Huszonöt éve, egészen pontosan 1994. szeptember 22-én indult az amerikai NBC tévécsatornán a világ egy legnépszerűbb tévésorozata, a Jóbarátok. A tíz évadot megélt sitcom nemcsak addig vonzott tömegeket a képernyők elé, amíg a tévében adták a friss részeket, hanem a befejezése óta is milliók nézik újra és újra az epizódokat. Nem csoda, hogy a Netflix jókora összeget, 80 millió dollárt fizetett azért, hogy elérhetővé tehesse a sorozatot a felhasználói számára, ahogy az sem, hogy a tartalomszolgáltatók igyekeznek új műsorokkal megismételni a Jóbarátok sikerét. Valószínű azonban, hogy ez nem fog nekik sikerülni.
E pesszimista állítás alátámasztására Martie Cook és Manuel Basanese, az amerikai Emerson College médiakutatói négy okot hoztak fel a The Conversation-ön megjelent cikkükben. Egyrészt lerövidültek az évadok, és felborult az epizódok sugárzásának merev rendje. Tíz-húsz évvel ezelőtt egy évad jellemzően szeptembertől májusig futott heti egy adással, aminek köszönhetően a nézők időbeosztásában a kedvenc tévéműsoroknak fix helye volt. Átlagosan 22 epizódot vetítettek le a tévéadók a sorozatokból egy szezon alatt. A fix vetítési időpontok a streamingszolgáltatások idejében természetesen eltűntek, az évadok pedig jócskán lerövidültek, ugyanis a sztárszínészekkel nem könnyű hosszú távra megállapodni, és a tartalomszolgáltatók működése is megváltozott. Mindezek következtében a nézők végső soron kevésbé tudnak egy-egy sorozat elkötelezett rajongóivá válni.
Másrészt persze nemcsak a műsorgyártás, hanem a közönség szokásai is jócskán megváltoztak az évek során. Még az Egyesült Államokban is mindössze négy jelentősebb szolgáltató, az ABC, a CBS, az NBC és a Fox működött a kilencvenes években, vagyis túl nagy választék nem volt abban a tekintetben, hogy mit néz az ember este a tévében. Az NBC csütörtök esti műsorfolyama – amibe a Jóbarátok epizódjai is hosszú évekig beletartoztak – 1994-ben és 95-ben átlagosan 75 millió nézőt vonzott, úgyhogy aki mással töltötte az idejét, jó eséllyel péntek reggel csak figyelmesen hallgathatta, hogy miről szólnak a beszélgetések a munkahelyeken és az iskolákban.
Azóta viszont rengeteg kisebb csatorna jut el a háztartások egyre nagyobb részéhez, aminek következtében megosztottá vált a tévénézők tábora. A sorozatok közönségét az utóbbi tíz évben pedig internetes streamingalkalmazások – mint például a Netflix – még tovább aprózzák. Rég elmúltak tehát azok az idők, amikor egy adott műsor rajongói mind ugyanakkor ültek le a tévé elé és nézték meg az egész héten várt új epizódot.
Harmadrészt a műfaj is sokat változott. Húsz éve még az amerikai sitcomokat jellemzően közönség előtt vették fel egy többdíszletes színpadon – ezek a multicam sorozatok, amiket a viccesebb jelenetek közben hallható nevetésről, esetleg tapsról könnyen fel lehet ismerni. (Tehát a sokszor erőltetettnek tűnő ricsaj nemcsak hangeffekt, hanem tényleg elhangzott a felvétel során – persze a hangmérnökök módosíthatták az időzítést és a hangerőt). Ma már a singlecam felvételek gyakoribbak, mivel ez a módszer a készítők kezét kevésbé köti meg a gyártás során, a dramaturgiát nem kell a poénokra kihegyezni, a legelhivatottabb rajongókból álló közönség pedig nincs bevonva a forgatásba.
A műfaji változásokhoz kötődik a szerzőpáros által említett utolsó ok is. A Jóbarátok és a hozzá hasonló sitcomok célja leginkább az, hogy megnevettessék a nézőket, manapság azonban a szórakoztató sorozatok többnyire drámaibb, sötétebb témákat is érintenek. A sitcomok mindenki által szerethető hősei helyett pedig egyre több a megosztó, jellemhibákkal is rendelkező karakter, ők pedig általában csak szűkebb rétegek szimpátiáját nyerik el.
Élet
Fontos