A második világháborút követően mai szemmel nézve döbbenetes mobilitási lehetőségek kínálkoztak az akkori fiatalok számára. A Visual Capitalist nemrég egy látványos ábrán mutatta be, hogy az Egyesült Államokban milyen kilátások elé nézhettek az úgynevezett csendes generáció tagjai, akik a két világháború között, illetve a második elejének időszakában születtek: lényegében csak a legjobban kereső – nagyjából a 95. jövedelmi percentilis fölé eső – szülők gyermekeit fenyegette annak veszélye, hogy nem tudnak majd a felmenőiknél magasabb jövedelemre szert tenni harmincéves korukra.

Hozzájuk képest már az 1950-es évek szülöttjeinek is jóval kisebb esélyük volt meghaladni a szüleik anyagi helyzetét, nem beszélve a későbbi generációkról. Az alábbi ábrán az előrelépők átlagos arányát nézve jól látszik, hogy az szinte megfeleződött az 1940-es és 80-as évek közepe között született amerikai kohorszokban.

Visszatérve az első ábra adataira, a legfontosabb tendencia, hogy a jövedelmi szempontból alsó- és középosztálybeli fiatal felnőttek egyre kevésbé képesek előrelépni a szüleikhez képest a jövedelmi ranglétrán. Ennek hátterében leginkább a reálbérek stagnálása áll, ami pedig a szakszervezetek gyengülő szerepétől kezdve az alacsony végzettséget igénylő munkahelyek fokozódó gépesítéséig számos okra vezethető vissza. Ugyanakkor érdemes figyelembe venni, hogy számos termék és szolgáltatás – például az elektronikai termékek vagy a távközlés – ára jócskán csökkent az elmúlt évtizedek során, vagyis az életszínvonalukat, illetve a jólétüket tekintve már jóval kedvezőbb helyzetben vannak a fiatalabb generációk az elődjeiknél.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMi történt 1980-ban, hogy azóta gazdagodnak a gazdagok és szegényednek a szegények?A régiós vizsgálat arra utal, hogy az ipar Európából való kivezetése okozta annak a korszaknak a végét, amelyben még az egyenlőség felé haladt Európa.

A nemzedékek közötti mobilitás csatornái nem csak az Egyesült Államokban nyíltak szélesre a múlt század közepén, majd szűkültek be a későbbiekben, hanem például Magyarországon is. Igaz, itt inkább a foglalkoztatás, illetve az iskolázottság tekintetében állnak rendelkezésre a társadalmi státusszal kapcsolatos adatok, és a meritokráciára épülő „amerikai álom”^*Horatio Algier az amerikai álom eszméjének lényegét úgy fogalmazta meg, hogy kellő szorgalommal bárki nagy karriert csinálhat az Egyesült Államokban. /Andorka Rudolf (2006): Bevezetés a szociológiába, pp. 249/ kiteljesedése helyett jórészt az erőltetett szocialista iparosítás következtében tudtak a fiatalabb generációk előrelépni, a tendenciák mégis nagyon hasonlók. Az Andorka Rudolf klasszikus szociológia tankönyvében^*Andorka Rudolf (2006): Bevezetés a szociológiába. Osiris. Budapest. ismertetett adatok szerint míg a második világháború előtt az 1929-es gazdasági válság következményei mellett még a feudalizmus nyomai is gátolták a mobilitást – főleg a vidéki – Magyarországon, addig a szocialista gazdaság- és társadalompolitika bizonyos vonásai kifejezetten ösztönözték azt, egy ideig legalábbis.

Bár az előbbi ábrán nem látszik, hogy a magyarországi mobilitási lehetőségek a szocializmus vége felé szűkülni kezdtek, a fiatalok körében ez mégis tapasztalható volt (az ábra ugyanis az összes keresőre vonatkozik, életkori megkötés nélkül). A nyolcvanas években ugyanis a pályakezdők körében már kevesebb volt a mobilak aránya, mint az idősebb korosztályokban – érdemes visszatekinteni az 50-es és 60-as években született amerikaiak adataira, akik szintén kisebb arányban tudtak csak előrelépni, mint a náluk idősebbek. A jelenség hozzájárult a szocializmussal kapcsolatos elégedetlenség fokozódásához is, ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy az 1990-es évek elején a 25-29 évesek mobilitása már nem csökkent.

A rendszerváltás óta eltelt húsz-harminc év sem arról híresült el, hogy széles rétegek tudták felülmúlni a szüleik státuszát Magyarországon. A Eurofund 2000-es évekbeli adatokat elemző tanulmánya szerint 24 uniós tagállam közül Magyarországon volt a legalacsonyabb a szüleikhez képest más foglalkoztatási osztályba lépő férfiak és nők aránya (arról azonban ne feledkezzünk meg, hogy ez az adat a fiataloktól az idősekig mindenkire vonatkozik).

A jövedelmi mobilitással kapcsolatban az OECD 2018-ban közölt statisztikái tükrében Magyarországra nézve már kedvezőbb kép látszik. A magyar jövedelmi rangsor felső negyedébe tartozó emberek közel 20 százaléka ugyanis olyan családból került ki, ahol az apa a jövedelmi ranglétra alsó negyedébe tartozott, ami a vizsgált 16 ország között viszonylag magasnak számít. Ugyanezen mutató az Egyesült Államokban már csak 8,5 százalék.

Érdemes persze megjegyezni, hogy a statisztika viszonylag extrém mértékű státuszváltásra vonatkozik, és lefed minden kohorszt, nem csak a fiatalokat – mint az korábbi cikkünkből kiderül, a rendszerváltás után az egész régióban megnőtt az alacsonyabb jövedelmű szülővel rendelkező magas keresetűek aránya, tehát a fentebb ábrázolt jelenség leginkább a gazdasági struktúra 25-30 évvel ezelőtt átalakulásából következik.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKasztosodik a magyar társadalom, és ennek mind megisszuk a levétHét generációig tart egy szegény családnak középosztálybelivé válni Magyarországon. De miért? Michael Förster, az OECD vezető szociálpolitikai elemzője magyarázta el nekünk.

Ugyanezen cikkben az OECD egy másik adatát is ismertettük, miszerint

Magyarországon mire egy legalsó jövedelmi tizedbe tartozó szülő utódja közepes keresetű lesz, átlagosan nagyjából hét generációra – vagyis több mint 200 évre – van szükség.

Ebben a tekintetben az OECD-tagok között nincs olyan európai ország, ahol lassabb lett volna a társadalmi mobilitás, mint Magyarországon, még az előbbi összehasonlításban legrosszabbul szereplő Egyesült Államokban is csak öt generációváltásnak kell történnie ekkora előrelépéshez.

Tóth István György és Szelényi Iván a 2018-as Társadalmi Riportban szintén arra hívják fel a figyelmet, hogy a társadalmi csoportok az Egyesült Államokban és Magyarországon a tendenciákat nézve hasonlóképp „záródnak be”. Tanulmányuk szerint a korábban tapasztaltakhoz képest szűkülőben lévő mobilitási lehetőségek a meritokratikus érvényesülés különös átalakulásával járnak: ennek lehetősége ugyanis nem szűnik meg az egyes társadalmi csoportokon belül, viszont az átjárás közöttük egyre nehezebbé válik. Az előrelépés perspektívájától egyre távolabb eső csoportokkal kapcsolatban pedig a következőképpen fogalmaztak:

védelemre/protekcionizmusra és paternalizmusra vágynak – és innen egyenes út vezet az illiberalizmus és a populizmus iránti kereslet irányába.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMélyebbre ástunk a Fidesz sikerében és ezt találtukMegnéztük egyszerre több társadalmi és gazdasági mutató kapcsolatát a Fidesz sikerével, és a legfontosabb összefüggést az iskolai végzettséggel láttuk.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMiért bénították le a saját országukat a brit és az amerikai politikusok?Senki ne lepődjön meg, hogy a fejlett országok lakóinak egy része olyan politikusokat támogat, akik a politikai intézményrendszer ledózerolásán dolgoznak.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Adat generációk jövedelem mobilitás társadalmi mobilitás Olvasson tovább a kategóriában