(Ercse Kriszta oktatáskutató, interkulturális szakértő, jelenleg az ELTE PPK Neveléstudományi Doktori Iskolájának doktorandusza. Jász Krisztina szociológus, az Esély Labor Egyesület szakpolitikai munkatársa. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

Józan és kritikus mérlegelésére képes polgárok számára egy év alatt sem derült ki, pontosan milyen szempontok mentén dönt a kormány a járványkezelésről. Mondjuk sejteni lehet. Ami bizonyos, hiszen közvetlen tapasztalat: a járványügyi szakemberek érvelése – azaz maga az egészségbiztonság és életvédelem – nem mérvadó, de az eljárás sajnálatosan működik, hiszen átfogó társadalmi felzúdulás nem övezi a mindennapok járványügyi történéseit.

Ahogyan a társadalompolitika más színterein, az oktatás területén is csúfosan kudarcot vallott a kormány. Szeptemberre a kezdetektől fogva parodisztikusan működő kontaktkutatás teljesen összeomlott, az ehhez szorosan kapcsolódó izolációs rendszerrel együtt. Innentől kezdve valójában fogalmunk sem volt az intézmények és/vagy az intézményrendszer átfertőződöttségéről. Hónapok óta teljesen kilátástalanul követelték szakmai, civil és érdekvédő szervezetek a rendszeres és ingyenes tesztelést, az oktatási dolgozóknak biztosított 100 százalékos táppénzt. Az intézményekre vonatkozó, kritikán aluli egészségvédelmi intézkedések meglehetősen nagy mozgásteret hagytak a vírusnak, így bár november 10-én a középiskolák távoktatásra álltak át, decembertől kezdve egyre több szülő ítélte veszélyesnek gyermekének jelenléti oktatásban való részvételét. Mindez idő alatt a pedagógusok a veszélyeztetés mellett nagyon komoly nyomás alatt is voltak – „az iskolák nem zárhatnak be!” -, beszámolóik megrázóak.

A fenti megelőző intézkedések híján a második hullám átsöpört rajtunk. Joggal érezhetjük egy szörnyű időhurokban magunkat, mert a kormány a harmadik hullámra sem volt képes érdemben felkészülni, sem azt kezelni. Müller Cecília országos tisztifőorvos február 18-án jelezte a harmadik hullám kezdetét, Orbán Viktor pedig két hétig csak beszélt a nehézségekről, beavatkozás nélkül. Csak ezt követően tett lépéseket, például végre bezárta az oktatási intézményeket. Hogy mennyit késlekedett? Nézzük meg az alábbi táblázaton:

Forrás: Koronamonitor

Lantos Gabriella egészségügyi szakember arra hívta fel a figyelmet, hogy a sikeres járványkezelésben a szükséges intézkedéseket – még ha népszerűtlenek is – mihamarabb meg kell lépni, mert nagy árat fizet, aki habozik. A cseh miniszterelnök bocsánatot kért az ottani járványkezelés okozta káoszért. Hallottunk valaha ilyesmit Orbán Viktortól?

A számos, idejében meg nem hozott intézkedés közül most csak azokra szorítkoznánk, melyek a címben is szereplő kérdést és a közelgő probléma-cunamit generálták. A közös bennük nem az, hogy a népszerűtlenné válás kockázatát hordozzák – sőt! -, hanem hogy költséget generáltak volna a kormány számára. Az ilyen tételeket – a gazdasági mentőintézkedésekről beszélünk – más kormányok nem spórolták el a társadalomtól a pandémia idején. Mi lett volna a kormány dolga?

• A szülők otthon maradását lehetővé tevő feltételek biztosítása (a család vagy minimum egy szülő számára a 100 százalékos táppénz), különösen azt követően, hogy az oktatási intézményeket bezárta.
• Az egyszerű, bejáratott adminisztrációval bíró szociális juttatások növelése – például a családi pótlék megduplázása.
• Az álláskeresési járadék időtartamának és összegének emelése.
• Annak tiltása, hogy a munkaadók a gyermekük miatt otthon maradó szülőket szankcionálják vagy elbocsássák, különös tekintettel az egyedülálló szülőkre.
• Érdemi támogatás biztosítása a munkaadók számára.
• A fenntartók kötelezése a gyermekfelügyelet biztosítására olyan szülők esetében, ahol munkájuk jellege (például az egészségügyben dolgozók esetében) miatt az otthon nem megoldható.
• Az oktatási dolgozók haladéktalan beoltása, hogy a gyermekfelügyelet és a későbbi nyitás biztonságos legyen.

Ezekre figyelmeztetett a Civil Közoktatási Platform és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, független szakértők és más civil szervezetek idejekorán. Amint az várható volt, egyik sem történt meg. Az oktatási dolgozók oltását olyan későn kezdte el a kormány, hogy még a jó előre látható érettségi május eleji időpontjára sem sikerült biztonságossá tenni az oktatási intézményeket.

A fenti szükséges intézkedések elmaradásának oka nem oktatási eredetű. (A kormány szinte semmit nem csinál, amit szakmai szempontok határoznak meg, konkrét, az ágazatot érintő beavatkozások esetében sem. Kissé megtekert filmes parafrázissal élve: az oktatás halott és nem élvezi). Inkább ahhoz van köze, hogy a tavalyi második negyedéves magyar GDP-adat rosszabb lett a vártnál. Mégpedig sokkal: bár a Magyar Nemzeti Bank elnöke mindössze 7 százalékos visszaeséssel számolt, Varga Mihály borúsan 10 százalékot jósolt, a valóság ennél jóval durvább, 13,6 százalék lett. A széles körben megtapasztalt gazdasági visszaesés nem növeli a kormánybarát hangulatot, és a választások túl közel vannak.

Ennek nyomán első számú, beláthatóan hatalompolitikai prioritássá vált az „országnak működnie kell!” szlogen megvalósítása, sajtónyilvános alkalmakon pedig refrénné: a „magyar emberek életének, egészségének, munkahelyének védelme”. Az előzőek gyakorlatba való átültetését az szolgálta volna, ha a kormány mindent megtesz, és minden olyan költséget vállal – az éppen erre a célra szolgáló uniós alapból -, mely a kritikus időszakokban az otthon maradást teszi lehetővé és kevésbé kockázatossá.

Nem tette meg, így került sok százezer, ha nem millió ember abba a helyzetbe, hogy a bezárt oktatási intézmények miatt otthon kellett maradnia, de

támogatás híján a munkaadók rákényszeríthették őket az éves szabadságkeretük felhasználására.

Mára ott tartunk, hogy az egzisztenciálisan megroppant, tartalékokkal a pandémia kirobbanása előtt sem rendelkező tömegeknek nincs választásuk, csak a fizetés nélküli szabadság (vagy még az sem).

De mi lesz nyáron?

És jöjjenek a kérdések, melyekkel a kormánynak elkerülhetetlenül szembe kell néznie:

• Az óvodák és az iskolák egész nyáron nyitva tartanak majd? Ügyelet lesz?
• A várhatóan jóval nagyobb arányú igénybevétel miatt milyen bérkompenzációban részesülnek majd az oktatási dolgozók? Milyen és mekkora források állnak rendelkezésre az egész nyáron át biztosítandó programszervezés számára?
• Hogyan kíván a kormány gondoskodni egy év után a pedagógusok mentálhigiénés támogatásáról? (Ez a kérdés különösen aktuális az egészségügyi dolgozók esetében is.)
• Az egy éve tartó rendkívüli állapotok után a tanulók számára hogyan, milyen formában biztosít támogatást a kormány az időszak feldolgozására? Ennek hatványozott jelentősége van a – szlogenek szintjén oly fontos – vidék Magyarországán, ahol a segítő szakemberek már évek óta hiányoznak az ellátórendszerből.
• Hogyan tervezi a kormány a tanulók lemaradásainak felmérését országos szinten?
• Hogyan, milyen módon tervezi a kormány a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű családok gyermekeinek – a digitális oktatáshoz való hozzá nem férés miatt – különösen súlyos tanulási lemaradásainak pótlását?
• Hogyan tervezi a kormány – a nyári szünetet felhasználva – az őszi időszakra való felkészülést? Például a Digitális oktatási stratégia azon elemeinek végrehajtását, melyek egy igen valószínű negyedik hullám esetében érdemben hozzá tudnak járulni a digitális oktatásba való bevonás teljes körűvé szélesítéséhez, valamint az oktatás színvonalának és eredményességének növeléséhez.
• Milyen megelőző intézkedéscsomagban gondolkodik azon helyzetek kezelésére, amely segít kivédeni, mérsékelni a gyermekével otthon maradó szülő/család újabb ellehetetlenülését?
• Miként segíti a súlyos bizalmi deficittel bíró társadalomban az önsegítés különböző formáinak létrejöttét, az empátia erősödését a gyerekek felügyeletét illetően is?

Vagy békaként csendesen fövünk tovább – abban a bizonyos fazékban -, a nyitástól megittasulva.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkNegatív spirál felé sodródnak az iskolák a járványbanAz oktatásirányítás nem használta fel a nyarat a felkészülésre, a meghozott intézkedések pedig leginkább azt szolgálják, hogy a gyermekek ne maradjanak otthon.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet iskolanyitás iskolarendszer járvány kormány koronavírus közoktatás oktatás szülő Olvasson tovább a kategóriában