utak 22 százaléka napi 12 ezres forgalomnál többel kell hogy megküzdjön. Csakhogy a TEN-T hálózat 28 százalékán ez a napi 3 ezret sem éri el, ami még főúti forgalomnak is alacsonynak számít. Dániában és Olaszországban is jóval alacsonyabb ez az arány.
A magyarhoz hasonlóan magas arányban üres utak csak az észak-európai országokban és az európai centrumtól távoli Ibériai-félszigeten vannak. Már csak emiatt sem bölcs gondolat, hogy az összes TEN-T hálózathoz tartozó utat mielőbb gyorsforgalmi úttá fejlesszék. Ennek legelrettentőbb példája a 180 milliárdos uniós támogatásból kiépített M30-as sztráda lehet Miskolc és az országhatár között. A 3-as főúton néhány elkerülővel biztosítható lett volna a települések megkímélése az átmenő forgalomtól, és a főút kapacitásának kihasználtsága is csak 15-20 százalékos volt. A 180 milliárd forintot pedig a mélyszegénységgel sújtott, hazánk egyik legnagyobb gazdasági és társadalmi kihívásával küzdő térségben pedig szinte csak hasznosabban lehetett volna elkölteni.
Túl sok sztráda
Európai összehasonlításban ma már sok gyorsforgalmi út van Magyarországon. Az Eurostat gyűjtése szerint hazánkban az autópályák és autóutak hossza 2019-ben 1723 kilométert tett ki*az egyes országok és statisztikák értelmezése eltérhet, hogy mi is tartozik ide, de alapvetően az autóutak és az autópályák. Ebbe azonban a 2×1 sávos autóút is beletartozhat, míg a 2×2 sávos főút nem.. Ez csupán 20 kilométerrel marad el a jóval gazdagabb, jóval több autóval rendelkező és sokkalta nagyobb tranzitforgalmat bonyolító Ausztriától. Mivel azóta is 137 kilométert adtak át itthon, már meg is előztük Ausztriát ebben a mutatóban.
A négyszer nagyobb Lengyelországnál is több sztráda van hazánkban, de a jóval fejlettebb és közel egymillióval népesebb Csehországhoz képest is másfélszer hosszabb a hazai hálózat. A világ egyik leggazdagabb országában, Svájcban is 15 százalékkal kisebb a gyorsforgalmi úthálózat, mint nálunk.
Vannak azonban országok, amelyek a méretükhöz képest nagyon jelentős hálózatot építettek. Ilyen például a lakosságarányosan legtöbb sztrádát építő Spanyolország vagy Horvátország. Gazdaságához mérten Észak-Macedónia, Szerbia, Horvátország, Koszovó épített jelentős hálózatot. Úgy tűnik, hogy
nem a sok autópályát építő országok a gazdaságilag sikeresek, hanem inkább a ritkásabb sztrádahálózatúak.
Ha az sztrádasűrűséget terület, lakosság, gazdasági teljesítmény és a motorizáció kapcsán együttesen figyelembe vesszük*a négy szempont alapján az országok a rangsorokban elért helyezését átlagoltuk egyenlő súllyal., akkor Horvátország, Portugália, Spanyolország, Szlovénia és Ciprus a leginkább autópálya-függő országok Európában. Magyarországot még Dánia és Észak-Macedónia előzi meg.
Hazánk tehát a sztrádaépítési lázzal a gazdaságilag nem igazán jól teljesítő országok fejlődési újára lépett, térségünk sikeres országai, Csehország vagy éppen a balti országok, de akár Lengyelország példája is azt mutatja, hogy egyáltalán nem szükséges a gyors növekedéshez, hogy minden nagyobb városba és minden határig gyorsforgalmi út vezessen. Sőt, inkább az látható, hogy lemaradnak, akik így gondolkodnak, amit az magyarázhat, hogy betonba (aszfaltba) öntenek olyan forrásokat, amelyek máshol sokkal jobban hasznosulnának.
Adat
Nem látszik, hogy ellenzéki vezetés alatt dübörögne a budapesti kerékpáros fejlesztés
A biciklizés aránya már nem nő a fővárosban, és a budapesti infrastruktúra sok összehasonlításban le van maradva, még régiós szinten is.
Lettországban él a legtöbb, Görögországban a legkevesebb gyermek állami gondozásban lakosságarányosan
Magyarországon a 20 463 állami gondozott gyermek 70 százaléka családoknál, 30 százaléka intézményekben élt a 2021-es adatok szerint.
Kozmetikázott adatokkal tupírozza fel Lázár minisztériuma az ország- és vármegyebérletek eredményeit
Megkapargattuk a sikerpropaganda felszínét, ennek nyomán a KSH jelezni fogja, hogy az új adatok nem összehasonlíthatók a korábbiakkal.
Fontos
Ha tíz olcsó zsemle helyett nyolc drágábbat veszünk, akkor gazdasági fordulat van, csak még nem látszik
Gyenge kereskedelmi adatokkal indult az év, amely mögött szakértő szerzőink szerint három fontos tényező állhat, és a számokban talán csak az év második felében látszik majd a kilábalás.
Melyik paradicsom környezetbarátabb, a kiskertből szedett vagy a boltban vett?
Egy amerikai kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy a kérdésre nem is olyan egyértelmű a válasz.
A kínai ingatlanpiaci válság Amerikával ellentétben nem fog rendszerszintű krízissé fajulni
Az ország új növekedési modellje már nem az ingatlanpiacra fog támaszkodni, így annak gazdasági súlya tovább csökken, és ez a részvénypiacra is hatással lesz.
