Magyarországon szinte általánosan elfogadott tény, hogy a politikusok korruptak. Pedig jogosan várhatjuk el, hogy ha valakit megválasztunk képviselőnek, akkor az a minimum, hogy nem lop meg minket. Ennek a naiv felvetésnek próbáltam meg utánajárni a szakdolgozatomban.
Persze nem interjúvoltam meg a kormány tagjait, és nem is használtam mindenki számára elérhető statisztikákat. A korrupt viselkedéssel épp ez a baj, hogy nem lehet mérni, vagy kérdőívek segítségével közeli képet kapni róla. Ezért a társadalomtudományokban szokatlan eszközhöz nyúltam: kísérleti laborban vizsgáltam a korrupciót.
Ahogy előtérbe kerül az egyéni döntések és a viselkedés szerepe a közgazdaságtanon belül, a kísérletezés egyre elterjedtebb módszerré válik. Ez segít valós képet kapni az emberek döntéseiről. Életszerű helyzetek tesztelésére ugyanakkor csak korlátozottan alkalmasak. Mint minden kísérletben, itt is erős egyszerűsítések szükségesek, viszont kellő előkészülettel és jó motivációval (leginkább pénzzel) megoldható, hogy az emberek igyekezzenek úgy dönteni, ahogy valójában tennék.
Egy széles körben tesztelt játékot vettem alapul, ahol a játékosok beadhatnak pénzt a közösbe, és ebből aztán mind profitálnak. Azok is, akik semmit nem adtak bele. Ebből következik, hogy sokan nem adnak pénzt, vagy mindenki kicsit kevesebbet ad annál, mint amennyit akkor adna, ha bízna benne, hogy mások is hozzájárulnak a közös kasszához.
A vizsgálat szempontjából viszont sokkal fontosabb volt, hogy mi lesz a közösen összegyűjtött pénzzel. Ezt a csoportok vezetői dönthették el. A játék leírásából mindenki tudta, hogy válság esetén csak az összegyűjtött pénz oszlik meg közöttük egyenlően, de prosperáló gazdaság mellett ennek dupláját oszthatják szét. Azt is mindenki tudta, hogy csak a vezető látja, hogy valóban mennyi pénzük van, és ha hazudik róla, a teljes profitot lenyúlhatja. Két verziója volt a játéknak, az egyikben szavazással döntöttek a vezető kilétéről (ők voltak az úgynevezett kezelt csoport), míg a másikban sorsolással dőlt el (kontroll csoport). Egyik esetben sem tudták személy szerint, hogy kik vannak a csoportjukban, mivel a kísérletek számítógépen mentek és teljesen anonimak voltak. Mindössze annyit tudtak minden csapattagról, hogy mennyit adott a közösbe.
A kísérlet fő kérdése az volt, hogy melyik verzióban hazudnak többször a csoportvezetők. Teljesen véletlenszerűen vettek részt az emberek az egyik vagy a másik verzióban, ezért feltételezhetjük, hogy egyikben se voltak becsületesebb vagy kevésbé becsületes emberek. Tehát ha különbség volt a vezetők cselekedeteikben, az csak a kinevezés módja miatt lehetett. Várakozásomnak megfelelően valóban abban a csoportban sikkasztották el többször a pénzt, ahol véletlenszerűen kerültek a vezetők hatalomra.
Emellett arra is kíváncsi voltam, hogy mik a játékosok várakozásai. A vezetőktől megkérdeztem, hogy mit gondolnak, mit vártak tőlük (becsületes vagy korrupt magatartást), a többiektől pedig azt, hogy mi volt a sejtésük a vezető cselekedetét illetően. Amikor szavaztak a vezetőről az emberek inkább várták tőle, hogy nem fogja ellopni a közös pénzt, és ezzel a vezető tisztában is volt. Nem biztos, hogy csak emiatt választották inkább a jó utat, de valószínűsíthető, hogy szerepet játszott a döntéseikben.
A kísérletből az következik, hogy a választott vezetők megbízhatóbbak.
Miért gondolja mégis mindenki, hogy a politikusok sikkasztanak, és miért támasztja ezt alá a valóság is? Pontosan azért korruptak, mert ezt gondoljuk róluk. És azért gondoljuk róluk ezt, mert korruptak. A választásnak csak akkor van rájuk hatása, ha társul hozzá egy elvárás is a választók részéről. Ha a választópolgároktól megkérdeznénk, hogy becsületes vagy korrupt viselkedést vár-e attól, akire épp szavazott, jóval többen várnák, hogy a vezetők korruptak lesznek, mint egy olyan játékban, ahol hozzánk hasonló emberekre adjuk le a voksunkat.
A mai politikusok nagy része ezért nem érez nyomást a választók felől a helyes viselkedésre. Így nem meglepő, hogy hajlamosak elsikkasztani az adózók pénzét.
Közélet
Ha fegyelem van és rend, nincs több gond az oktatással?
Mintha az lenne az oktatásirányítás meggyőződése, hogy ha valahol gondok vannak, akkor nem érdemes vizsgálni az okokat, elég a szigorítás.
Ha tíz olcsó zsemle helyett nyolc drágábbat veszünk, akkor gazdasági fordulat van, csak még nem látszik
Gyenge kereskedelmi adatokkal indult az év, amely mögött szakértő szerzőink szerint három fontos tényező állhat, és a számokban talán csak az év második felében látszik majd a kilábalás.
Nem látszik, hogy ellenzéki vezetés alatt dübörögne a budapesti kerékpáros fejlesztés
A biciklizés aránya már nem nő a fővárosban, és a budapesti infrastruktúra sok összehasonlításban le van maradva, még régiós szinten is.
Fontos
A kereslet visszafogásával érdemes csökkenteni az üzemanyagárakat
A kormány olcsóbb üzemanyagot szeretne, ám az élhető jövőt az szolgálná, ha ez azért valósulna meg, mert kevesebb benzinre és gázolajra van szükség.
Melyik paradicsom környezetbarátabb, a kiskertből szedett vagy a boltban vett?
Egy amerikai kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy a kérdésre nem is olyan egyértelmű a válasz.
A kínai ingatlanpiaci válság Amerikával ellentétben nem fog rendszerszintű krízissé fajulni
Az ország új növekedési modellje már nem az ingatlanpiacra fog támaszkodni, így annak gazdasági súlya tovább csökken, és ez a részvénypiacra is hatással lesz.
