A közgazdaságtan egyik dinamikusan fejlődő új ága a boldogság közgazdaságtana, ami különböző mérések segítségével próbálja kiegészíteni a tisztán pénzügyi alapokra épülő hagyományos gazdasági modelleket. Az viszont nagyban befolyásolja az eredményeket, hogy hogyan mérik a boldogságot.

Egészen a gazdaságtudomány kezdete óta foglalkoztatja elméleti szinten a boldogság a tudósokat, már Adam Smith is szerette volna tanulmányozni, de egy idő után a mérhetőség és a kötött meghatározások miatt a hasznosság egyenlő lett a jövedelemmel a gazdasági modellekben.

Újabban viszont ismét fókuszba került a boldogság integrálása a gazdaság megértésébe. Vannak országokon átívelő felmérések, amik a boldogságot hivatottak mérni, és amiknek adatai egészen 40 évre visszamenőleg elérhetőek. Az viszont már a legalapvetőbb elemzéseknél kibukik, hogy nem minden mérés vezet ugyanolyan eredményekhez.

A 70-es években kezdődött a boldogság kutatásának újrafelfedezése, és rögtön egy paradoxonnal találta szembe magát Richard Easterlin:

egy bizonyos jövedelmi szint fölött egyáltalán nem korrelált a boldogság és a jövedelem.

Ő még országos szinten vizsgálta az összefüggést, és azt látta, hogy a fejlett országok között nem befolyásolja az országok GDP-szintje a lakosság boldogságát.

Azóta is sokan próbálták megfejteni ezt a látszólag érthetetlen rejtvényt. Az egyik megoldás az adatokban rejlik. Van olyan felmérés, ami a boldogságot egyszerűen kezeli, és annyit kérdez, hogy mennyire boldog valaki, amit egy skálán jelölhet. Más felmérések viszont nem hagyják a válaszadó fantáziájára, hogy mit jelent neki a boldogság, és azt kérdezik, hogy ahhoz képest, amit a legjobb esetben elérhetne életszínvonalban, mennyire elégedett a mostani életével.

Mint kiderült, ez a két mérés eléggé eltér egymástól. Van ugyan valamennyi kapcsolat a kettő között, de az utóbbi sokkal inkább együtt mozog a jövedelemmel, mint a nyitottabb boldogságkérdés. Természetesen mindkettő növekszik bizonyos általános történések hatására, a házasság vagy stabil kapcsolat, jó egészség és az általános jó anyagi helyzet is pozitív boldogságérzettel jár együtt mindkét mérés esetén.

De más oka is van annak, hogy nem egyértelmű a kapcsolat a boldogság és a jövedelem között. A kutatások azt is megmutatták, hogy

az emberek nagyon jól tudnak alkalmazkodni, a rosszhoz ugyanúgy, mint a jóléthez.

A legnagyobb szegénységhez is alkalmazkodnak a fejlődő országok lakói, és a sokak számára elképzelhetetlen jótétet is megszokják a fejlett országok gazdag polgárai.

Így előfordulhat az a paradoxon is egyéni szinten, hogy egy olyan ember, akinek még a tiszta víz sem adottság, boldogabbnak érzi magát, mint egy milliárdos, aki folyton azon szorong, hogy még mindig nem elég a vagyona. Ráadásul a kultúra és az általános életfelfogás is sokat módosít az eredményeken, jó példa erre, hogy a dél-amerikai országok lakói minden mérésben boldogabbaknak jönnek ki, mint a hasonló jövedelmi szintű európai országokban élők.

Végül az is nagyon fontos, hogy

a stabilitás nagyban befolyásolja a boldogságot.

Akár rosszabb körülmények között is boldogabbak az emberek, ha stabilitást tapasztalnak, mint jobb körülmények között, de folyamatos változásoknak kitéve. Például a nagy világválság idején a gazdaság bezuhanásával a boldogság index is visszaesett, de amikor stabilizálódott (egy jóval alacsonyabb szinten) a gazdaság, akkor a boldogságeredmények egészen hamar a válság előttinél magasabb szintre álltak vissza.

Még egy érdekesség, hogy minden ország lakói alábecsülik, hogy hazájuk lakossága mennyire érzi magát boldognak. Átlagosan 20-30 százalékkal kevesebbet becsülnek az emberek ennél a kérdésnél, mint a valóság. Hazánk ebben kiemelkedően rosszul teljesít,

míg a magyarok 70 százaléka boldognak vallja magát, az átlagos becslése az, hogy csak az ország 20 százaléka boldog.

A bal oldali tengelyen az arra vonatkozó becslések átlaga, hogy az adott országban az emberek mekkora része boldog. Az alsó tengelyen a ténylegesen mért érték. Forrás: Our World in Data

Összességében a kutatásokból az látszik, hogy még sokat kell foglalkozni a területtel, hogy megfelelően beépíthető legyen a hagyományos közgazdaságtanba, de egyértelműen jó irány, hogy nem csak a jövedelemmel próbáljuk meg megbecsülni az emberek jólétét.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA heti 21-30 órát dolgozók a legboldogabbakBoldogan éltek, amíg meg nem haltak - ez az a gyerekkortól belénk égetett társadalmi elvárás, amely belekényszerít a siker és a pénz értelmetlen hajszolásába is.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMi kellene ahhoz, hogy a magyarok kétszer boldogabbak legyenek?Matolcsy György kétszeresére emelné a boldogság indexünket, ami jól hangzik, de ha komolyan vesszük, akkor a lehetetlent súrolja. Kisebb korrupcióval mindenesetre boldogabbak lennénk.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkHiába vágysz rá, nem leszel tőle boldogKi lehet fejezni a pénzben a boldogságot? Nem, de a tudatosságot már annál inkább.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet boldogság boldogság index jövedelem Olvasson tovább a kategóriában