A kínai gazdaság hivatalos adatait évek óta gyanakvással figyelik a szakértők. Ennek az a központi kormányzat által is évek óta elismert jelenség az alapja, hogy a különböző tartományok jellemzően felfelé kozmetikázzák a gazdasági mutatóikat. Az adatok felpumpálására az az egyszerű magyarázat, hogy a helyi hivatalnokok karrierkilátásai nagyban összefüggenek a gazdaság teljesítményével, így komoly csábítását jelent számukra a mutatók meghamisítása.
A központi statisztikai hivatal a jelenség ismeretében korrigálja a beérkező adatokat, a finomítások viszont elrejtik a kínai gazdaság ingadozásait. A hivatalos számok alapján tényleges ciklusok nem domborodnak ki, az elmúlt öt évben például a GDP növekedése egyszer sem tért el fél százaléknál többel két egymást követő évben. A közelmúltban viszont több északi tartomány is olyan mértékű adathamisítást ismert el, amely alapján a Financial Times szerint lényegében rejtve maradt egy komolyabb gazdasági megtorpanás Észak-Kínában.
Három tartomány még 2016-ban ismerte el, hogy csalt az adatokkal. Elsőként az Észak-Koreával határos, tengerparti Liaoning, amely ráadásul nem csak egy évben, hanem 2012 és 2016 között igazított ki adatokat. A másik kettő Tiencsin (Tianjin), Észak-Kína legnagyobb kikötővárosa, illetve Belső-Mongólia azt ismerte el, hogy 2016-ban kozmetikázták ki a gazdasági mutatóikat.
Kína északi része függ leginkább a hagyományos energiahordozóktól és a bányászattól. Például Belső-Mongólia GDP-jének több mint 30 százaléka bányászatból és fémiparból származik. Kína azonban 2012 óta nem hozza nyilvánosságra ezeknek a szektoroknak a GDP-arányos mutatóit, pont azóta, hogy a nyersanyagok világpiaci árai csökkenésnek indultak, korlátozva ezzel az északi tartományok fejlődését.
A Financial Times szerint például a hamisított adatok miatt 2016-ban a hivatalosan öt százalék körüli bővülés helyett akár 13 százalékos gazdasági visszaesés is lehetett Belső-Mongóliában. Persze csak akkor, ha az előző évi adatot hitelesnek tekintjük. A lap szerint így valószínű, hogy Belső-Mongóliában sem csak a 2016-os adatokkal csaltak.
Míg a hivatalos adatokból tehát nem igazán látszik jelentős változás a kínai gazdaság teljesítményében, a Financial Times szerint a nyersanyagárakon túl is több mutató jelzi, hogy egy kisebb megtorpanásból lábal ki éppen a kínai gazdaság. Ez összefügghet azzal, hogy Kínában a hatóságok egy komolyabb hitelbuborékot próbáltak leereszteni az utóbbi években, a külső szemlélő számára nehezen felmérhető sikerrel.
Az egyik további mutató, ami szerint 2014 és 2016 között stagnált a klímaváltozást előidéző károsanyag-kibocsátás az egész világot tekintve, amely azért tűnt reménykeltőnek, mert mindezt Kína hivatalosan számottevő, hat százalék körüli növekedése mellett teljesült. Tavaly viszont két év után újra nőni kezdett a károsanyag-kibocsátás – éppen akkor, amikor több piaci – tehát nem a kínai kormánytól származó – adat is azt támasztotta alá, hogy ismét felpörgött a kínai gazdaság (például emelkedett az import, erős céges beszámolók, nem mintha ezekkel nem trükköznének Kínában rutinszerűen).
Világ
Fontos