A középosztály megerősítése lett az elmúlt hetekben Orbán Viktor egyik kedvenc témája, és ugyanez az egyik fő csapásvonala a kormány új kommunikációs kampányának, amiben az elmúlt időszak sikereit és a gazdasági hangulatjavító intézkedéseket mutatják be.

2025 a középosztály megerősödésének az éve lesz – mondta Orbán a Kossuth Rádióban január közepén. Az interjúban arról is beszélt, hogy az ő definíciója szerint az számít középosztálybelinek, akinek van saját ingatlanja, gépjárműve, a családját munkából tartja el, és a hónap végén is kijön a pénzéből. A 2025-ös gazdaságpolitika Orbán szerint a középosztály megerősítése mellett az az alatt lévők középosztályba való segítését célozza, ami a covid előtt Magyarország meghatározó társadalmi folyamata volt.

A pénzügyi stabilitásról, megtakarításokról Orbán részletesebben is beszélt egy másik interjúban. Az állampapírok év elején esedékes kamatkifizetései kapcsán azt mondta, nagyjából 800 ezer embernek van megtakarítása állampapírban, és ha ezt felszorozza néggyel, az már hirtelen 3,2 millió ember. Orbán szerint ebből látszik, hogy „izmos középosztályunk van”, hiszen százezrekben mérhető azoknak a családoknak a száma, amelyeknek 5-20 millió forint közti állampapírban elhelyezett megtakarítása van. Azt is megemlítette, hogy Magyarország a lakosság összes nettó megtakarítása alapján a 13. helyen van az Európai Unió tagállamainak mezőnyében, ez pedig nem a családok nemzedékein keresztül történő felhalmozás, mert azt a kommunizmus lehetetlenné tette, hanem egy középosztály-politika eredménye. Szerinte ez is bizonyítja, hogy Magyarország nem szegény ország, „miközben a károgó ellenzéktől azt hallja, hogy mi vagyunk a legszegényebbek”.

Múlt hétfőn a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Lámfalussy Konferenciáján a miniszterelnök arról beszélt, hogy a kormány 2010 óta dolgozik az erős középosztály megteremtésén, amiért sokat is tett. Jelentősen nőtt a foglalkoztatottak száma, a foglalkoztatottsági ráta, és a háztartások pénzügyi megtakarítása, 10-ből 9 magyar saját tulajdonú ingatlanban lakik, a mikrovállalkozások 10 év alatt megduplázták a bevételüket, és a munkavállalók 60-70 százalékának folyamatosan nőtt a reáljövedelme (kivéve 2023-ban).

A miniszterelnök szerint ez nem csak önmagában fontos cél. Szerinte a következő időszakban csak azok az országok lehetnek sikeresek, ahol a középosztályon nyugvó társadalmi rend megingathatatlan és megbillenthetetlen. Azt is mondta, Magyarországon nem engedték, hogy megtörténjen az, ami nyugaton, ahol a liberális államszervezési modell elgyengítette a nyugati középosztályokat. És miközben az európai középosztályok fogyatkoznak, a kelet-ázsiai világban százmilliószámra emelnek be nagy társadalmi rétegeket a középosztályba, amivel nemcsak stabilitást, hanem gazdasági prosperitást is teremtenek maguknak Orbán szerint.

Közkedvelt középosztály

A középosztály fogalmának előhúzásával a miniszterelnök olyan hagyományhoz kapcsolódik, amiben a rendszerváltás óta pártok egész sora osztozott.

Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum elnöke 2006-ban azzal kritizálta Gyurcsány Ferenc kormányzását, hogy amiatt a középosztály helyzete válságosra fordult, de ugyanez volt a problémája Gyurcsány kormányzásával Stumpf Istvánnak 2009-ben, még a Századvég Alapítvány elnökeként. Vona Gábor, a Jobbik akkori elnöke 2015-ben a Fidesz-kormányt kritizálta hasonló alapon, kifogásolva, hogy „az erős középosztály helyett egy lecsúszóban lévő réteget láthatunk Magyarországon, 2020-ban pedig azt mondta, saját politikája a „a középosztály megszólítására és szélesítésére épült”. De nemcsak Vona, a Momentum is ezt kérte számon a kormányon. A párt EP-képviselője, Donáth Anna 2023 nyarán az Európai Parlamentben arról beszélt, hogy a kormány miatt került válságba a magyar középosztály.

Végül pedig épp a fentiektől eltérő megközelítése miatt érdekes, hogy Gyurcsány Ferenc 2005-ös Útközben című könyvében amellett érvelt, hogy „a vékonyka középosztály megerősítését egyedüli célként kezelő“ társadalompolitika nem lehet sikeres, ezért szerinte „a magyar baloldalnak az alsóbb osztályokat integráló szolidaritási elv érvényesítése kell hogy a célja legyen“.

De valójában kikről beszélnek ezek a politikusok, amikor középosztálybeliekről beszélnek? Valóban bővült ez a réteg az elmúlt években? És mi lehet az oka, hogy a kormány éppen most vette elő újra ezt a témát? Ebben a cikkben többek között ezekre a kérdésekre próbálunk meg választ adni.

Jövedelemeloszlás alapján stabil a közép

Ha nem a miniszterelnök társadalomtudományos állásfoglalása, hanem a szó konkrét jelentése alapján szeretnénk megtudni, hogy hogyan alakult Magyarországon az elmúlt évtizedekben a középosztály helyzete, viszonylag unalmas eredményeket tudunk bemutatni. Ha ugyanis a középosztály alatt a közepesen keresőket, „középen lévőket” értjük, akkor gyakorlatilag alig volt változás ennek a rétegnek a létszámában az elmúlt két évtizedben.

A fenti ábrán az Eurostat adatai alapján az látszik, hogy a magyarországi medián ekvivalens jövedelem^*A medián az az érték, amely éppen középen van, amikor az összes foglalkoztatott keresetét növekvő sorrendbe rendezzük.
Az ekvivalens jövedelem az egy főre jutó jövedelemhez hasonló, de annál pontosabban fejezi ki egy család vagy háztartás jövedelmi helyzetét, mert nem egyenlő súllyal veszi figyelembe a háztartás tagjait. A módszertan logikája, hogy ha többen vannak egy háztartásban, akkor a fogyasztás nem a létszám növekedésével arányosan nő, például ha egy helyett két ember lakik egy háztartásban, akkor nem lesz dupla akkora a fűtésszámla vagy a lakbér. (ennek leírását lásd a csillagra kattintva) 70 és 130 százaléka közti jövedelemmel rendelkezők, tehát a középréteg aránya 2005 és 2023 között valahol 48 és 55 százalék között alakult a teljes lakosságon belül, a nagyságának alakulásában pedig nem volt egyértelmű trend. Ez a két megállapítás pedig még úgy is megállja a helyét, ha a középréteghez hozzácsapjuk a felette és alatta lévő alsó közép és felső közép néven definiált jövedelmi csoportokat.

A téma akkor kezd érdekesebbé válni, ha – ahogy Orbán Viktor is – fogyasztási és vagyoni tényezőktől tesszük függővé a középosztályhoz tartozást. Vagy akár – a középosztálybeliséggel gyakran együtt emlegetett polgárság fogalma felé elmozdulva – a demokráciához való viszonyulást és különféle értékeket (például szellemi aktivitás, érdeklődés a közügyek iránt) is bevonunk ennek meghatározásába. Ennek részleteibe belemenve már látszani fog,

hogy mennyire törékeny alapokon álló fogalomról is van szó.

Felzárkózó szegények

A miniszterelnök által emlegetett tényezők alapján több olyan is van, amely alapján ténylegesen jelentős fejlődésről árulkodnak a statisztikák. Ez főleg a 2010-es évek közepétől 2019-ig tartó gazdasági fellendülés idejére igaz. De Orbán olyanokat is említett, amik alapján az látszik, hogy jelentős egyenlőtlenségek elkendőzésére is alkalmas a középosztály fogalma, vagy pedig hogy eléggé önkényesen lehet alakítgatni a feltételeit.

A tényezők közül az egyik legfontosabb az anyagi stabilitásra vonatkozik, Orbán megfogalmazásában arra, hogy hogyan alakult azoknak az aránya, akik „a hónap végén is” kijönnek a pénzükből. A Központi Statisztikai Hivatalnak olyan adata van, amiből az ő arányukra következtetni lehet, és ez alapján az látszik, hogy amíg 2015-ben a lakosság mintegy 50 százalékának okozott problémát a váratlan kiadások fedezése, 2023-ban már csak körülbelül a 30 százalékuknak. Egy kicsit összetettebb képet kapunk arról, ha azt nézzük meg, hogy hogyan alakult az anyagilag és szociálisan depriváltak aránya Magyarországon, ami egy komplexebb szegénységi mutató.

Az Eurostat módszertana szerint azok számítanak nélkülözőnek, akikre 13-ból legalább 5 tétel jellemző olyasmik közül, mint például hogy nincs pénzük váratlan kiadások fedezésére, nyaralásra, fizetési elmaradásuk van, vagy nincs pénzük rendesen fűteni, meleg étkezésre vagy saját autóra.

A fenti ábrán látszik, hogy Magyarországon minden jövedelmi ötödben jelentősen csökkent a nélkülözők aránya a 2010-es éve közepétől kezdve.

Ez a folyamat viszont 2019-től kezdve jelentősen lelassult, gyakorlatilag leállt.

Az is látszik, hogy a legnagyobb mértékben az alsó 60 százalék körében emelkedtek ki a szegénységből. Erre hivatkozott Orbán a covid előtti leginkább meghatározó társadalmi folyamatként. Korábban részletesebben is írtunk arról, hogy a 2010-es években százezrek kerültek ki a legszegényebbek köréből, amihez hozzájárul az Orbán által emlegetett reálbér-növekedés (ebből a trendből 2023 mellett még 2012 lógott ki), valamint a foglalkoztatottság uniós szinten is kiemelkedő növekedése. (Még ha nem is az általa emlegetett egymillióval, csak nagyjából 900 ezerrel nőtt a foglalkoztattak száma 2010 és 2024 között.)

Három szoba, négy kerék, izmos felső 20 százalék

Orbán definíciójának másik lényegi része a vagyonnal kapcsolatos. Például, hogy van-e az embereknek saját autója vagy ingatlanja, illetve azzal, hogy a magyar lakossági megtakarítások nagysága az uniós középmezőnyben van. Ezek esetében már inkább jól hangzó adatok kimazsolásáról van szó.

Kezdjük azzal, hogy ez miért van így az összes megtakarítás esetében. A magyar lakosság nettó megtakarításai GDP-arányosan tényleg az uniós középmezőnyben vannak, bár a saját, az Eurostat 2023-ra vonatkozó adatai alapján végzett számításunk szerint nem az Orbán által említett 13., hanem a 15. helyen. (Ez attól is függ, hogy mikori adatról van szó, 2024-ben a 14. helyen állt a Bankmonitor számítása szerint ebben a mutatóban az ország.)

Ez ugyan jól hangzik, csakhogy ezt olyan tényezők is okozzák, amik még a miniszterelnöki definíció szerint is távolabb visznek a középosztálybeliségtől. A GDP mintegy 110 százalékán álló magyar nettó pénzügyi megtakarítások ugyanis részben pont azért magasak, mert egyrészt alacsony a lakossági hitelállomány, másrészt pedig magas a megtakarítási ráta, utóbbinak pedig a másik oldala, hogy uniós mezőnyben az egy főre eső fogyasztás alapján Bulgáriával holtversenyben Magyarország a legutolsó az EU-ban.

A magas nettó vagyonhoz ezen kívül még az az Orbán által is emlegetett tény is hozzájárul, hogy Magyarországon uniós mezőnyben is kiemelkedően nagy a saját tulajdonú ingatlanban élők aránya. Más kérdés, hogy ez inkább az önkormányzati tulajdon rendszerváltás utáni privatizációjának következménye, mintsem a gazdasági fejlődésé. Ez az alapján is belátható, hogy a lista másik oldalán olyan országok vannak, mint Németország vagy Ausztria (50 és 55 százalékos saját tulajdoni aránnyal), aminek a magyarázata, hogy ezekben az országokban a jól keresők között is sokan élnek (önkormányzati vagy lakásszövetkezeti) bérlakásban. Ebben ráadásul itthon nem is volt nagy változás: az Eurostat adatai alapján 2005-ben a saját tulajdonú ingatlanban lakók aránya 88 százalék volt, 2 százalékponttal kevesebb, mint 2023-ban.

A lakáshoz hasonló a helyzet a járművekkel is. A Magyar Nemzeti Bank vagyonfelmérése szerint ugyanis habár igaz, hogy a gépjárművel rendelkező háztartások aránya jelentősen, 50-ről 60 százalékra emelkedett 2014 és 2020 vége között, mindez valójában még nem sokat árul el a középosztály állapotáról, hiszen az autóvásárlás igénye akár a megfelelő minőségű tömegközlekedési alternatíva hiányából is következhet. Az Egyesült Államokban például nagyjából másfélszer akkora az egy főre eső járművek száma, mint Dániában vagy Svédországban, de ebből aligha vezethető le az amerikai középosztály erőfölénye a svéddel vagy dánnal szemben.

Végül pedig azt is érdemes megnézni, hogy mi látszik a megtakarítások különböző magyar társadalmi rétegek közötti megoszlásából. Az MNB legfrissebb vagyonfelmérése 2020-ra vonatkozó adatokat tartalmaz, ekkoriban pedig a lakosság teljes nettó vagyonának körülbelül ötven százaléka volt a legjobban kereső tíz százalék tulajdonában. Kifejezetten a pénzügyi vagyon esetében pedig még erősebb volt a koncentráció, a pénzügyi eszközök értékének körülbelül 60 százaléka tartozott a felső decilishez. 

És ez ugyan azóta változhatott^*Bár 2014 és 2020 között a fő trend az volt, hogy a 9. decilisben nőtt a tulajdonlás aránya. A középső ötben a növekedés elenyésző mértékű volt., de kifejezetten az állampapírok kamatkifizetései és a középosztály izmossága közti kapcsolat témájában felvet problémákat, hogy az adatok azt mutatják, hogy

a statisztikai értelemben vett magyar középosztálynak alig van állampapírja.

2020-ban a vagyon szerinti középső 6 tized körében 1,5 és 9 százalék között alakult az állampapírok tulajdonosainak aránya, miközben a 9. decilisben már 24, a leggazdagabban pedig 38 százalék volt az arányuk.

Középosztály = jó élet

Az elmúlt években több társadalomtudományi kutatás is foglalkozott a középosztály hazai helyzetének trendjeivel. Ezekkel összevetve az is kiderül, hogy ebben a mezőnyben hogy állják meg a helyüket a miniszterelnök megállapításai. Huszár Ákos, a HUN-REN TK Szociológiai Intézetének kutatója és Berger Viktor, a PTE BTK Szociológia Tanszékének oktatója 2020-as tanulmányában három tényező alapján érvel amellett, hogy a 2010-es években erősödött a középosztály: a már ebben a cikkben is bemutatott szegénységi mutató csökkenése mellett az alapján, hogy nőtt azoknak a száma, akik önmeghatározásuk alapján középre sorolják magukat, és az alapján, hogy jelentősen nőtt a középosztályi státuszhoz sorolható foglalkozásúak száma (itt leginkább a képzett és képzetlen munkások számának a bővüléséről van szó).

A legnagyobb mértékben szintén a nélkülözők számának csökkenése járult hozzá a középosztály bővüléséhez György László kormánybiztos szerint. A korábbi gazdaságstratégiáért és szabályozásért felelős államtitkár A középosztály forradalma című könyvében az általa alsó-, felső- és törzsközéposztálynak nevezett jövedelmi rétegekből a nélkülözőket kivonva vezeti le, hogy kizárólag anyagi alapon a 2004-es 51 százalékhoz képest 2021-re csaknem 70 százalékra nőtt a magyar középosztály aránya. A saját tulajdonú lakóingatlannal rendelkezők és a „szellemi, lelki fejlődés iránti igényt mutatók” számát is figyelembe véve számításai szerint 2011 és és 2021 között 34,9-ről csaknem 55 százalékra szélesedett a magyar középosztály.

Ha ugyanakkor a középosztálybeliséghez olyan tényezőket is kötünk, mint a szellemi fejlődés igénye, ingoványos területre tévedünk. Huszár Ákos és Berger Viktor ugyanis ezzel kapcsolatban olyan felméréseket idéz, amelyek alapján amellett érvelnek, hogy a középosztályosodás Magyarországon nem járt együtt polgárosodással. Például 2006-tól kezdve folyamatosan csökkent a közügyek iránt érdeklődö magyarok aránya, a 2010-es évek második felében pedig növekedett azoknak az aránya, akik bizonyos körülmények között a diktatúrát jó opciónak tekintik.

Ilyesmiről a miniszterelnök nem beszélt, ahogy arról sem, hogy a magyar középosztály mennyire számít középosztálybelinek az uniós jövedelmi eloszlásban. A magyar jövedelmi közép uniós összevetésben 2023-ban az európaiak 11 százalékánál keresett jobban, az uniós átlagot pedig csak a magyar társadalom felső két százalékának jövedelme érte el. Ráadásul a járvány óta csak körülbelül a magyar társadalom 15 százaléka tudott előrelépni a rangsorban, miközben azelőtt még körülbelül kétszer akkora volt a felzárkózók aránya, ahogy ez az uniós jövedelemadatokat elemző cikksorozatunkból kiderült.

Végül pedig olyan társadalomtudományos megközelítés is van, amely szerint az egész fogalom tévút, és igazából sem anyagi alapon, sem pedig a középosztálybeliséghez társuló értékek vizsgálata alapján nincs sok értelme a középosztállyal foglalkozni. Ezt a megközelítést képviseli Éber Márk, az ELTE Társadalomtudományi Kar Szociológia Tanszékének egyetemi docense. Huszár Ákos és Berger Viktor tanulmánya kapcsán Éber megjegyzi, hogy az általuk idézett adatok alapján szerinte nincs jele a középosztály szélesedésének, valójában inkább arról van csak szó, hogy

jelentősen bővült a foglalkoztatottak száma, így a középosztályhoz sorolható foglalkoztatottaké is. 

A nélkülözők számának csökkenése szerinte is fontos trend, de ez sokféle társadalmi helyzetű embert érintett (szakképzett munkások, értelmiségiek, vállalkozók), akik viszont egymással teljesen különböző viszonyokban állnak, ezért szerinte nem érdemes őket egy kalap alá venni. Ahogy Éber egy másik témában megjelent írásában antropológiai kutatásokra hivatkozva megjegyzi, a középosztály nem jól definiált fogalom, és a Kelet-Közép-Európában élők számára tulajdonképpen „jó életet” jelent.

Végeredményben pedig éppen ez lehet az oka annak, hogy a miniszterelnök most újra zászlójára tűzte a témát. A járványt megelőző években magyarok százezrei élték meg, hogy évente előrébb tudnak lépni valamennyit, 2020 óta azonban ez a folyamat megállt. A GKI fogyasztói bizalmi indexe tavaly az év nagy részében stagnált, aztán ősszel megint csökkenni kezdett, és még mindig a közelében sincs annak a szintnek, ahol a járvány előtt volt. 

Ezzel párhuzamosan a kormánypárt támogatottásága is csökkent, majd stagnálni kezdett, és október közepétől kezdve több kutatóintézet is azt mérte, hogy a Tisza támogatottsága megelőzte a Fideszét. A GKI januári felmérése szerint a lakosság a következő 12 hónapra vonatkozó saját pénzügyi kilátásait, illetve az ország gazdasági helyzetét is romlónak értékelte, és egyes felmérések szerint még a kormánypárti szavazók is nagyon pesszimisták voltak a kilátásokkal kapcsolatban. A nagy kérdés, hogy a jó élet ígérete segíthet-e a rossz gazdasági hangulaton: a miniszterelnök a középosztály emlegetésével mindenesetre lényegében ezzel próbálkozik.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMég a szavazói se hisznek a gazdasági fellendülésben, és ezt már a kormány támogatottsága is megérziA Fidesz támogatottsága minden közvélemény-kutató szerint gyengült, a Tiszáé pedig nőtt az elmúlt hónapokban. Ez nem független attól, hogy a lakosság gazdasági hangulata is romlani kezdett.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkNem létezik a magyar középosztály, amelyet a Fidesz 2010 óta erősíteni akarA leggazdagabb magyarok felzárkóztak a leggazdagabb európaiakhoz, a szegények leszakadtak, a kettő között nem történt szinte semmi.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkErősödött a magyar középosztály, mégis elmaradt a rendszerváltás nagy ígéreteA 2010-es években szélesedett a középosztály, de ez nem járt együtt polgárosodási folyamatokkal. Interjú Huszár Ákossal, a Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatójával.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet állampapír anyagi nélkülözés jövedelem középosztály Orbán Viktor társadalmi rétegződés Olvasson tovább a kategóriában