(Marton Péter a Budapesti Corvinus Egyetem docense, az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

Mennyiben rengetheti meg a világunkat, ha esetleg kiderül, hogy a SARS-CoV-2 vírus egy kínai laboratóriumból, netán konkrétan a Vuháni Virológiai Intézetből (Wuhan Institute of Virology, WIV) jutott ki a környezetbe? Egyre többen sürgetnek vizsgálódást ezzel kapcsolatban.

A járvány eredetét állatok és emberek találkozásának „természetes balesetével” magyarázó elméletben Kína csupán a legelső áldozat a sok közül, azóta pedig az egyik legsikeresebb járványkezelő — példát mutatott ezen a téren szervezettségben, hatékonyságban. Ezzel szemben, ha egy laboratóriumukban történt valami, amit azután eltussoltak, akkor a sikeres járványkezelésük hirtelen egy bűncselekmény nyomainak eltüntetéséhez válik hasonlatossá.

Valóban várhatók lennének bizonyos következmények, amennyiben Kína felelősségéről alakulna ki a jelenleginél határozottabb kép, de ezek megítéléséhez érdemes legelőször is áttekinteni az alábbi érveket és megfontolásokat.

1. A zoonózis (állatról emberre terjedés) nem feltétlenül a természetben történik

Részben hamis a természetes és a mesterséges eredetre vonatkozó magyarázatok szembeállítása.
Ha egyedül Vuhánban, 2017 májusa és 2019 novembere között mintegy negyvenezer vadállatot értékesíthettek az ottani vásárokban fogyasztás vagy házi tartás céljára, mint azt egy friss tanulmány kimutatja, az nem nélkülözi a felelősség felvetésének lehetőségét még a zoonotikus eredet esetén sem. Ha pedig egy laboratóriumban tartott vagy ott megvizsgált állat fertőzött meg egy ott dolgozó személyt, úgy a zoonózis- és a laborelmélet éppenséggel eggyé válhatnak.

Laborbaleset bárhol történhet a világon. Metropoliszi vadállatpiacok viszont nincsenek mindenütt. Ezért aztán nem is olyan magától értetődő, melyik esetben nagyobb a kínai állam felelőssége. Mindkét esetben van — például a jövőre nézve, hasonló esetek elkerülése érdekében. A felelősség tényleges mértéke laborbaleset és zoonotikus eredet esetén is a pontos körülmények függvénye, melyeket egyelőre nem ismerhettünk meg.

2. Nem csak a Trump-tábor elidegenítő hatása akadályozta a laborelmélet komolyan vételét

Mint azt a világjárvány első évéről nemrég megjelent könyvemben is kifejtem (COVID-19: Az egészségtelen politikák ragálya), nyilvánvaló érvek szóltak a laborelmélet komolyan vétele mellett a kezdetektől fogva, bármit is gondoltak erről a Facebook-algoritmusok.

Laborbalesetek magas biobiztonsági szintű létesítményekben is előfordulnak. Aki mást állít, azt a Google bármikor segíthet kb. 0,008 másodperc alatt meghazudtolni. A történelem pedig produkál különös véletleneket, de azért az elképesztő egybeesés, hogy a kutatási programját jelentős részben a denevér-koronavírusok vizsgálatára építő WIV szomszédságából indult el egy denevérektől eredeztethető kórokozó világjárványa.

A Trump-tábor logikus megalapozottságot nélkülöző vádaskodásai persze sokakat elriaszthattak a laborelmélet komolyan vételétől, de a téma kerülésében Kína növekvő befolyása is megmutatkozott a kezdetektől fogva. A kínai felelősség kérdését élesen firtatni nem feltétlenül a legkényelmesebb lehetőség a mai, növekvő kínai befolyás jellemezte világban.

3. A vírus forrásának végérvényes azonosítása valószínűtlen

A Világegészségügyi Szervezet (WHO) vizsgálóbizottsága bő egy évvel a járvány kezdete után jutott csak el Kínába, hogy ott körülnézhessen egy kicsit (de nem túlzottan). Addigra Kína cenzúra alá vonta a SARS-CoV-2-vel kapcsolatos kutatásokat, és aktívan akadályozta a téma független vizsgálatát Vuhánban és a denevér-koronavírusok paradicsomában, a dél-kínai Jünnan tartományban is. A WHO csapatát ezek után olyan valaki vezette karanténkorlátozások alá eső kurta-furcsa tanulmányútra Peter Daszak személyében, aki a WIV-vel hosszú ideje partnerségben állt, azaz érdek-összeférhetetlensége körülbelül a Holdról is látható volt.

A kínai hatóságok saját beszámolójuk szerint mostanra megsemmisítették a 2019-es városi szennyvízmintákat, amelyeket megvizsgálhatnánk a vírus RNS-ének jelenléte után kutatva. Nem tudjuk azt sem, ki volt náluk a legelső fertőzött, és hogy az illető hol dolgozott, hogyan kerülhetett kapcsolatba a vírussal. Ennyi idő után így nemigen tudjuk már felderíteni az eredet kérdését — pláne nem Kínán kívülről, aktív akadályoztatás mellett.

A vírus genomszerkezetének vannak különös elemei (érdeklődők kedvéért: legelőször is a furin által hasítható inzert a tüskefehérje S1/S2 funkcionálisalegység-határán, CGG-CGG kódolású argininpárossal, emellett pedig az emberi ACE2-receptorokhoz (hACE2) a kezdettől fogva adott magas szintű alkalmazkodottság).

Joggal lehet azonban azt mondani, hogy a természet produkál furcsa dolgokat, és az általunk ismert koronavírusok csak a jéghegy csúcsát képezik, akkor pedig miért ne jöhetne szembe egy szokatlan képződmény. Közben zajlik a vadonban a folyamatos változás (például pontmutációk és rekombinálódás útján) — új csodák születnek nap mint nap. Igen ám, de ennyi idő után sem került elő a természetből a SARS-CoV-2-höz igazán közeli vírus. A Jünnan tartományból, denevérektől származó RaTG-13-as a jelenleg ismert legközelebbi rokon, de az sem elég közeli.

Ha pedig a laborelmélet lenne a helyes megfejtés, arról még a kínai vezetés sem feltétlenül tudna biztosan. Egy laboráns tünetmentesen is válhatott az első terjesztővé a maga környezetében. Közben pedig még a kínai vezetésnek sincs biztosan teljes rálátása a WIV-ben lezajlott folyamatokra.

4. A felelősség bonyolult dolog

Ha a felelősséget kizárólag az első emberi fertőzött megfertőződésének a körülményeivel összefüggésben nézzük, a lehető legszűkebb értelemben, a tények százszázalékos feltárásával egy olyan incidensig juthatunk el így vagy úgy (a laborban vagy a vadonban), amelyért közvetlenül, önmagában nem a kínai állam a felelős.

Ha tágítjuk a kört, és a járvány kibontakozását vesszük szemügyre, vagyis hogy hogyan indulhatott el a tömeges terjedés, és hogyan szabadulhatott ki a vírus a világba, azzal kapcsolatban a kínai hatóságok felelőssége nyilvánvaló, ismert és megkerülhetetlen. Már most is az. A járványról hírt adó orvosok zaklatásától a kínai állami média hosszas, csak 2020. január 20-án megtört hallgatásáig és a megkésett vuháni zárlatintézkedésekig. Ez nem egy bagatell tétel. Mégis sokan túlléptek rajta mostanra.

Ha pedig még tovább tágítjuk a kört, a felelősség egy kicsit mindenkié. A vuháni virológiai kutatásokban érdekelt volt a virológus kutatók világszintű közössége, közülük sokan a WIV közvetlen partnereként is. Ezeket a kutatásokat a felbukkanó kórokozók veszélyeire hivatkozva lehetett finanszírozni — ehhez a fenyegetettséghez pedig az emberiség minden egyes tagja hozzájárult a maga ökológiai lábnyomával, egyénileg és kollektíven is.

5. Az igazi változással szemben Kínától függetlenül nagy az ellenállás

Hogy Kína sikeres járványkezelővé válhatott, az európai és észak-amerikai országok pedig a negatív példát jelentik az aktuális állás szerint, az többek között abból fakad, hogy széles tömegek a világra ma jellemző turbulens fejlődés közegében is az intenzív fogyasztás igényéhez ragaszkodnak elsődlegesen, a globális érdekekért vagy a jövő generációiért pedig valójában csak csekély áldozatot készek meghozni. A nevükben eljáró, szavazataikra számító politikusok így szép számmal mondtak le idejekorán a járvány teljes elfojtásának lehetőségéről, mint túl költséges beavatkozásról.

Így aztán kínlódhattunk a járvánnyal és a gazdasági visszaeséssel egyszerre és hosszasan, a felgyorsított vakcinafejlesztésekre összpontosítva mint fényre az alagút végén. A vezetőink emelték a tétet, és a felgyorsult tudományos-technológiai fejlődésre tettek fel mindent. Ettől remélték, hogy nem kell a végtelenségig lezárásokkal operálni, és hogy közben megengedhető az időről időre elszabaduló, és a lezárásokat újra meg újra kiváltó „közösségi terjedés” egy kis turistaszezon, egy kis foci, egy kis ez-az kedvéért. Közben a kontaktkutatásba nem fektettek be, mert bár minden oltópontra jut katona, ha kell, de hogyan is lehetne elég embert a fertőzési láncok elvágására ráállítani.

A vakcinafejlesztés terén tett összpontosított erőfeszítés elhozta a példa nélküli gyorsasággal bevethető vakcinákat, ám ezzel a történetnek nincs vége — csupán azt mondhatjuk el, hogy eddig a pontig sikerült megőrizni egy olyan alapvető hozzáállást, miszerint minden körülmények között küzdünk, hogy intenzíven fogyaszthassunk, és bízunk benne, hogy az emiatt jelentkező problémákra lesz tudományos-technológiai megoldás. A tudósok, miközben naponta lehülyézik és kioktatják őket a Facebookon, majd kitalálják, hogy mi az.

Ezen a makacs beállítódáson Kína megítélése — sem Kína mint pozitív példa, sem Kína elítélése — nem sokban változtat, és ez is a „világrendünk” alapvető része.

6. Kína pozitív megítélés hiányában is képes befolyást építeni

Régiónkban számos kínai kötődésű projekt kibontakozásának vagyunk tanúi, melyekre nem azért került vagy kerül sor, mert a kelet-közép-európai országokban tömegek egyhangúlag kiáltanak a baráti Peking erősebb jelenlétéért.

Visszatartotta volna a montenegrói vezetést Milo Djukanović idején az országukat autópályaépítés apropóján eladósító kínai hitel felvételétől, ha közben egy kínai laboratórium felelősségét feszegeti valaki egy fertőző betegség terjedésével kapcsolatban? Azt az ügyletet sem a „szoftpávör” hozta össze, hanem az érintett elitcsoportok kőkemény érdekeltségei. A Fudan Egyetem magyarországi kampusza és a Sinopharm-licenszen alapuló debreceni vakcinagyártás terve kapcsán sem volt érezhető tömeges követelőzés, hogy legyenek már ilyenek.

Mindezek után érdemes elgondolkodni, min változtat az, hogy a járvány eredetével kapcsolatban nyíltabb vizsgálódás kezdődött, mely emberek tömegéhez juttat el információkat arról, hogy a laboratóriumi balesetek lehetőségéből kiindulni tényleg nem azonos a laposföld-hittel minőségileg.

A kialakuló diskurzus éle csak részben Kínát éri, és elkerülhetetlenül a tudomány művelésével kapcsolatos kritika is kikerekedhet belőle, legelőször is az úgynevezett funkciófokozó (gain of function) virológiai kutatásokkal kapcsolatban. Talán. Bár még erre sem vennék mérget — ez a tudományterület túlzottan nehezen ellenőrizhető a nyilvánosság számára, és pláne nem 193 ENSZ-tagállam és egyéb entitások mindegyikének intézményeiben.

Kína megítélését az ügy nem feltétlenül érinti igazán negatívan, de a továbbiakban nem is lesznek képesek önmagában a járványkezelésükből tőkét kovácsolni. Mentették magukat, és eddig sikerrel jártak, ennyi. De ettől még a kínai vakcinabeszerzések jól jöhetnek a világ nagyobbik, vakcinaínségben szenvedő részének, a járvány tehát maradandó lehetőséget is teremtett a számukra. A Kína befolyását korlátozni igyekvő tábor az eredet kérdésének feszegetésével így csak plusz egy érvet nyer — ha és amennyiben.

Egy olyan vitában, ahol ez számít, de messze nem dönt el mindent.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ Kína koronavírus labor Vuhan Olvasson tovább a kategóriában