Több tízezer kétes hátterű oroszt engedtek be az EU-ba jó pénzért

Százezernél is több hosszú távú vízumot osztogattak uniós országok külföldieknek egy évtized alatt, a kínaiak és az oroszok voltak a fő kedvezményezettek. A programokat még Ukrajna orosz megtámadása után sem állította le mindenki. A Kommerszant orosz gazdasági napilap március 16-án is közzétett egy cikket, amiből a befektetésekért cserébe adott letelepedési lehetőségekről tájékozódhattak a tehetős oroszok.

Nem véletlen a cikk időzítése, hiszen óriási kivándorlási hullám vette kezdetét: március közepéig becslések szerint 200 ezren hagyták el a diktatórikus országot. Azóta még gyorsult is a trend: csak programozóból március 23-ig 70 ezer hagyta el az országot, áprilisig 170 ezer távozóval számol az orosz iparági szervezet. A diktatúra elől menekülő átlagpolgároknak nincsen könnyű dolga, miközben az orosz oligarchák és családjaik közül sokan már jó ideje bebiztosították magukat ilyen helyzetekre európai állampolgársággal vagy letelepedési kötvényekkel. Beutazási korlátozással eddig csak 877 oroszt sújtott az EU.

Ukrajna orosz lerohanása után Európa számos országában nagy elánnal fogtak hozzá az orosz oligarcha vagyonok zár alá vételéhez és elkobzásához. Nem lehetett azonban meglepetés, hogy tömegesen tartózkodnak kétes hátterű, akár nemzetbiztonsági kockázatot jelentő oroszok az Európa Unió országaiban. Erre ugyanis a tagországok fele kiváló lehetőséget teremtett a befektetésekért cserébe kínált vízumok és állampolgárságok rendszerével.

Az Európai Parlament számára készült 2021-es tanulmány szerint

egy évtized alatt 3 milliárd euró befektetésért cserébe 4 ezer orosz kapott európai uniós országokban állampolgárságot és 20 ezer letelepedési engedélyt.

A Transparency International évek óta figyelmeztetett az ilyen programok veszélyeire, az átláthatóság hiányára, de más civil szervezetek is kiemelték, hogy különösen az Egyesült Királyság aranyvízum (golden visa) rendszere nemzetbiztonsági kockázatokkal jár. Magyarországon sem volt ez másként: a korrupciógyanús letelepedési kötvényprogram keretében számos Putyinhoz szorosan kötődő szereplő kapott letelepedési engedélyt. Ők most bármikor az EU-ba utazhatnak – még az orosz hírszerzés vezérének családja is. A súlyos átláthatósági hiányosságokkal jellemzett programot leginkább Rogán Antal és Habony Árpád köreihez sorolták, és ez becslések szerint több tízmilliárdos kárt okozott a magyar államnak.

Az alábbi grafikonom látható, hogy hol mekkora befektetéssel lehet gazdagoknak EU-s útlevélhez vagy lakcímhez és vízumhoz jutni. Nagyon változatosak az egyes európai országok szabályai, de alapvetően az az elvárás, hogy vagy ingatlant kell vásárolnia a külföldi befektetőnek, vagy vállalatot kell alapítani, felvásárolni néhány százezer euró értékben. Ez pedig igazán nem is költség, hiszen később – akár jelentős haszonnal is – tovább lehet ezeket adni. Ezért cserébe azonban nem állampolgárság jár, hanem egy lakcím az országba és egy hosszú távra szóló vízum. Jellemzően 5-10 év bejelentett lakcím után azonban az állampolgárság már szinte automatikusan jár a legtöbb országban.

Csupán egyetlen olyan uniós ország van, ahol meg lehet vásárolni ma is az állampolgárságot: Máltán 740 ezer eurós befektetését kell végrehajtani, és máris olyan útlevelet kap a befektető, amivel a fejlett világba bárhova vízum nélkül utazhat. Cipruson legalább 2500-an kaptak állampolgárságot, de a botrányok hatására 2020-ban felhagytak a programmal. Az Al Jazeera tényfeltárása szerint az új állampolgárok 1,7 százaléka követett el bűncselekményt. Az új állampolgárok közül a legtöbben oroszok voltak, 40 százalék.

Svájcot is érdemes kiemelni: az adóelkerülést, a külföldi vagyonok elrejtését, a máshol illegális tevékenységek bújtatását szinte nemzeti tradícióként folytató országban az állampolgárság megszerzése a világon az egyik legnehezebb. Vagyonosoknál azonban sokkal könnyebb mindez – aki legalább évi 150 ezer svájci frankot adózik cégével, automatikusan megkapja a svájci letelepedés lehetőségét, majd 10 év múlva jár az állampolgárság is.

Svájcban aztán végképp nem vizsgálják komolyan, honnan származik a pénz, ahogy azt a botrányok szinte végeláthatatlan sokaságából a legújabb is bizonyítja. A Credit Suisse-től kicsempészett adatok szerint 18 ezer ügyfél 100 milliárd eurónyi, 10 havi magyar GDP-nyi vagyonát vizsgálták meg tényfeltáró újságírók a világ 39 országából. Eredményeik szerint 7 milliárd euró illegális tevékenységéből származhatott, amit a banknak is észre kellett volna vennie. Ráadásul nyilvános forrásokból nem is volt esély minden típusú illegális háttér leellenőrzésére, így ha a hatóságok is komolyan vennék a dolgukat, jó eséllyel több problémás esetet találnának.

Mindez jól rávilágít, hogy ha sok pénze van valakinek, Európában borítékolhatóan fog találni olyanokat, akik segítenek tisztára mosni és/vagy elrejteni vagyonát, ezzel pedig már gyerekjáték tartózkodási engedélyt szerezni. Néhány év várakozás után pedig különösebb költség nélkül adott lesz az állampolgárság is.

A jövőben azonban nehezebb lesz ilyen lehetőséghez jutni – hiszen az Egyesült Királyság az évtizedes kritikák hatására megszüntette a teljes aranyvízum programját, és ugyanezt jelentette be Bulgária is. Az oroszokat pedig Csehország, Portugália, Görögország, Spanyolország zárta ki a programból Ukrajna megtámadását követően napokon belül. Március végén Írország is kizárta a programból az oroszokat, és még Málta is felfüggesztette az oroszok részvételi lehetőségét. Egyelőre Ciprusról nem érkezett csak ilyen hír a jelentősebb szereplők közül.

Akárhogy is döntenek, a befektetési bevándorlás egyre inkább lejár: az Európai Parlament kezdeményezése szerint az oroszokat azonnali hatállyal ki kell zárni az ilyen programokból,

2025-től pedig szeretnék az összes ilyen rendszert megszüntetni.

Az ilyen programokkal kapcsolatban jelentős probléma, hogy keveset tudni róluk. Újságcikkek ugyan foglalkoztak a letelepedési programokkal kapcsolatos korrupciós és egyéb kockázatokkal, de nemigen készült erről több országra vonatkozó kutatás. Kristin Surak, a London School of Economics kutatója végzett egyedül érdemi kutatásokat ezen a területen.

A 2020-ban megjelent tudományos publikációja ezért igazán hiánypótlónak tekinthető. Ebből tudhatjuk, hogy a magyar letelepedési programban 525 orosz állampolgár vett részt, míg az Egyesült Királyságban 1041. A legtöbben, hatezren azonban Lettországban kaptak lehetőséget – ám 2015 után ez a nagy orosz bevándorlás megszűnt, miután nemzeti irányvonalat követő pártok kerültek kormányra.

Olyannyira nem volt más adat a témában, hogy amikor az Európai Parlament számára egy igazán alapos, 159 oldalas tanulmányt készítettek 2021 októberében, akkor is leginkább Surak munkájára tudtak támaszkodni – ezért is az adatok 2019-ig érhetők el.

Összességben az látható, hogy

110 ezren jutottak európai uniós állampolgársághoz és tartózkodási engedélyhez a 2010 óta felívelő befektetési programok keretében.

Bár Magyarországon már 2017-ben megszűnt a botrányos letelepedési üzlet, még így is dobogós volt a 2010 és 2019 közötti adatok alapján:

minden negyedik uniós letelepedési engedélyt Magyarország bocsájtotta ki.

Az alábbi grafikonon az egyes tagországok programjainak főbb adatai láthatók. Bár Magyarországon jóval rövidebb ideig működött ez a lehetőség, mint más tagországokban, így is sikerült a letelepedési befektetésekre befizető emberek 24 százalékát felmutatni. A ciprusi és máltai vásárolt állampolgárokkal is számolva pedig 22 százalékos a magyar részesedés.

A bevételék tekintetében már nem teljesített ilyen jól Magyarország: a letelepedési befektetési összegek 17, a teljes bevétel 11 százaléka folyt be hazánkba. Egy főre vetítve a letteknél lehetett a legolcsóbban letelepedési lehetőséghez jutni, 61 ezer eurós átlaggal. A magyar 99 ezer euró alatt még a görögök (84 ezer euró) és a bolgárok (77 ezer euró) adták ezt a lehetőséget.

Az országok gazdaságához képest ezek a programok összességében nem jelentettek túl nagy befektetést, a GDP néhány tizedszázalékáról volt szó évente. A 2017-2019-es évek átlagában Cipruson volt ez csak jelentősebb, az éves GDP közel 1,5 százalékával, míg Máltán 0,71 százalék volt ez az arány.

Az EP számára készült jelentés készítő azt is kiemelték, hogy szinte egyáltalán nem hoztak ezek a programok gazdasági hasznot az országoknak. A valóságban szinte sose települtek az adott országba a vásárlók, nem hoztak létre valós vállalkozásokat, nem fizettek adót. Ez alól Málta és Ciprus a kivétel. A probléma ezzel az, hogy számos hátrányt okoznak a többi uniós tagországnak a programjaikkal, például az adóelkerülést könnyítik meg a harmadik országból érkezők üzletembereknek. Ezért azt javasolták az anyagban, hogy adóztassák meg a letelepedési és állampolgársági programokat – ha a bevétel legalább 20 százaléka az unió kasszájába folyna be, jóval kisebb lenne a tagországok késztetése ezek fenntartására.

A letelepedési lehetőséggel leginkább a kínaiak éltek, ők tették ki az 55 százalékot, közel 20 százalékkal az oroszok álltak a második helyen, a többi országról pedig nem is tettek közzé részletesebb adatokat – még a közel-keleti régiót emelték ki közel 5 százalékkal.

Ha az EU valóban a sarkára áll, és megszünteti a letelepedési kötvények és megvásárolható állampolgárságok intézményét, még mindig marad egyszerű út a gazdagoknak vízummentes beutazásra a schengeni övezetbe. Hat olyan karibi országnak is van ugyanis állampolgárság-vásárlási programja, amelynek útlevelével vízummentes a beutazás a schengeni övezetbe. Az orosz és egyéb oligarchák Antigua és Barbuda, Dominika, Grenada, Saint Kitts és Nevis, Saint Lucia és Vanuatu mindegyikén 100-140 ezer dollárért tudnak útlevelet vásárolni, de ezekből is folyamatosan tiltják ki az orosz résztvevőket. Nem véletlenül – ezen szigetországokban a nemzeti jövedelem jelentős részét adják az ilyen bevételek, nem kockáztatják, hogy kizárják őket az uniós és/vagy amerikai vízummentes beutazást biztosító országok közül.

De ahogy látható, nem csak az uniós országok járnak élen a letelepedési programokban:

Az egyes országok letelepedési programjaiban résztvevők évente. Forrás: Európai Parlament

A fejlett országok közül az Egyesült Államok, Ausztrália, Új-Zéland is kínál ilyeneket, de más fejlődő országok, így Malajzia és Thaiföld is felfedezték az ebben rejlő lehetőségeket.