(Kiss-Dobronyi Bence a Cambridge Econometrics, Zálnoky Krisztina a Cambridge Institute for Sustainability Leadership munkatársa. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

Hogyan működhet a globális világgazdaság keretei között a legújabb európai uniós kibocsátáscsökkentési gazdasági mechanizmus? A Cambridge-i Egyetemen működő Cambridge Institute for Sustainability Leadership (CISL) és a Cambridge Econometrics közös tanulmánya megállapította, hogy az új elképzelés kockázatos, ugyanakkor szükséges lehet az ambiciózus klímapolitikai célok és magasabb karbonárak politikai és gazdasági elfogadottságához, de hozzájárulhat a globális szénszivárgás csökkentéséhez.

Miről is van szó?

Az Európai Bizottság 2021 nyarán publikálta „Fit-for-55” elnevezésű intézkedéscsomagját, amelyben felülvizsgálták a meglévő energia- és klímapolitikai intézkedéseket, illetve új javaslatokat tettek annak érdekében, hogy az unió 2030-ig az 1990-es szintekhez képest legalább 55 százalékkal csökkentse az üvegházhatású-gázok kibocsátását.

A csomag egyik legmegosztóbb eleme az importáruk kibocsátáscsökkentését célzó mechanizmus (Carbon Border Adjustment Mechanism – CBAM). A köznyelvben karbonvámrendszerként ismert javaslat jellemzően a fejlett országokat érintő problémára, az úgynevezett „szénszivárgásra”, és az ehhez kapcsolódó gazdasági hatásokra igyekszik megoldást találni.

A szénszivárgás kettős kockázatot jelent: egyrészről azt, hogy azok az európai cégek, amelyek jelenleg a szigorúbb európai környezetvédelmi szabályozás (karbonkvóta rendszer, CO2 kibocsátási sztenderdek) alá esnek, olyan országokban növelhetik energiaintenzív termelésüket, ahol ezek a szabályok megengedőbbek – így gazdasági előnyöket érnek el, miközben globális környezeti károkat okoznak. Másrészről a szénszivárgás az EU számára gazdasági kárral is járhat: ha a szennyezőbb technológiával az EU-n kívül előállított termékek olcsóbbak lesznek – mert nincs szabályozás, amely büntetné a szennyezőket – akkor az unióban gyártott termékek hátrányba kerülhetnek a piacon.

Nemzetközi eszköz, nemzetközi következményekkel

Az uniós karbonvámrendszer bevezetése nagyon összetett politikai és diplomáciai következményekkel járhat: már a jelenlegi bizottsági javaslatban is számos olyan termék szerepel, amely korábban globális kereskedelmi háborúk tárgya volt.

A tanulmány részletesen elemzi, hogy az Európai Unió legfőbb kereskedelmi partnerei milyen válaszreakciókat adhatnak: ilyenek lehetnek az unió elleni megtorló kereskedelmi lépések, tárgyalások egyes kivételek megállapítására, vagy akár perek indítása az Európai Unió ellen. Egyes országok várhatóan mindezek kombinációit is alkalmazhatják a tervezett szabályozás esetén. A fejlődő országok például a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) égisze alatt megszerzett jogaikra is hivatkozhatnak, különösen arra a rendelkezésre amely előírja a WTO valamennyi tagja számára a fejlődő országok kereskedelmi érdekeinek védelmét. Azok az országok, amelyek exportja nagymértékben függ az uniós piactól, és nem jogosultak mentességekre (Svájc például mentesül a rendszer hatálya alól), feltehetően agresszívebben reagálnak majd.

Az elemzés szerint a WTO-n belüli viták eredményeként a bevezetés olyan jövőbeli intézkedésekkel egészülhet ki, amelyek növelik diplomáciai elfogadottságát. Ilyen lehet például, ha a karbonvámból befolyó bevételeket a kevésbé fejlett országok klímapolitikájának támogatására fordítják.

A javasolt karbonvám-mechanizmus jogi szempontból egyoldalú rendeleti intézkedésnek tekinthető, amely egy másik rendelet – az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerének (EU ETS) – hatásait egyenlítené ki. Mivel nincs még precedens hasonló mechanizmusra, jelenleg tisztázatlan, hogy az EU CBAM teljes mértékig jogosnak tekinthető-e. De még ha úgy is találják, hogy sérti a kereskedelmi szabályokat, a karbonvám-mechanizmus ezt követően is összhangba hozható a nemzetközi megállapodásokkal. Ez a folyamat azonban legitimizálná a jövőbeli módosításokkal kapcsolatos kétségeket, amelyek számottevő bizonytalanságot eredményezhetnek a vállalatok számára.

Az EU CBAM végső formája emiatt várhatóan nagyban eltér majd a jelenlegi bizottsági javaslattól, miután a megállapodás hosszas, intézmények közötti tárgyalások után alakulhat ki, és még a tagállamok álláspontja sem végleges.

Versenyelőny vagy versenyhátrány?

De mit jelent a karbonvám termelési, gazdasági és környezeti szempontból? Amikor egyes vállalatok olyan országokból importálnak például acélipari termékeket, ahol a környezeti szabályozás az uniósnál megengedőbb, akkor következik be karbonkibocsátás- vagy szénszivárgás. Ugyanakkor még egy kellemetlen folyamat játszódik le: az európai acélipari cégek vásárlókat veszítenek, csak azért, mert betartják a közös játékszabályokat.

Az EU-ban működő energiaintenzív, nagy kibocsátású iparágakat már évek óta károsanyagkibocsátásuk megváltására kötelezi az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszere, az EU ETS. Ebben a rendszerben a termelőcégek – például az acélipari vállalatok – a károsanyagkibocsátásuk megváltására karbonkvótákat kell vásároljanak.

A rendszer egyrészről arra sarkallja őket, hogy innováljanak, azaz módot keressenek saját kibocsátásuk csökkentésére, másrészről viszont lehet, hogy csak megváltják a károsanyag-kibocsátásukat. Így vagy úgy, termelési költségeik növekednek – és itt jelentkezik a probléma.

Az energiaintenzív területeken működő cégekre az unión kívül ugyanis nem feltétlenül vonatkoznak hasonló környezeti szabályozások. Így azokhoz képest az EU-s cégek termékei drágábbak lesznek. A drágább terméket pedig – különösen alapanyagok esetében – kevésbé fogják vásárolni. Az EU-s cégek piaci versenyképessége így más országok vállalataihoz képest csökken.

Ezt a problémát igyekszik a karbonvám intézménye korrigálni. A belső, EU-s piacon a CBAM-szabályozás egyfajta vámot vet ki azokra a termékekre (pl. acéláruk, cement, műtrágya, elektromos áram), amelyek olyan országokból érkeznek, ahol megengedőbb a környezetvédelmi szabályozás. Ezzel gazdasági értelemben kiegyenlítik a pályát a cégek között, és egyaránt szabályozzák az EU-n belül és a máshol (megengedőbb szabályok mellett) termelőket is, akiknek termékei végül az EU-ban kötnek ki.

Tanulmányunkban azt is vizsgáltuk, hogy az új rendszernek milyen gazdasági hatásai lehetnek. Vannak egyértelmű következmények: a karbonvám bevezetésének hatására szinte biztosan emelkedni fognak az importárak, ennek eredményeként pedig csökkenni fog az EU-ba irányuló import. Azaz lesznek EU-n kívüli cégek, amelyeknek az újonnan megjelenő költségek miatt már nem fogja megérni az exportálás. Ugyanakkor azt is várjuk, hogy az ilyen termékek iránti kereslet csak kisebb mértékben fog csökkenni. Ez pedig az EU-s vállalatoknak kedvez: az importról a kereslet egy része a hazai (EU-n belüli) termelésre helyeződik át.

Forrás: On the Borderline: The EU CBAM and its place in the world of trade

Ez a folyamat két fontos következménnyel jár. Egyrészről a szabályozás új keresletet, új bevételi forrásokat teremt az unión belüli iparnak, másrészről pedig a magas karbonintenzitású termékek gyártása erős környezeti szabályozás mellett történik. Ez pedig végső soron a világszintű kibocsátást csökkenti és egyértelműen hozzájárul a klímaváltozás mérsékléséhez.

Ukrajna, a hozzánk legközelebbi példa

A karbonvámrendszer működését és lehetséges hatásait jól illusztrálja Ukrajna helyzete. Ukrajna a karbonvám-javaslatban nevesített célszektorok (cement, műtrágya, vas- és acélipar, alumínium- és áramtermelés) közül háromban is (cement, acél, áram) az EU legnagyobb kereskedelmi partnerei között található. Magyarország tekintetében különösen jelentős az Ukrajnából érkező áram, amely 2019-ben meghaladta a 4000 gigawattórát, teljes éves villamosenergia-felhasználásunk 8,5 százalékát. Ráadásul ennek az exportnak a döntő része a bursztini szénerőműből származik, amelyet nehezen nevezhetnénk klímabarátnak.

Ennek következtében a magyar-ukrán áramkereskedelemben a karbonvámok bevezetése rövid távon drágulást hozhat. Feltéve, hogy a kereskedelem az áremelkedés után egyáltalán megéri: több elemzés is úgy számol, hogy a karbonvámmal terhelt lehetséges ukrán exportár az EU-s országok saját átlagárai felett lesz, ami a kereskedelem beszüntetéséhez vezethet.

Ugyanakkor hosszú távon a hatások eltérőek és erősen függnek az egyes szereplők reakcióitól: egyes vélemények szerint az erősödő ukrán klímapolitikai törekvések (a hosszú távú klímasemlegesség) az Ukrajna és más exportáló országok körül szigorodó nemzetközi szabályozás egyenes következményei. Ha pedig Ukrajna maga is az ETS-hez hasonló karbonkvóta rendszert vezet be, akkor a várakozások szerint az ott megvásárolt kvóták az EU-s kereskedelem során is érvényesíthetők lesznek, így a javasolt karbonvámrendszer más országokat is kibocsátáscsökkentési rendszerek kiépítésére sarkallhat. Nem mellékes tényező, hogy ebben az esetben az ukrán vállalatoknak az ukrán állam, nem pedig az EU felé kell fizetniük a szennyezésük után.

Ukrajna természetesen csak egy – de elég jellemző – példa arra, hogyan befolyásolhatja az EU-n belüli szabályozás az unión kívüli országok és vállalatok intézkedéseit, és érhet el globális csökkenést az éghajlatváltozásért felelős károsanyag-kibocsátás terén.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ áram ETS export karbonvám Ukrajna Olvasson tovább a kategóriában