A tengeri hajós turizmus leállásával – miután legalább már partra tudták tenni az összes, adott esetben koronavírus-fertőzött utast – az üzemeltető társaságok hasonló problémával néztek szembe, mint a légitársaságok: valahol el kell helyezni a nem üzemelő eszközeiket.
Ahogy a Bloomberg írja, a világ nagyjából 400 ilyen hajója közül március közepe óta csak néhány tucat közlekedik. Többségük a személyzet tagjait igyekszik hazajuttatni, turistákat csak pár darab visz, őket is csak rövid utakra. A nagy többségük áll valahol, és egyelőre annyira sem biztató a jövő számukra, mint a repülőgépek esetében. Az Egyesült Államokban például szeptember 15. előtt biztosan nem indulnak újra a tengeri hajós utak.
Ahogy a repülőterek nincsenek felkészítve arra, hogy némi túlzással a világ összes repülőgépe egyszerre a földön legyen, ugyanez a helyzet az utóbbi években-évtizedekben egyre nagyobbra hízó tengerjáró turistahajókkal is. Egyszerűen nincs elég hely a kikötőkben ahhoz, hogy az összes lehorgonyozhasson.
Sok hajó így a nyílt tengeren vetett horgonyt, a 6680 utast befogadni képes Symphony of the Seas – a világ legnagyobbja ebben a műfajban – például a Dominikai Köztársaság közelében. Persze időnként ezeknek is fel kell keresniük egy kikötőt, hogy megtankolhassanak, és élelmiszert vegyenek fel a személyzet számára. Emellett pedig esetenként nagyobb távolságra is el kell hajózniuk, ha hurrikán fenyeget.
Az ágazat három legnagyobb cégének egyike, a Carnival illetékese azt mondta az amerikai hírügynökségnek, hogy csak a harmadik negyedévre tudják mind a 105 hajójukat eljuttatni a kényszerszünet idejére kijelölt állomáshelyére. Az üzemeltető cégeknek közben el kell dönteniük, milyen időtávon bíznak az iparág újraindulásában, mert határozniuk kell abban, hogy mennyire állítsák le a hajókat. Egy nagyjából féléves időtartamra választhatják a „meleg” változatot*az angol szakmai zsargonban warm layup, amely után gyorsabban, néhány hát alatt újra szolgálatba lehet állítani a hajót, de ehhez nagyobb, körülbelül 120 fős személyzet kell, hogy minden rendszert és területet időről-időre megjárassanak, rendben tartsanak.
Ennél olcsóbb a „hideg” verzió, amelyhez elég 40 fős személyzet is, de utána hosszabb – hónapokban mérhető – és drágább az ismételt szolgálatba állítás. Például a hajó teljes területét át kell vizsgálni, nincs-e gázszivárgás vagy penész, és mivel túl hosszú ideig az elektromos berendezések és a bútorzat sem maradhat használat nélkül a helyén, ezeket is vissza kell szerelni. Emellett néhány engedélyt már féléves állás után ismét be kell szerezni. A három nagy közül a Royal Caribbean a hideg megoldást választotta, és a Carnival is mérlegeli ennek a lehetőségét.
Persze elvileg le lehet ennél is jobban állítani egy hajót, ha rögzítik egy kikötőben, ekkor csak néhány őr, tűzoltó kell, használat nélkül azonban a vízvezetékcsövek nagyon hamar rozsdásodni kezdenek. De a sós víz és levegő mindent elég gyorsan képes tönkretenni karbantartás nélkül, különös tekintettel az elektromos vezetékekre. Így ehelyett inkább az eladást választják a hajós társaságok.
Második negyedéves jelentésében – ahol egyébként 4,4 milliárdos veszteséget jelentett – a Carnival azt írta, hogy hat idősebb hajójától készül megválni. A vevő lehet egy kisebb hajózási társaság, vagy akár egy olyan cég, amely szétbontja a járműveket. A hírek szerint például a 24 éves Costa Victoria az utóbbi sorsra fog jutni.
Élet
Fontos