A gyerekeiket egyaránt egyedül nevelő Kriszti és Mariann négy évvel ezelőtt ismerkedtek össze. Egy budapesti átmeneti szociális otthonban találkoztak először, és ezt követően közösen kezdték el nevelni összesen öt gyereküket. Budapestről egy salgótarjáni anyaotthonba kerültek, ahonnan egy év után távozni kényszerültek.
Több nehézség és sikertelen próbálkozás után végül egy ismerősük biztosított számukra albérletet. Amikor úgy tűnt, hogy stabilizálódott a helyzetük, a gyámhivatal képviselője néhány rendőrrel megjelent a lakásnál. Kriszti és Mariann szerint papíron “veszélyeztetésre”, de valójában a rossz lakhatási viszonyokra hivatkozva elvitték a gyerekeiket, és állami gondozásba adták őket.
Mind az öt gyerek – a legfiatalabb 6, a legidősebb 16 éves – nevelőszülőknél él immár két éve. Kriszta és Mariann havi kétszer láthatja őket, alkalmanként két órára. A két anya jelenleg hajléktalanszállón él, és két éve próbálnak találni megfelelő albérletet, hogy visszakaphassák a gyerekeiket.
Hiába dolgoztak az elmúlt két évben mindketten – takarítóként – és tudnának fizetni akár havi 130 ezer forint plusz rezsit is egy albérletért, mégsem találnak megfelelő lakást. Vagy a kauciót nem tudják kifizetni, vagy a gyerekekre hivatkozva nem adnak ki nekik lakást. Az önkormányzatoknál pedig szintén sikertelenül igényeltek szociális bérlakást, ott arra hivatkozva utasították őket el, hogy vannak náluk rászorultabbak.
Rengeteg emailt írtunk, de semmi nem jön össze
– összegezte a próbálkozásaikat Kriszti.
Magyarországon évente több ezer gyerek kerül állami gondozásba.
Ez egy nagyon ismerős helyzet. A gyerekvédelmi rendszerbe kerülés nagyon gyakori háttéroka a lakásprobléma
– mondja Szilvási Léna, a nevelőszülői hálózatot működtető SOS-Gyermekfalu Magyarországi Alapítványának egyik szakmai vezetője.
A KSH szerint több mint 23 ezer gyerek van gyermekvédelmi gondoskodásban, nagyjából kétharmaduk nevelőszülőknél, egyharmaduk pedig gyermekotthonokban él. Egy 2017-es ombudsmani jelentés szerint az állami gondozott gyerekek harmadánál a szegénység, a rossz vagy megoldatlan lakáskörülmények állnak a családból való kiemelés hátterében.
Ez egy faramuci helyzet, mert a törvény tiltja, hogy szociális alapon emeljenek ki gyerekeket
– mondja Szilvási Léna.
Boros Ilona, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezet munkatársa évek óta foglalkozik hasonló helyzetbe került családokkal. Szerinte a törvényi tiltás miatt hivatkoznak a gyámhivatalok olyan homályos “gumifogalmakra”, mint a nem megfelelő “környezeti tényezők”.
A TASZ az elmúlt években több pert is indított a szülőket képviselve a hasonló gyámhivatali döntések ellen. Az egyik ilyen ügyben például nyáron emeltek ki hét gyereket a szüleiktől, a bíróság azonban jogerős döntést hozott arról, hogy jogellenes volt a gyámhatóság döntése, és azonnal vissza kell adni a gyerekeket a szüleiknek.
Boros Ilona szerint a döntés precedens értékű, mivel most mondta ki először egy bíróság ennyire egyértelműen, hogy a lakhatási és a higiéniás problémák is szegénységnek számítanak, és így valóban jogellenes volt a kiemelés.
A probléma súlyát mutatja, hogy a TASZ munkatársa szerint naponta érkezik hozzájuk megkeresés ilyen ügyben. A jelenséget azonban alapvetően nem a szűkös erőforrásokból gazdálkodó civil társadalmi szerveződéseknek kellene kezelnie a megkérdezettek szerint, hanem az államnak, az önkormányzatoknak és a szociális ellátó rendszernek.
Szlankó Viola, a gyermekvédelemmel foglalkozó ENSZ-tagszervezet, az Unicef Magyarország gyermekjogi vezetője szerint a szociális ellátás korlátjai számos ponton megmutatkoznak egy olyan esetnél, mint amilyen Marianné és Krisztié:
Szlankó Viola szerint
a megelőzés nemcsak humánusabb megoldás, amely a gyermekek és a családok érdekét egyaránt szolgálja, hanem valójában olcsóbb is az államnak.
Az állam nagyjából évi kétmillió forintot költ egy-egy gyermekvédelmi szakellátásban élő gyerekre, nagyjából 1,5 millió forintot, ha a gyermek nevelőszülői ellátásba kerül, és mintegy 2,5 milliót, ha gyermekotthonba.
Ez alapján Mariann és Kriszti öt, nevelőszülőknél elhelyezett gyereke mintegy 7-8 millió forintjába kerül az államnak egy évben (a nevelőszülői rendszerrel az Abcúg számos cikkben foglalkozott). Amennyiben valóban a rossz lakhatási körülmények miatt emelték ki a gyerekeiket, akkor az is felmerülhet, hogy ebből az összegből az erőforrások megfelelő felhasználásával meg lehetne oldani a lakhatási problémáikat.
Élet
Fontos