(A szerző közgazdász, az Ekonomi a G7 véleményrovata.)
Következik-e ebből hogy Kína lenne ma már a legnagyobb beruházó Magyarországon? Megközelítették-e a hagyományos európai partnereink, mindenek előtt Németország szintjét?
Mielőtt erre a kérdésre választ próbálnánk adni, figyelembe kell vennünk egy rendkívül fontos technikai csavart. Sass Magdolna (MTA), Gubik Andrea (Miskolci Egyetem) és Szunomár Ágnes (MTA) figyeltek fel arra, hogy az ázsiai transznacionális cégek gyakran nem közvetlenül jelennek meg Magyarországon, hanem vagy rendkívül kedvező adóztatású országokat (Hollandia), vagy egyenesen adóparadicsomokat (Luxemburg, Ciprus, Kajmán Szigetek, Mauritius) közbeiktatva. Az adott adóoptimalizálási stratégia mögött akár több országot érintő bonyolult konstrukciók is lehetnek, mindenesetre a magyar statisztikában hivatalosan megjelenő beruházó ország nem egyezik a tényleges tulajdonos országával.
A hírekre odafigyelők például nem valószínű, hogy tudják, hogy a koreai Hankook, az indiai Apollo Tyres, a kínai Huawei vagy a japán Denso mind-mind hollandként vannak jelen nálunk. Természetesen nem mindenkire jellemző ez a trükközés: a Samsung koreaiként, a Suzuki japánként, a Tata indiaiként ruházott be, azaz ’saját zászló alatt’.
Mindez mégis azt jelenti, hogy mielőtt feltárulnának a valódi trendek, először némi korrekcióra szorulnak az adatok. Szerencsére a Magyar Nemzeti Bank már egy ideje elvégzi ezt a korrekciót, és közzétesz végső befektető szerint adatokat is.
Az utolsó év, amelyre rendelkezésre állnak ezek az adatok, 2018. Az ekkori állapotról az mondható el, hogy a legnagyobb ázsiai beruházó Magyarországon ekkor Dél-Korea volt, kerekítve 3,6 milliárd eurós állománnyal. Ez jelentősen kevesebb, mint az ismert módon legnagyobb beruházó Németország (17,6md), a második helyezett Ausztria (7md), vagy a harmadik helyezett Franciaország. Viszont az európai mezőnyből már meghaladja a britekét (3,4md) illetve az olaszokét (3,1md). (A keleti nyitás másik célpontja, Oroszország a fasorban sincs a maga 895 milliójával. Velük nyilvánvalóan inkább az energetikai kereskedelem a lényegi elem.)
Ha tovább nézzük az távol-keleti beruházókat, akkor sem Kína van a második helyen, hanem Japán, 2,84 milliárd euróval. De még India is megelőzi Kínát, 2,78 milliárddal. A magyar közvélemény a sajtójelentések alapján valószínűleg nem ezt a sorrendet érzékelné.
A kínai adat 2018-ban 2,2 milliárd volt. Kína esetében azonban egy érdekes trend figyelhető meg. Évről évre itt van a legnagyobb különbség a hivatalos közvetlen befektető ország és a tényleges között. 2018-ban például az előbbi adat mindössze 128 millió euró lenne, azaz a tényleges adatnak csupán a töredéke, ha az MNB nem korrigálna a tényleges országra.
Érdekes, hogy Szingapúr esetén az adat negatív, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy magyar cégek is kihasználják az ottani offshore lehetőségeket.
Végezetül felmerülhet az a kérdés, hogy hogyan változhat ez a kép a jövőben, különös tekintettel arra, hogy a kormányzat igen jó kapcsolatokat ápol Pekinggel. A 2019-es év még nem tükröződik az adatokban, ekkor viszont a koreaiak és a japánok tovább erősítettek, konkrétan Korea volt a legnagyobb külföldi beruházó. Mindez olyan cégeknek köszönhető, mint a Samsung SDI és SK Innovation, illetve a japán Toray. A felfutó ágazat az akkumulátorgyártás volt.
Valamennyire megváltoztathatja a képet a Belgrád-Budapest vasútvonal, amelyet ismert módon kínai cégekkel együttműködve valósít meg Magyarország. A pireuszi kikötő mellett talán ez Kína legjelentősebb európai beruházása az Egy Öv – Egy Út stratégia keretében. Hogy ez mennyivel emeli meg a kínai beruházásokat, az nem világos, hiszen a projektet a magyar kormány titkosította. Annyit lehet tudni, hogy Magyarország egy 1,57 milliárd eurónak megfelelő hitelt vesz fel Kínától. A megvalósítás egy részét kínai vállalatok végzik majd, amelyek várhatóan megjelennek majd mind beruházók is az országban, ám könnyen lehet, hogy ez a hitel összegének csak töredékét jelenti majd.
Adat
Fontos