Kijött egy jogszabály, amelynek a politikai deklaráción kívül nem értjük az okát, nem látjuk, miért működik majd jól, de azt látjuk, hogy nagyon komoly kockázatokat jelent azoknak, akik exportálnának, egyszerűen mert nem szakszerűen rakták össze.

Így foglalta össze röviden egy cégvezető azt a szabályozást, amellyel a kormányzat az építőipari alapanyagok árának emelkedését próbálja megfékezni. Véleményével nem volt egyedül: a lapunknak nyilatkozó ágazati szereplők többsége úgy látja, hogy a rendelet hatalmas adminisztratív terhet ró az exportőrökre, ami miatt sokan elgondolkodhatnak, érdemes-e egyáltalán külföldre értékesíteniük. Így bár a szabályozás hivatalosan egyelőre nem exportkorlátozás vagy -tiltás – hiszen ilyet az EU-ban nem lehet csak úgy bevezetni -, a gyakorlatban azonban mégis így működhet.

Két miniszter dönt

A kormányzat nagyjából egy hónappal ezelőtt tűzte zászlajára az elszálló építőanyag-árak elleni küzdelmet. A témában többször is megnyilatkozó miniszterelnök a kezdetektől a szokásos szabadságharcos retorikát vette elő. A politikai üzenet leegyszerűsítve az volt, hogy a kormány az otthonfelújítási támogatással 3 milliós ajándékot adott a magyar családoknak, akiktől azonban ezt elveszik az építőanyag-gyártó multik, mivel sokkal drágábban adnak mindent, mint korábban. A kormánynak ezért mindenképpen lépnie kell, hogy meggátolja ezt az – Orbán Viktor megfogalmazása szerint – „morális értelemben is bántó” folyamatot.

A témára teljesen rápörgött a GVH, a fogyasztóvédelem elkezdte ellenőrizni a kereskedőket, a kormány pedig bejelentési kötelezettséget írt elő az exportőrök számára. A legnagyobb hatást a kabinet lépéseitől várhatták a szektor szereplői és a lakosság is, ám főleg az utóbbi körnek csalódnia kellett. Ahogy ugyanis ezt előző cikkünkben bemutattuk: hiába csomagolta családvédelmi köntösbe az építőipari szabadságharcát a kormány, a meghozott intézkedések végül a családoknak segítenek a legkevésbé. Az exportőrök egy részének pedig kifejezetten ártalmasak.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA családok nem igazán, de a baráti cégek jól járhatnak a kormány intézkedéseivelOrbán Viktor egyértelműen a családvédelemre építette fel az építőanyagok áremelkedése ellen indított szabadságharcát, de a meghozott intézkedések a családoknak segítenek a legkevésbé.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkSzigetelés nem, burkolás igen, az elszálló árak miatt újra kell tervezni a házfelújítástAki felújít, olyan munkákat válasszon, ahol nem viszi el az állami támogatást a sokkal drágább alapanyag, és mindezt minél előbb döntse el, ha még az idén belevágna.

A kormány egyébként direktben korlátozni akarja az exportot, ám ez uniós jóváhagyás nélkül nem lehetséges. Éppen ezért a tényleges kiviteli stopot csak októberben, az EU-s engedély után vezetnék be, és

az átmeneti időszakra találták ki a bejelentési kötelezettséget, valamint az állam elővásárlási jogát.

Az új szabályozás lényege, hogy a kormány által kijelölt 19 termékkör esetében azok gyártóinak, mielőtt kivinnék külföldre az áruikat, be kell ezt a szándékukat jelenteni a kormánynál. Ezt a bejelentést két miniszter (Palkovics László és Mager Andrea) megvizsgálja, és legfeljebb 10 nap alatt eldöntik, hogy a dokumentáció megfelelő-e, és hogy engedik-e külföldre vinni az adott szállítmányt, vagy az állam igényt tart rá és megveszi. Ha egy vállalat elmulasztja a kötelességét, vagy a folyamatban valami félrecsúszik, akkor a határon a rendőrség és a vámhatóság lefoglalhatja a szállítmányt, és legfeljebb ötmilliós bírságot is kiszabhat az exportőrre. Mivel a jogszabályban nagyon széles körű adatközlést írtak elő – köztük elég nehezen teljesíthetőket is -, a szektorban attól tartanak, hogy ilyen eset akkor is előfordulhat, ha körültekintően járnak el.

Más ágazatokat is érint

A szabályozással az elképzelés nyilván az volt, hogy a kritikus építőanyagokat az országon belül tartsák. Ha egy cég ki akar valamit vinni, akkor az állam megveszi, és olcsóbban eladja a kereskedőknek, így nem lesz hiány, és az árakat is le lehet törni. A gond csak az, hogy a piac és az érintett iparágak nem ilyen faék egyszerűséggel működnek.

Hangzatos és politikailag jól eladható üzenet, hogy a kormány intézi az építőanyagot, de ez egy sokkal komplexebb kérdés

– mondta lapunknak Bányai Kornél, az egyik leginkább érintett vállalat, a kőzetgyapotot gyártó Rockwool Hungary Kft. ügyvezetője. Esetükben például a gyárak összekapcsolva működnek, nem gyártanak mindenhol minden terméket. Itthon előállítanak olyan anyagokat, amelyeket az országban nem igazán használnak, máshol viszont – ahol nem gyártanak ilyet – van rá igény. Emellett előfordul, hogy valamilyen anyagukat más termékbe beépítve hozzák vissza az országba. Csehországban gyártanak például kőzetgyapot-betétes téglát, amihez ők szállítják a szigetelőanyagot, aztán a kész termék érkezik vissza Magyarországra. Ha ők nem tudják kivinni a cseheknek a kőzetgyapotot, akkor a téglát sem lehet visszahozni – magyarázta a cégvezető.

Mások is hasonló problémákra hívták fel a figyelmet.

Sőt, az érintett termékek listájára olyanok is felkerültek, amelyeket nem is az építőipar használ.

Ha pedig itthonról nem tudnak kivinni valamilyen acél autókarosszéria elemet, amit egy német gyárban építenének be a kocsiba, akkor az az ottani üzemben is okozhat fennakadást.

Olvasztó a dunaújvárosi ISD Dunaferr acélgyárában. Fotó: MTI/Máthé Zoltán

Hogy mondjam meg a rendszámot előre?

Persze gondolhatnánk, hogy ilyen termékeket úgysem tart kényszerrel országon belül az állam, hiszen nincs rá szükség, az ágazati szereplők szerint azonban így is előfordulhat, hogy a gyártók inkább lemondanak az exportról. Az átmeneti időszakra bevezetett engedélyeztetés ugyanis annyira bonyolult, és olyan kockázatokat rejt, amely sokakat elrettenthet.

Lényegében az összes lapunknak nyilatkozó ágazati szereplő megemlítette például, hogy az előírások szerint elvileg már a minisztériumnak megküldött dokumentációban szerepelnie kell az adott árut szállító kamion rendszámának. Azaz legalább tíz nappal előre meg kellene mondani, pontosan melyik jármű viszi majd a szállítmányt.

Aki fuvaroztatott már valaha, az tudja, hogy ez lehetetlen, ez nem fér össze a fuvarozás-szervezés logikájával

– fogalmazott Bányai Kornél.

A rendszám azonban csak az egyik elem, mások azt mondták, rosszabb esetben még a szállítmány időpontjában is lehet egy-egy napos csúszás, ha valami fennakadás történik. A kockázat pedig nagy: ha a szállítmányozó bejelentés és annak tudomásulvételének visszaigazolása nélkül vinne ki a rendelet hatálya alá tartozó építőipari anyagokat, akár a szállítmány nettó értékének 40 százalékára rúgó bírságot is kaphat.

Azért aggódunk, mert ha bármilyen probléma felmerül, akkor előfordulhat, hogy illegális szállítmánynak minősítik a kamionunkat, és emiatt lefoglalják a termékeket, illetve bírságot szabnak ki. Ráadásul egyelőre azt sem tudjuk, lehet-e valahol jelezni, ha elrontunk egy számot, vagy változik valami. Attól félünk, nincs lehetőségünk jól megoldani a feladatot

– mondta a G7-nek Penk Márton, a tavaly 22 milliárd forintos forgalmat lebonyolító Martin Metals Kft. ügyvezetője.

Emellett egyes előírások komoly többletköltséget is jelenthetnek. Az okiratok jogszabályban előírt fordítására például az egyetlen hiteles fordítást végző iroda 400 ezer forintos ajánlatot adott a Rockwoolnak. Ha ezt minden szállítmány esetében meg kell csinálni (ez egyelőre nem egyértelmű), az nagyjából megduplázná a fuvarozási költségeket, hiszen egy kamiont Csehországba elküldeni jelenleg 1000-1500 euróba (360-540 ezer forintba) kerül.

Inkább meg sem próbálják

Ilyen bizonytalanság mellett pedig többen is azt mondták, hogy valószínűleg érdemes inkább hagyni az egészet. Azoknak a cégeknek, amelyek eddig is csak kisebb értékben exportáltak, és főleg a hazai piacra termeltek, nem éri meg megkockáztatni a büntetést, vagy az áru lefoglalását, túl nagy a rizikó. Most több cég is teszteli a rendszert, és az első tapasztalatok alapján dönt majd arról, hogy folytatja-e az exporttevékenységet, vagy – vállalva a veszteséget – felhagy vele addig, amíg nem normalizálódik a helyzet.

Wiesinger Raimund, a Magyar Építőanyag Kereskedelmi Egyesület elnöke is azt mondta lapunknak, hogy

a bejelentési kötelezettség bonyolultsága sokakat el fog riasztani attól, hogy exportálják a hiánytermékeket.

Szerinte az kifejezetten pozitív, hogy leszűkítették az érintett termékek körét, és nem minden építő-alapanyagra vezették be a bejelentési kötelezettséget, de ahol bevezették, ott az adminisztráció rendkívüli módon megnehezíti a kivitelt.

Persze végső soron nyilván pont ez, a kivitel visszafogása is volt a cél, és – ahogy korábban is írtuk – ennek bizonyos esetekben akár jótékony hatása is lehet. Az acéltermékek piacán például, ha komoly árcsökkenést nem is várnak az ágazati szereplők, de abban bíznak, hogy az export korlátozása legalább az általános hiányt megszünteti.

Több olyan termék is van azonban, amelyek esetében valószínűleg úgy tettek keresztbe az exportőröknek, hogy ezzel még a célt sem sikerül elérni.

Egyszerűen úgy vezették be a szabályozást, hogy nem nézték meg, hogyan működnek az egyes gyártók, nem néztek szét a piacon – fogalmazott egy forrásunk. Utóbbit erősíti, hogy az érintett termékek listájára olyanok is felkerültek, amelyeknél nemhogy nőtt volna, de csökkent a kivitel az idei első négy hónapban.

A KSH adatai szerint tűzálló cementből, habarcsból és betonból, kőzet- és salakgyapotból, illetve több vas- és acéltermékből is kevesebbet exportáltak az idei első négy hónapban, mint ami az előző években jellemző volt ebben az időszakban. A 19 temékkategóriából öt esetében csökkent a kivitel mennyisége, további kettőnél pedig nagyjából a megszokott szinten maradt.

A piaci szereplők most abban bíznak, hogy a kormányzat átgondolja, és a valósághoz igazítja a szabályokat. Erre van is esély, hiszen a járványidőszakban is többször előfordult, hogy egy-egy sebtében meghozott, a valóságtól eléggé elrugaszkodott jogszabályt később jelentősen átszabtak. Az építőiparban azonban a korábbiakban ennek az ellenkezőjéről is volt tapasztalat, és előfordult, hogy az érintett szervezetek betű szerint ragaszkodtak egy betarthatatlan rendelethez.

Ennek ellenére furcsa módon a szektor szereplői mintha nem keresnék a kapcsolatot a döntéshozókkal. Többen is azt mondták, hogy nincsen egyeztetés az érintett exportőrök és a kormányzat között. A többség arra számít, hogy októberben az EU úgyis elkaszálja a kabinet exportkorlátozási terveit, azt a néhány hónapot pedig legfeljebb kibekkelik valahogy.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkNem csak az építőiparnak segítene Orbán, ha megállítaná az áremelkedést, de nem fogjaA multiknak szállító magyar cégeknél a profit jelentős részét elviheti az alapanyagok drágulása, amely a miniszterelnököt is kiakasztotta. A kormány azonban nem sokat tehet.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkSegít egy ágazatnak a kormány, közben épp megbolondít egy másikatMa lehet utoljára engedély nélkül építőanyagot exportálni, ami ezen a héten még belföldi és más szektorbeli fuvarok elől is elszívta a szállítási kapacitást.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Vállalat építőanyag export kivitel Olvasson tovább a kategóriában