A magyar oktatásirányításnak fogalma sincs arról, mi történik, és mi mindennel lenne feladata foglalkozni.
Állami segítség híján sok szülőnek nem volt más választása, mint hogy felhasználja szabadságkeretét a távoktatás alatt, így a nyári szünidőre már nem maradt. Mi lesz a gyerekekkel?
A szakmai ellenérvek figyelmen kívül hagyásával, az érintetteket gyakorlatilag kényszerítve nyitottak ma újra az iskolák alsó tagozatai és az óvodák.
Korábban sem voltak elkényeztetve, a kormány pedagógusokkal szembeni valódi érdektelenségét mégis a járvány kitörése óta eltelt egy év mutatta meg a leginkább.
A társadalmi integráció veszélyeztetése komoly dolog, a csoportalapú indulatkeltés tudatos, gátlástalan alkalmazása felelősségre vonásért kiált.
Egy sokkal jobb sorsa érdemes eszköz áldozatul esett és beszorult a megszokott demagóg, populista, gender- és homofób diskurzusba.
Az oktatásirányítás nem használta fel a nyarat a felkészülésre, a meghozott intézkedések pedig leginkább azt szolgálják, hogy a gyermekek ne maradjanak otthon.
Sosem volt még ennyire igaz a mondás, hogy az oktatás élet-halál kérdése.
A kormány évekkel korábban nem gondolt végig egy nagy átalakítást, és ezért most nem iskolaérett gyerekeknek muszáj iskolába menniük.