Európai uniós tagságunk óta jelentősen lecsökkent a vámbevételek szerepe a költségvetésben. De nem csak ez lényeges változás, hanem az is, hogy sokkal kevesebbet tudunk az uniós vámbevételekről. Nincsenek publikus adatforrások arról, hogy mely országban, milyen árukat milyen vámkulcsok mellett hoznak a közösség területére.

Bonyolítja a helyzetet, hogy az Európai Unió területe és vámhatára nem esnek egybe: a Brexit kapcsán rengeteg hírt lehetett olvasni, hogy Észak-Írország továbbra is a közös vámterület része marad, bár az Egyesült Királyság már nem lesz uniós tag. Sőt, az sem példa nélküli, hogy országokon belül találunk vámhatárokat. A Cipruson található két brit terület, Akrotiri és Dhekelia is továbbra is a vámunió része, ahogy Monaco is.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy ugyan nem a vámunió részei, de Törökország, Andorra, San Marino kétoldalú megállapodásokkal vámmentes egységes övezetet képez az Európai Unió vámuniójával. Ezen túlmenően pedig vannak olyan területek, amelyek ugyan EU tagország részei, mégsem a vámunió tagjai. Ilyen Büsingen am Hochrhein, ami német enklávéként vámügyileg Svájhoz tartozik. Teljesen áfamentes területek a északi-tengeri német Heligoland, a Svájcba ékelődő olasz Livigno, illetve a Marokkóba ékelődő spanyol Ceuta és Melilla.

Az Európai Uniónak rendkívül fontos az így beáramló pénz, bevételeik egy jól látható részét – 2019-ben 13 százalékát, 2020-ban 11 százalékát – adták a vámbevételek. A vámbevétel 80 százaléka ugyanis az EU-t illeti, míg a fennmaradó 20 százalék az azt beszedő országoké. Míg az EU költségvetésében ez jelentős tétel, a tagállamok összesített maguknál maradó vámbevétele a teljes GDP csupán 0,03 százalékát teszi ki.

Vámban elmaradó Magyarország

Jelentősek azonban az eltérések az egyes tagországok között. Az alábbi grafikonon azt mutatjuk be, hogy a GDP arányában mekkora szerepe van a vámoknak. A vámbevételeknél a teljes befizetett vámot vettük figyelembe. Ennek, ahogy már fentebb is írtuk, nagyobb része az uniós, kisebb része a tagállami költségvetésben marad.

A gazdasági teljesítményhez mért vámbevétel Magyarországon az uniós átlagtól tizedével marad el.

Magyarországon azonban világviszonylatban az egyik legnagyobb a külkereskedelem a GDP-hez viszonyítva, ezért félrevezető lehet a gazdasági teljesítményhez mérni a vámokat. Az európai uniós országok importjának túlnyomó része a vámmentes uniós partnerekhez köthető. Ezért azt vizsgáltuk meg, hogy a vámköteles importjukhoz mérten mekkora vámbevételt szednek be az egyes országok.

Ez az összehasonlítás adja a lehető legközelebbi képet arról, hogy mely országok tudnak jobb vámügyintézési szolgáltatásokkal több kereskedőt arra ösztönözni, hogy náluk végezzék ezt a tevékenységet, és melyek azok a nemzetek, akiket inkább elkerülnek. 

Magyarország a hetedik legrosszabb ebben a kimutatásban, az uniós átlagnál harmadával kevesebb vámbevétel keletkezik az importált, vámköteles termékekből. A listán az adóelkerülésben az adóoptiaalizációban élen járó Írország és Luxemburg a sereghajtók. Náluk feletehetően nem az adminisztráció minőségével van baj, a multinacionális nagyvállalatokat minden lehetséges közteherfizetés alól kedvezményekkel segítő országokban inkább arról lehet szó, hogy a vám kiszabásánál is a vállalatoknak kedvező megközelítést alkalmaznak.

Írország esete azért is érdekes, mert annak ellenére alacsonyak a vámbevételei, hogy jelentős tengeri áruforgalma van, a vámköteles termékek java része hajón, főként Kínából érkezik. Ezért logikus, hogy már a kikötőkben vámolják az árukat, és úgy viszik tovább őket a kontinens belső területeire. A tengerparttal nem rendelkező országoknál ezért érthető, ha kisebb a vámbevételek aránya.

Térségünkben a nehézkes és bürokratikus adminisztrációjú Ausztria, Észtország illetve Szlovákia és Románia került még Magyarország mögé. Csehország a magyarnál közel harmadával több vámot tud beszedni a vámköteles import után, tengerparti kikötők nélkül is. A legtöbb vámot a vámköteles importhoz mérten a tengeri kikötőkkel rendelkező országok szedik be, például Görögország, Spanyolország és Portugália. 

Ha Magyarországon is az EU átlagát érné el a helyben megfizetett vámok aránya, akkor évente 7,6 milliárd forint többlet bevételt érhetne el a magyar állam

a 2020-as adatok alapján. Az uniós adatokat pedig a NAV éves jelentése is alátámasztja, mely szerint 2020-ban 17 milliárd forintot ért el az adóhivatal a vámbeszedési költség megtérülésén.

A kínaiak nálunk kerülik a vámot

Az EU nem vezet egységes adatbázist a vámbevételekről,  így nem lehet tudni, hogy összességében egy adott országból importált áruk után hol és mennyi vámot fizettek meg, vagy hogy egyes árutípusok után melyik országban milyen mennyiségű és mértékű vámot vetettek ki. 

Az ilyen szintű adathiány pedig nagyban segíti az ügyeskedők és vámolást a lehető legkevesebb költséggel megúszni vágyók tevékenységét. Nem csak az érdeklődők, hanem a vámhivatalok számára is érdekes lenne, ha láthatnák, hol és milyen mennyiségű árut importálnak. Különösen hasznos lenne, ha az importőr, a feladó is ismert lenne, mert ez pillanatok alatt segíthetne esetleges visszaéléseket is kiszűrni.

Azt, hogy mennyi vámot fizetnek, csak megbecsülni tudjuk, leginkább a kereskedelmi adatbázisokból.  Ezekben megtalálható, hogy egy adott országból az import mekkora része volt vámmentes, és mely után fizették meg ezt a költséget. A kormányzat többször is nyilatkozott arról, hogy hazánk Kína kapuja szeretne lenni az EU felé – ahogy tette ezt szinte minden más uniós ország. A kínai áruk vámolása pedig a Budapest-Belgrád vasútvonal kapcsán mint többletbevételi lehetőség merült fel.

Hazánk azonban nem áll jól a kínai áruk vámolásával: a távol-keleti gyártóközpontokból érkező termékek 62 százaléka után már egyáltalán nem fizettek vámot, míg az uniós átlag több mint negyedével kisebb.

Csak három országban tudtak több árut vámmentesen behozni Kínából, mint hazánkba.

A kínai eset rávilágít, hogy a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) tagjai, így Kína és az EU számára is ma már a világpiacok egyre nagyobb része elérhető vámok nélkül. Így a vámoknak nem sok szerepe lehet beruházások megtérülése kapcsán.

Az, hogy Magyarországon ilyen magas a vámmentes kínai import aránya, már csak azért is probléma, mert az importköteles termékeken belül a kínai áruk aránya Magyarországon az egyik legmagasabb az EU-ban. Ahogy a 2020-as adatokból kitűnik, az elvámolt termékek 32 százaléka volt kínai az EU-ban, míg Magyarországon 41 százalék.

A vámok mértéke azonban ma már nem jelentős, hiszen ahogy számításainkból látható, a vámköteles import értékhez viszonyítva 5,3 százalék volt az unió egészében 2010 és 2020 között. Az utóbbi évtizedben pedig jelentős és folyamatos volt a csökkenés is: 2010-ben még 5,5 százalék, 2020-ban már csak 4,8 százalék. Ez jó hír a szabadkereskedelem, de nehézség az EU költségvetése számára.

Magyarország költségvetési adatai is megmutatják, hogy milyen gyorsan szorultak vissza a vámok a GDP és a költségvetés bevételeinek arányában is. 1995-ben még akkori áron 250 milliárd forint volt a vámbevétel, ami az adóbevételek tizedét adta. 2020-ban 81 milliárd forint volt, ám ennek csak ötöde maradt hazánkban, a többi az EU bevételit növelte. Így a hazai költségvetésbe jutó rész az adóbevételek alig 0,1 százalékát tették ki.

A szabadkereskedelem globális terjedése mára a fejlett országokban nagyon kicsire szorította vissza a vámok szerepét, de a növekvő kereskedelem a kieső bevételeknél is nagyobb jólétet tudott teremteni. Hogy mennyire igazságosan sikerült ezt elosztani, az már egy másik kérdés.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ Európai Unió import kereskedelem Kína vám vámbevétel Olvasson tovább a kategóriában