Bár a figyelmet a híres áldozatok és az annál is befolyásosabb elkövetők bukása irányította rá a munkahelyi szexuális zaklatásra, a valóságban ez elsősorban nem a felső osztály problémája. Fontos példát statuálni a nagy emberek bukásával, de meg kell értetni minden vállalatvezetővel, hogy a zaklató kultúra eltörlése az ő ügyük és érdekük is. Mivel az átlagos munkavállalók kezében nincs ott a népszerűség és a nyilvánosság fegyvere, ezért máshoz kell fordulniuk: meg kell értetni a cégvezetőkkel, hogy igenis pénzbeli veszteséggel jár a bántalmazó alkalmazottak megtartása.

Nagyon nehéz adatokat gyűjteni erről a jelenségről, mivel sokan nem is tudják, hogy ami velük történt, az zaklatás, és az sem beszél róla szívesen, aki tudja. Emiatt egyelőre kevés kutatás született a területen, de a tendencia azt mutatja, hogy ez változóban van. Magyarországon ez a terület még kevésbé kutatott, mint nemzetközi szinten, ezért a cikkben amerikai adatokat használunk. Itthon a tavalyi évben készült Nőügyek tanulmányból az derült ki, hogy a fókuszcsoportba választott alacsony társadalmi státuszú nőknél ez a téma elő se jön. Ennek több oka lehet: nincs erről tapasztalatuk, nem tudják megfogalmazni a történteket, ennél sokkal nagyobb problémáik vannak, vagy egyszerűen tabu erről beszélni. Ezen is változtatni kell, ha itthon is szeretnénk kutatni a problémát.

A gazdasági egyenlőtlenségek itt is megjelennek

Az MSN közvélemény-kutatása szerint a munkavállalók harmada tapasztalt szexuális zaklatást a munkahelyén, és ez az arány nőknél még magasabb, 45 százalék. Ha a számok mögé nézünk, láthatjuk, hogy zaklatás minden iparágban előfordul, de jellemzően a szolgáltató szektor dolgozóit érinti. Az egyenlő munkalehetőségekkel foglalkozó amerikai kormányhivatal, az EEOC adatai szerint a legtöbb zaklatás a vendéglátásban történt, és az összes zaklatás nagyjából felét a szolgáltató szektorból jelentették. Legkevesebbet az olyan férfi dominált területeken, mint az építkezések és a bányászat, ahol azért nem zaklatnak nőket olyan nagy számban, mert nagyon kevesen vannak.

Általában a zaklatás – a hollywoodi példákkal ellentétben – nem a magas pozíciójú, jól kereső nőket érinti, hanem leginkább az alacsony keresetűeket. A fent említett iparágak tipikusan olyanok, ahol alacsonyak a bérek, de sok nő dolgozik. Ezekhez az állásokhoz nem szükséges magas végzettség, ezért az itt dolgozók könnyen helyettesíthetőnek érzik magukat. Emiatt kiszolgáltatott helyzetben vannak, és nem mernek felszólalni az őket ért bántalmazások ellen, mert az sokszor a munkájuk elvesztésével járhat. A felmondás vagy az állás elvesztése pedig ezeknek a nőknek csak a végső opció, de

a zaklatott nők 80 százaléka két éven belül még így is otthagyja a munkahelyét.

Viszont még ha nem is a jól fizető állásokban jellemző a nők zaklatása, itt sem példa nélkül álló. Egy tanulmány szerint a korábban férfiak által uralt területeken vezető pozícióba került nők 58 százaléka tapasztal szexuális zaklatást. Ez főleg erőfitogtatás a férfiak részéről. Mondjuk a női területeken sem sokkal jobb a helyzet, itt is 40 százalék körüli a szexuális zaklatás gyakorisága.

Sokba kerül a zaklatás, de sajnos nem az elkövetőknek

Nagyon nehéz számokban kifejezni, hogy mennyi egy áldozat kára egy ilyen esetben. A zaklatás célpontjai mentális sérülést szenvednek, kialakulhat náluk depresszió, poszt-traumás stressz, alvászavar. Ezen kívül McLaughlin és társai azt találják, hogy a szexuális zaklatás áldozatai 6,5-szer nagyobb eséllyel hagyják ott a munkahelyüket. Ilyen esetben gyakori, hogy még iparágat is váltanak, ami átképzési költségekkel jár és a fizetés csökkenésével, hiszen újra kell kezdeni a karrierjük felépítését. Ez főleg a pályájuk korai fázisában lévő áldozatoknál jellemző. Szintén a tanulmány eredménye, hogy a nőket a karrierváltás sokkal rosszabbul érinti, mint a férfiakat.

Ha szembeszállnak a zaklatással, akkor sem sokkal jobb a helyzet. Ismét az EEOC adatai alapján 2017-ben 6714 zaklatási ügyből 4822-ben a támadott zaklató visszaperelte az áldozatot, hogy ezzel próbálja meg megfélemlíteni vagy eltántorítani a per folytatásától. Ezen kívül azok, akik szembeszállnak a (jellemzően magasabb beosztású) zaklatóikkal feketelistára kerülnek,

nem léptetik őket elő és nem kapnak fizetésemelést sem. Ez igaz akkor is, ha eredetileg nem is az áldozat emelte fel a hangját.

De persze nem az egyéni szintű költségek fogják meggyőzni a munkaadókat, hogy szükséges változtatni a jelenlegi helyzeten. Ezért fontos, hogy számukra is nyilvánvalóvá váljanak az őket terhelő közvetett és közvetlen költségek. A perköltség a munkaadók számára óriási lehet, 2000 és 2010 között az amerikai cégek összesen átlagosan 50 millió dollárt fizettek évente a munkavállalóiknak szexuális zaklatás kompenzációja miatt. Ez az érték a MeToo mozgalom óta csak növekszik. Ehhez képest a szexuális zaklatás megelőzésére költött összeg elenyésző, tehát ha erre koncentrálnak a vezetők, sokat spórolhatnak a cégnek.

Az indirekt költségek természetesen a cégeket is érintik. Mivel a szexuális zaklatás célpontjai nagy eséllyel elhagyják a munkahelyüket, ezért nőnek a keresési és betanítási költségek. Az ott maradt dolgozók termelékenysége csökken, gyakoribbá válnak a zaklatás miatt kivett betegszabadságok és a munkaadóra is áthárul a mentális sérülések kezelésének költsége. Arról nem is beszélve, hogy a szexuális botrányba keveredő cégek hatalmas presztízs veszteséggel számolhatnak, ami megnehezíti a jó munkaerő odacsábítását és megtartását. Az olyan cégekben, ahol norma a nők zaklatása, ott jellemzően egyébként is probléma van a munkahelyi kultúrával, így más csoportokkal szemben is elnyomó lehet a légkör.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire nehéz a helyzete a nőknek a zaklatói munkahelyi környezetben, de azt sem szabad elfelejteni, hogy ez nem kizárólag egy női probléma. Lényegesen kevesebb férfit zaklatnak, de így is a 30 és 44 közötti korosztályból a férfiaknak is 22 százaléka számolt be munkahelyi zaklatásról. És tovább nehezíti a problémát, hogy a nők számára is óriási akadályok (amik miatt mindössze negyedük jelenti, ha zaklatás éri) a férfiaknál halmozottan jelen vannak a szégyentől való félelem miatt, így nekik csak egy ötöde tesz bármit, ha zaklatják őket.

Mit tehetnek a vállalatok, ha belátják, hogy költséges számukra a zaklatás elviselése?

A hagyományos módszerek mellett a viselkedési közgazdaságtannak is szerepe lehet a megoldásban. A nudge (lökés) elméletet Richard Thaler, a 2017-es közgazdasági Nobel-díj nyertese ismertette meg a világgal. Az elmélet lényege, hogy nem tiltással és szankciókkal irányítják az embereket a jó útra, hanem éppen csak „meglökik” őket, hogy a helyes irányba induljanak. Az alapja ennek is, mint a viselkedés gazdaságtan nagy részének, hogy az emberek bizonyos kognitív mintákat követnek, amik egy része hibás, és ezért nem tudnak teljesen ésszerű döntéseket hozni.

A zaklatás megelőzésére is több módszert is kínálnak az elmélet követői. Az egyik gyakori kognitív hiba, hogy az emberek alulértékelik bizonyos események valószínűségét. Mivel a munkahelyi zaklatás sokáig tabu volt, és látjuk, hogy még ma is kevesen beszélnek róla, ezért a dolgozók hajlamosak úgy gondolni rá, mint valami olyanra, ami ritkán történik meg, és főleg nem az ő cégüknél. Ezért nem is tesznek semmit az elkerülésére. Ez könnyen ellensúlyozható figyelemfelkeltő statisztikákkal vagy a Simpsonhoz hasonló hány nap telt el zaklatás nélkül számlálóval, ami a köztudatban tartja, hogy a zaklatás bármikor megtörténhet.

A másik megoldás, hogy a vezetőknek adott időközönként írásban is vállalniuk kell, hogy nem fognak részt venni zaklatásban, és nem is tussolnak el ilyen ügyeket. A kutatások szerint az emberek becsületesebben viselkednek, ha emlékeztetik őket az etikai kötelezettségükre, és azt is tudjuk, hogy az elvárások pozitívan hatnak a döntéshozók cselekedeteire.

Persze minden szónál hangosabbak a tettek, ahogy Amy Wrzesniewski (az idei Herber Simon díj nyertese) mondja, tehát a cégek azzal üzennek a legtöbbet, ha kirúgják a zaklatókat és hangsúlyozzák a jó tulajdonságait az előléptetetteknek. Teljes mértékben viszont csak úgy lehetne megszüntetni a zaklatásokat, ha gyökeresen megváltozna a vállalati és a tágabban vett társadalmi kultúra.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAzért korruptak a politikusok, mert ezt várjuk tőlükA kísérleti közgazdaságtannal be lehet bizonyítani, hogy a választott vezetők kevésbé korruptak, mint ha véletlenszerűen esnének be az emberek a hatalomba. Miért látjuk őket mégis becstelennek?

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkNem lehetsz igazán sikeres, ha a pénz miatt dolgozolAzok válnak sikeresebbé, akik hivatásként tekintenek a munkájukra, állítója a Yale professzora. A vezetőknek sem árt, ha odafigyelnek arra, hogy az alkalmazottaik értéknek lássák a saját munkájukat.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Vállalat MeToo munkahely nőkkel szembeni zaklatás zaklatás Olvasson tovább a kategóriában