Ha valami biztosan nagyon hosszú távon határozza majd meg az ország sorsát a 2010-es évek éles változásai közül, akkor az az oktatás átalakítása. A már eleve számos évtizedes problémával terhelt alap-, közép- és felsőfokú képzési rendszerekhez az elmúlt tíz év Fidesz-kormányai számtalan ponton és nagyon mélyen nyúltak hozzá. A változtatások bizonyos következményeit már néhány éven belül is visszatükrözték a statisztikák, de még sok olyan hatás van, amihez még több idő kell, hogy láthatóvá váljanak.

Mindenesetre az évtized vége felé már elég sok adat és kutatási eredmény áll rendelkezésünkre a reformok gyors értékeléséhez, például a legfrissebb Munkaerőpiaci Tükörben is több fejezet foglalkozik a közoktatás átalakításának következményeivel. 

A diákok helyett az iskolákat egyenlősítették

Az oktatás egyik legfontosabb feladata a hasonlóan tehetséges, de különböző családi hátterű diákok közötti esélyegyenlőség megteremtése. Ennek a kötelezettségének a magyar iskolarendszer már 2010 előtt sem igazán tett eleget. A Fidesz oktatáspolitikusai az iskolák központosításával igyekeztek javítani ezen. A még Hoffmann Rózsa nevéhez köthető első fontosabb oktatáspolitikai intézkedések közé tartozik többek között a közoktatási intézmények működtetésének átszervezése az önkormányzatoktól a Klebelsberg Intézményfenntartó Központhoz (KLIK)^*A központosított szervezetet 2016-ban újra decentralizálták, a működése ugyanis egyáltalán nem volt zökkenőmentes: az iskolák életét tartozások és nehézkes beszerzések bonyolították a KLIK-es korszakban., illetve a tantervek és a tankönyvpiac centralizálása.

Az iskolák és a pedagógusok – akik közül sokan még mindig megalázóan keveset keresnek, pedig szintén a tízes évek eleje óta beszélnek a tanári bérek emeléséről – mozgástere az egyéni, kreatív, helyi körülményeknek megfelelő tanítási módszerek alkalmazását tekintve jelentősen leszűkült. A központilag szabályozott és ezáltal egyre kevésbé sokszínű oktatási rendszerben a tanulói teljesítményt vizsgáló PISA-felmérés szerint továbbra is súlyos probléma az esélyegyenlőség hiánya, és sajnos a tendenciák egyelőre egyáltalán nem sejtetik, hogy ez enyhülne a közeljövőben. Hozzá kell tenni, hogy az OECD maga is megállapítja, hogy semmilyen intézkedéstől nem lehet azonnali jelentős javulást várni, 

Magyarország azonban 2015-re a PISA-vizsgálatban résztvevő országok közül a legrosszabbul állt az esélyegyenlőséget nézve.

Fontosabb lenne a munka, mint a tanulás?

A központosítás mellett az volt az évtized másik fontos oktatáspolitikai törekvése, hogy a diákokat minél előbb a munkaerőpiacra tereljék. A tankötelezettség a korábbi 18 helyett már csak 16 éves korig tart – úgy tűnik, hogy ennek következtében leginkább azok lépnek ki a közoktatásból a 18. évük betöltése előtt, akik korábban a korhatár elérését követően lemorzsolódtak volna, vagyis a középfokú végzettséget szerzők aránya számottevően nem csökkent. Aggasztó viszont, hogy tankötelezettségi kör leszállítását követően az iskolába nem járó 17 évesek körében nem csak a munkavállalók aránya nőtt a nulla közeléből 1,5-2,5 százalékos szintre, hanem a se nem dolgozó, se nem tanuló, vagyis teljesen passzív fiatalok részesedése is megemelkedett háromról 5-6 százalékra.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkTöbb százezer fiatalt hagynak kallódni a magyar munkaadókMég mindig több mint 300 ezer fiatal van az országban, aki nem foglalkoztatott, de oktatásban és képzésben sem részesül.

A középfokú iskolatípusok között pedig a felsőoktatásra felkészítő gimnáziumok felől a szakképzés irányába igyekezték terelni a tizenéveseket.

Az országnak nem közepes gimnazistákra, hanem jó szakemberekre van szüksége.

– mondta Orbán Viktor 2014 őszén.

Ehhez képest a gimnáziumok egyre népszerűbbé váltak a középiskolaválasztás előtt álló tanulóknál: a gimibe első helyen jelentkezők aránya a 2010-es években fokozatosan növekedett.

Pedig megújult a szakképzés

A fentebbi ábrán látható tendencia azért is érdekes, mert a 2010 óta sokat hangoztatott munkaalapú társadalom víziója a szakképzés átalakításában is több ponton érhető tetten – úgy látszik azonban, egyelőre nem sikerült vonzóbbá tenni a szakképzést a felvételizők körében.

A korábbi szakiskolákat a 2016/17-es tanév kezdetével szakközépiskolává nevezték át, a korábbi szakközépiskolákból pedig szakgimnáziumok lettek.

De a szimbolikus változásoknál fontosabbak a tantervi újítások. 2013-ban ugyanis a szakközépiskolák három éves képzéseiben jelentősen csökkentették a közismereti tárgyak súlyát, a szakmai ismeretek és a gyakorlat felé mozdult el a hangsúly, és a szakgimnáziumi tantervekben is hasonló változások történtek.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz MTA figyelmeztet, oda a műveltség, ha így marad a közoktatásRendkívül káros, hogy kormány háttérbe szorította a közismereti képzést a szakképzésben. Az oktatás feladata nem az, hogy "hadra fogható" dolgozókat képezzen ki.

2016-ban már jól látszott, hogy a szakképzett munkaerő értéke drámaian visszaesett, még az ekkorra már egyre égetőbb toborzási nehézségek ellenére is. Akik szakiskolát végeztek, de az általános tudás meglétét bizonyító érettségit már nem szerezték meg, jórészt segéd- vagy betanított munkásként dolgoztak.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkÉrettségi nélkül a szakmunkásnak sincs jövőjeA cégek sokkal jobban értékelik a magasabban képzett szakmunkásokat. A szakiskolai végzettek nagy része ma már segéd- vagy betanított munkát végez.

Feltételezhetően szintén nagyrészt a közismereti tárgyak visszaszorításának köszönhetően mára el lehet mondani, hogy

két év szakképzés után a tanulók általános matematikai és szövegértési képességei gyengülnek,

ami a reform előtt nem volt jellemző. Ráadásul a szakközépiskolát és az érettségit adó középfokú képzések valamelyikét választók között a középiskolai évek alatt csak tovább mélyülnek azok a képességbeli különbségek, amelyeket már az általános iskolai évek alatt is meg lehet figyelni.

Márpedig az általános kognitív készségek fejlettsége – amit a családi állapot, az egészség és sok más tényező mellett az oktatás is alapvetően befolyásol – erősen összefügg a későbbi munkaerőpiaci sikerességgel. 

Iparosítandó felsőoktatás

Közben a főiskolák és az egyetemek frontján is zajlottak az átalakítások. A kormányzat kinyilvánította, hogy melyek a nemzetstratégiai fontosságú szakok és a “himihumi” képzések, 2012-ben pedig elhangzott a parlamentben a miniszterelnök talán legemblematikusabb mondata a témában:

A romkocsmák félhomályában merengő, állástalan diplomásokkal ma Dunát lehet rekeszteni, de ez sem nekik nem jó, sem az országnak.

Meg is erősödött és kormányzati hátszelet kapott az a közvélekedés, miszerint a magyar felsőoktatás túlzó számban ontja magából a bölcsészeket, akiket nem tud felszívni a munkaerőpiac, miközben az ipari termelés szempontjából fontos mérnöki állásokba nem tudnak felvenni kellő számban szakembereket a vállalatok. Az adatok szerint azonban szó sincs arról, hogy a bölcsészek és a mérnökök elhelyezkedési esélyei között érdemi különbség lenne: mindkét tudományterület diplomásai hasonlóan jó munkahelyeket tölthetnek be, méghozzá egyforma arányban.

A kormány mindenesetre 2012-ben jelentősen megnehezítette az államilag finanszírozott képzésre való bejutás feltételeit 16 gazdaság- és társadalomtudományi szak esetében. Pedig azok többsége a legnépszerűbb felsőoktatási programok közé tartozott. A felsőoktatásba jelentkezők aránya az adott évben érettségizettek körében 2011 után hirtelen hatalmasat esett – igaz, ezt a mutatót is számtalan tényező befolyásolhatja, de minden bizonnyal közéjük tartozik a felvételi keretszámok alakulása is.

Az erősödő állami kontrollt a főiskolák és az egyetemek sem úszták meg, elég csak a gazdasági kérdésekben döntő kancellári intézmény bevezetését felidézni. És persze nem lehet megfeledkezni a CEU magyarországi működésének ellehetetlenítéséről: a Magyarországon sok szempontból a leginkább eredményes, egészen a közelmúltig budapesti központú egyetem a 2019/20-as tanévtől kezdve a frissen felvett hallgatók számára az órákat egyre nagyobb arányban a bécsi kampuszán tartja meg, mivel a kormányzat által megváltoztatott magyar felsőoktatási törvénynek már csak így tud megfelelni.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEgy intézmény nyerte el a magyar egyetemekhez jutó uniós kutatási pénzek közel harmadátTovább elemeztük a H2020 pályázatok adatait, ezúttal a magyar egyetemekre koncentrálva. Kiderült, hogy a CEU messze kiemelkedik a magyar egyetemek között a nemzetközi színtéren.

Jó minőségű oktatás nélkül nem vár túl fényes jövő az országra

A társadalmak iskolázottsága, illetve az oktatás színvonala számtalan, az országok jólétét leíró mutatóval állnak pozitív összefüggésben. Az OECD-országok körében, ahol magasabb a diplomások aránya, ott többek között nagyobb az egy főre jutó GDP, a születéskor várható élettartam, a szabadalmak száma, a korrupció szintje pedig alacsonyabb – lásd a cikket záró ábrasorozatot.

És hogy aktuális, országspecifikus problémát is említsek, amivel számos cikkben foglalkoztunk: jól képzett munkavállalók nélkül aligha lehet kihúzni az ország vállalati szféráját az összeszerelő-üzemek és az alacsony szintű beszállítók világából, már amennyiben erre egyáltalán van bármilyen szándék.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkSzegény rokon marad Magyarország Európában, ha ilyen munkát támogat az államA magyar átlagnál jobb, de európai összevetésben olcsó és egyszerű munkát hoznak Magyarországra az államilag támogatott külföldi cégek.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet felsőoktatás középfokú szakképzés közoktatás szakképzés Olvasson tovább a kategóriában