Az Austin Reed és a Jaeger egyaránt nagy hagyományokra visszatekintő brit ruhamárkák. Mindkettőt Londonban alapították több mint száz évvel ezelőtt, és immár ugyanannak a ruhaipari cégcsoportnak a tagjai. Szintén közös pont, hogy öltönyeiket részben az ukrán határ közelében fekvő, kilencezer lakosú Vásárosnaményban gyártották.
A koronavírus hatására azonban március óta nem készülnek ruhák a vásárosnaményi gyárban, amelyben 12 ezer öltöny porosodik félkész állapotban. A több száz dolgozó egy része nem kap fizetést hónapok óta, a múlt héten tüntettek is emiatt.
“Ez egy kisváros, ahol nincs más munkalehetőség (…) A legrosszabb az egészben, hogy senki nem mond semmit nekünk”
– idézte az illetékes szakszervezet alapszervezeti titkárát, Újvári Bertalannét a The Times*vasárnapi kiadása, amely részletes cikkben számolt be a gyár nehézségeiről.
Tömegével bezárt boltok
Az egyik legjelentősebb brit napilapban azért szerepelt a vásárosnaményi gyár, mert a cikk szerint a nyilvánosságot kerülő angol milliárdosnak, Philip Day-nek is lehet benne érdekeltsége. A cikk elején említett két ruhamárka egyaránt az Egyesült Királyság egyik legjelentősebb ruhaipari cégcsoportjához, az Edinburgh Woollen Millhez (EWM) tartozik, amelynek Day a tulajdonosa.
Az EWM-nek a járvány előtt mintegy 1100 üzlete működött, főleg az Egyesült Királyságban és Írországban, közel 24 ezer alkalmazottal. Eredetileg a 40 feletti korosztályt célozták a termékeikkel, bár egyes márkák felvásárlásával oldódott a célcsoport, és már fiatalabb vevőik is vannak. Legismertebb márkáik a Peacocks és a Bonmarché.
Az EWM-nek tavaly 327 millió font (127 milliárd forint) bevétele volt 31 millió font (12 milliárd forint) adózás előtti nyereséggel. A tulajdonos Philip Day vagyonát 1,14 milliárd fontra (390 milliárd forintra) becsülik, amellyel 132. volt legutóbb az egyik brit gazdaglistán (a leggazdagabb magyarnak, Csányi Sándornak hasonló méretű vagyona van).
A világ legtöbb ruhakereskedőjéhez hasonlóan azonban az EWM-et is érzékenyen érintette a járvány a nyitvatartási korlátozások és a kereslet csökkenése miatt. Jelenleg az üzleteik kevesebb mint harmada, mintegy 300 van nyitva. A cégcsoportnak különösen rosszul jött, hogy főleg az idősebb korosztály maradt távol a ruhaboltokról.
Milliárdos tartozások
A járvány következtében a legtöbb ruhakereskedő lemondta a rendeléseit, a beszállítókkal – amelyek rendszerint varrodák alacsonyabb bérköltségű országokból Magyarországtól Bangladesig – pedig igyekeztek valamilyen kölcsönös megállapodásra jutni. Több brit újságcikk alapján azonban a Day márkái nem így tettek: a beszállítók számára egyszerűen elérhetetlenné váltak.
Egy bangladesi gyártulajdonos azt mondta a The Times-nak, hogy 44 ezer farmer korábbi megrendeléséért 168 ezer fontot (65 millió forintot) vár az EWM egyik cégétől. A farmerek harmada már el is készült, de az EWM semmilyen megkeresésükre sem reagál. “Egyszerűen eltűntek. Hogyan viselkedhetnek így? Nem tudok kilábalni a helyzetből, amit okoztak” – mondta a gyártulajdonos. Bangladesi ruhagyártók szerint az EWM összesen 27 millió fonttal (10 milliárd forint) tartozik nekik. A vásárosnaményi gyárat én is kerestem, de a honlapon megadott négy telefonszám egyikét sem vették fel.
A The Times feltételezése szerint az EWM finanszírozási problémákkal küzd, és emiatt kerülhetett nehéz helyzetbe a vásárosnaményi varroda is. A ruhagyárat üzemeltető A.R.J. Ruhagyár Zrt. közvetlenül nem tartozik Day tulajdonába*Egy dubaji bejegyzésű cég a tulajdonosa., de a kapcsolatot erősíti, hogy az angol milliárdos veje az igazgatósági elnök (illetve korábban azt közölték a gyárról, hogy az EWM fogja üzemeltetni).
Hónapok óta nincs munka
A Népszava július eleji cikke alapján a ruhagyárban 530-an dolgoztak, és március 23-án állt le a termelés. A cikk elején idézett alapszervezeti titkár, Újvári Bertalanné az újságnak akkor azt mondta, hogy a dolgozók egy része a leállás óta egyetlen fillért sem kapott. 270 ember ugyan átmenetileg varrhatott maszkot és védőruhát, de április vége óta már egyáltalán nincs megrendelésük. A maszkokért az eredeti bérük hetven százalékát kapták volna meg, de ezt sem fizették ki teljesen.
Újvári Bertalanné azt is mondta a Népszavának, hogy sokan kénytelenek közös megegyezéssel távozni, mert csak így kaphatnak álláskeresési támogatást, amely három hónapra biztosít nekik túlélést. Így pedig nem jár nekik végkielégítés, Újváriné ezért embertelennek tartja, hogy a tulajdonosok nem mondják ki a gyár bezárását.
Múlt hétfőn mintegy kétszáz dolgozó tüntetett az elmaradt fizetéséért Vásárosnaményben, de ez sem hozott változást. A Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezetének (BDSZ) elnöke, Rabi Ferenc azt mondta nekem, hogy érdemi fejlemény azóta sem történt, nem rendezték a béreket és továbbra is bizonytalan a munkavállalók jövője.
Ma, azaz kedden tájékoztatást tartottak a gyár szakszervezeti tagjainak, munkavállalóinak, amelyen Rabi szerint sokan elkeseredve szólaltak fel közülük.
“A dolgozók olyan helyzetbe kerültek, hogy a munkaviszonyuk még él, de nincs munkájuk és munkabért sem kapnak, ezért nem férnek hozzá az álláskeresési járadékhoz sem. Abban bízom, hogy a következő hetekben sikerül megállapodni a munkáltatóval, legalább a munkaviszony rendezése ügyében”
– mondta Rabi.
Az eseményen a gyár HR-igazgatója is részt vett, aki Rabi szerint arra hivatkozott, hogy a többségi angol részvényestől nem kaptak meghatalmazást arra, hogy megszüntessék a dolgozók munkaviszonyát.
Ötmilliárdot kaptak volna a kormánytól
A város fideszes polgármestere, Filep Sándor korábban azt mondta a Népszavának, hogy a térség mindennapjait alapvetően befolyásolja a ruhagyár jövője, a dolgozókat szállító buszos vállalkozó is bajban van, a boltok forgalmán is meglátszik, hogy nincs pénzük az embereknek.
Filep szerint tavaly a gyár vezetőivel még együtt jártak a Pénzügyminisztériumban, hogy egy 12 milliárdos beruházás 5 milliárdos állami támogatásáról tárgyaljanak. A ruhagyár megvett egy nagy telket a városban, ahová akár 1300 főt is foglalkoztató új üzemet akart építeni. Filep szerint a tervek készen vannak, de az állami szerződést még nem írták alá.
A ruhagyár forgalma az elmúlt öt évben csökkent, 2014-ben 4,5 milliárd forint volt az árbevétele, 2018-ban pedig kevesebb mint 3,9 milliárd. Öt-hat éve nagyjából nullszaldós volt a működése, 2018-ban pedig már több mint 150 millió forintos vesztesége volt.
Vállalat
Most lehet hibáztatni Brüsszelt: kamionok áradatát szabadítja az utakra
A zöldnek mondott intézkedések a közúti áruszállítást hozzák helyzetbe, ezek hatására várhatóan jelentős mennyiségű vasúti forgalom terelődik kamionokra.
Nincs sok oka bizakodásra a német autógyártóknak
A politika kevésbé tolja most az elektromos átállást, amire egyébként lenne Európa-szerte kereslet, csak kérdéses, hogy ezt a hagyományos német gyártók szolgálják majd ki.
Egyre több rossz hitel mögé kell beállnia az államnak, hogy a magyar cégek forráshoz jussanak
Főleg az agrárvállalkozásoknál tolják az állami kezességvállalást annak ellenére is, hogy a hitelfelvevők egyre jelentősebb része végül nem tud törleszteni.
Fontos
Külföldi polgármestert is választhatna több magyar település a nagy arányuk alapján
Nem feltétlenül ott él a legtöbb külföldi állampolgár Magyarországon, ahol azt a gazdasági fejlettség alapján várnánk.
Ha így megy tovább, az alapkamat helyett a folyók vízállása határozza meg az inflációt
Eddig a globális felmelegedés árakra gyakorolt hatásait többnyire átmenetinek, esetlegesnek tartották az elemzők, de eljött az ideje a szemléletváltásnak.
Amerika részben hátat fordít a fenntarthatóságnak, Európa még kitart
Bár az ESG-célkitűzéseket mindössze néhány évvel ezelőtt állították fel, már annyi feszültséget okoztak, hogy az Egyesült Államokban részben feladták őket.
