Kína világgazdasági és nemzetközi politikai súlyának és befolyásának növekedése az utóbbi években vad várakozásokat táplált a világrend változásával és egy új történelmi korszak kezdetével kapcsolatban.

Az egyik oldalon a fejlődő világ egyes, jellemzően Kínától távolabbi országai és a világ minden problémáját az Egyesült Államok tevékenységéből eredeztető eszmei körök – Orbán Viktor miniszterelnök udvartartásától kezdve a nyugati újbaloldalig – szerint egy szép, új, amerikai önkénytől mentes világ eljövetelét látjuk.

A nyugati világban és Kína közvetlen szomszédságában ezzel szemben elterjedt nézetté vált, hogy az erősödő Kína fegyverkezése és növekvő globális befolyása fenyegetést jelent a világrendre, a nemzetközi biztonságra és a demokráciára nézve.

Utóbbi elképzelésnek egyik központi eleme manapság, hogy Kína technológiai exportján keresztül világszerte rombolja a demokráciát és támogatja a digitális autokrácia eszközeinek terjedését. Az egy évtizede vasúti- és kikötőberuházásokkal indult kínai Övezet és út kezdeményezésben (leánykori nevén Új Selyemút) mára hangsúlyosabbá vált a digitális infrastruktúra fejlesztése, a Huawei és más kínai IT-cégek fejlődő világbeli terjeszkedésének elősegítése. Ez pedig gyakran nemcsak a polgári telekommunikációs hálózatok fejlesztéséről szól, hanem az adatgyűjtő, megfigyelő, arcfelismerő, vagy akár az érzékeny témák tömeges cenzúráját lehetővé tevő rendszerek értékesítéséről a Közel-Kelet, Közép-Ázsia, Latin-Amerika, Afrika vagy akár a Nyugat-Balkán nem elsősorban a politikai pluralitás és az állam hatalma feletti korlátok tiszteletben tartásáról híres rendszerei számára.

Hasonlóan megosztó jelenség Kína növekvő hitelezése és segélyezése a fejlődő világban, amely számos elemzés szerint fenntarthatatlan adósságteherrel és alacsony gazdasági haszonnal jár, és nem a fejlődő világ felzárkózását, hanem leginkább a kínai pénzügyi és politikai érdekeket szolgálja.

Ezen jelenségek veszélyességét, illetve egyediségét ugyanakkor egyes empirikus kutatások kétségbe vonják. Ezek szerint nem kimutatható, hogy összefüggés lenne a kínai technológia és a demokrácia valóban cudar globális állapota között; illetve nem találnak komolyabb különbséget a kínai és nyugati segély és hitel fejlődési vonzatait illetően sem. A politikai szabadságjogok globális szűkülését Peking tevékenységénél sokkal jobban magyarázzák belpolitikai jelenségek, az autokráciák fenntartásában pedig a „nyugati” technológia legalább olyan fontos szerepet játszik, mint a kínai.

Üldözik a bűnt, meg az ellenzéket

A kínai infokommunikációs és eszközgyártó vállalatok – a Huawei, a Hikvision, a Dahua és a ZTE – évek óta piacvezetők a hivatalosan a bűnüldözést, az állampolgárok egyszerűbb azonosítását és az adatalapú kormányzati döntéshozatalt szolgáló, az információk automatikus és gyors elemzését lehetővé tevő „mesterséges intelligenciával” megtámogatott megfigyelő és adatnyilvántartó rendszerek nemzetközi piacán. Megoldásaikat világszerte több mint 60 kormány használja, gyakran olcsó kínai állami hitelekkel megtámogatva.

Ezeket a gyártókat a nyugati világ kormányai elsősorban az érzékeny hálózatokhoz való potenciális kínai hozzáférés veszélye miatt kezdték korlátozni belföldön. Ugyanakkor a nyugati kommunikációnak az is része, hogy a kínai vállalatok nemcsak az érzékeny adatokhoz és rendszerekhez való potenciális pekingi hozzáférés miatt jelentenek veszélyt, hanem az emberi és polgári jogok eltiprásában is szerepet játszanak.

• Ezt látszik alátámasztani, hogy a kínai cégek ügyfelei között van számos elnyomó afrikai és latin-amerikai rezsim. Ugandában, Zambiában és Zimbabwében a Huawei technológiájával figyelték meg az ellenzéket a hatóságok. 
• A bolivári szocializmus ideológiai ellenségei szerint a Huawei mellett a ZTE technológiáját alkalmazó venezuelai rendszer is a választások befolyásolására használja a kütyüit (már amikor nem olyan analóg eszközökhöz folyamodik, mint az ellenzék választási kizárása).
• Az Egyesült Arab Emírségek, Szaúd-Arábia, Egyiptom és Pakisztán hatóságai kínai drónokkal óvják a közrendet és saját hatalmukat. 
• Az arcfelismerő rendszerek eljutottak Mianmarba, Ecuadorba és Iránba is. 

Abban tehát nincs nagy bizonytalanság, hogy a kínai technológia terjedéséből a világ elnyomó rezsimjei is bőven profitálnak. Az ugyanakkor fogósabb kérdés, hogy a digitális autokrácia terjedése kifejezetten Kínához, illetve a kínai technológiához köthető-e. 

Az anekdotális ellenérv, hogy a megfigyelő állam kiépítésében világszerte számos nyugati cég is részt vesz, és a gazdagabb autokráciák többsége a nyugati és kínai vállalati megoldások kombinációját használja a társadalom felügyeletére. Szaúd-Arábiában, az Egyesült Arab Emírségekben vagy Kazahsztánban a Microsoft és a Google felhőszolgáltatásai, a BAE brit védelmi beszállító állami jóváhagyással exportált megfigyelőapparátusa vagy a japán NEC arcfelismerő kamerái is a rendszer részei – derül ki Steven Feldstein, a Carnegie Alapítvány vezető munkatársának elemzéséből.

Magyarországon és számos további európai országban például izraeli kémszoftverrel figyelték meg a sajtó, a civil szféra és az ellenzék a rezsimre nézve veszélyesnek ítélt képviselőit; az Oracle pedig pár éve azzal házalt Kínában, hogy rendszerei nagy segítséget nyújtottak az amerikai hatóságoknak hazai tüntetések feloszlatásában, emiatt pedig a hszincsiangi ujgur kisebbség terrorizálására is rendkívül alkalmasak lennének.

Nem rontja a demokráciát, nem javítja a kormányzást

A kérdést egy tavaly decemberben megjelent elemzésben a Carnegie egy másik kutatója, Akin Unver, valamint Arhan S. Ertan, a török Bogazici Egyetem és a Harvard kutatója átfogóbb statisztikai elemzéssel vizsgálta meg: arra voltak kíváncsiak, hogy kimutatható-e összefüggés egy ország kínai, illetve amerikai technológiaimportja és a demokrácia állapotának változása között.

A válasz, hogy nem. A demokrácia állapota a vizsgált, 2010 és 2020 közötti időszakban világszerte romlott, beleértve a kínai, illetve amerikai „mesterséges intelligenciát” importáló államokat is. Ugyanakkor egyértelmű ok–okozati hatás nem mutatható a kínai (vagy amerikai) megfigyelőrendszerek importja és demokrácia romlása között: a demokrácia erózióját nagyrészt belpolitikai faktorok magyarázzák, és a jelenség jóval túlmutat azon, hogy melyik kormány honnan szerzi be a nép kontrollját lehetővé tevő eszközöket. 

A statisztikai elemzésből az is kiderül, hogy nem kifejezetten a „Kína-barát” külpolitikát folytató (Kínával az ENSZ-ben együtt szavazó), illetve az Övezet és út kezdeményezésben résztvevő országokra jellemző a kínai megfigyelőrendszerek importja. A kínaiak megrendelői elég vegyes országcsoportot fednek le, az egyetlen világosan megállapítható összefüggés, hogy a szegényebb országok a kínai technológiát részesítik előnyben. Az Egyesült Államokból összességében több ország és nagyobb értékben importál a rendvédelemhez és megfigyeléshez köthető mesterséges intelligenciát, mint Kínából.

Ez egybevág Feldstein elemzésével, aki szerint az elnyomó rezsimek politikai tőkéjük növelése és az egyoldalú függés elkerülése érdekében igyekeznek több forrásból intézni a szoftver- és hardverbeszerzéseiket, és csak azok támaszkodnak kizárólag Kínára, amelyek a legolcsóbb megoldást keresik.

A török kutatók másik érdekes megállapítása, hogy a kínai technológiaimport az érintett országok gazdasági fejlődésére és az államszervezet hatékonyságára sincs érdemleges hatással, vagyis az a Peking által hangoztatott elképzelés sem igazolható, hogy a kínai AI segíti a fejlődő világ kormányait a jobb döntéshozatalban és a hatékonyabb államigazgatásban.

Ha hiszünk az adatokban és a lineáris regresszióban, akkor tehát a Huawei és társai nem rontanak, de nem is javítanak a fejlődő világ helyzetén.

• A megfigyelőrendszereket nem (csak) Kína tukmálja az elnyomó rendszerekre, hanem a rezsimek igénylik a technológiát.
• Kína nem az autokraták egyetlen, sőt még csak nem is a legfontosabb beszállítója, nyugati cégek is szívesen kiszolgálják őket.
• Nincs egyértelmű kapcsolat a Kínához való külpolitikai viszony és a demokrácia állapota között, számos Kína-szkeptikus rendszer is ütemesen építi le a szabadságjogokat.
• A demokrácia visszaszorulása, illetve a demokrácia és az AI közti kapcsolat (vagy ellentmondás) kérdése összetettebb annál, mint hogy melyik államból származó szoftvert futtat a rezsim. Bár a külföldi technológia importja segítheti a társadalom kontrollját, az arra való törekvés jellemzően belpolitikai folyamatok eredménye.
• A gazdasági fejlődés és az államigazgatási kompetenciák kiépítése is túlmutat a technológia importján, jellemzően inkább a társadalmi, politikai és jogi intézményrendszer függvénye, amelyet az AI fent említett alkalmazásai inkább rontanak, mint javítanak.

Nem segít a kínai hitel, de a nyugati se nagyon

Hasonlóan ambivalens a helyzet a kínai hitelezést és segélyezést illetően egy tavaly megjelent, Pierre Mandon és Martha Tesfaye Woldemichael, a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap kutatói által jegyzet metaanalízis – azaz korábbi kutatások eredményeit átvizsgáló, kiértékelő és összefoglaló tanulmány – alapján.

Mandon és Woldemichael 29 korábbi, a kínai segélyezés hatékonyságát vizsgáló kutatás adatait gyűjtötte össze, és ezeket szisztematikusan átvizsgálva megnézte, hogy kimutatható-e bármilyen összefüggés a kínai segélyezés és a segélyezett országok gazdasági, társadalmi és politikai fejlődése között.

• Az eredmények szerint a kínai segélynek ugyan van némi hatása a növekedésre, de ez nagyon alacsony és nem minden kedvezményezett országra igaz. 
• Arra egyáltalán nincs statisztikailag kimutatható bizonyíték, hogy a kínai segély bármilyen hatással lenne az érintett országok, illetve régiók szociális viszonyainak javulására, a politikai stabilitásra vagy a kormányzás minőségére. 
• Ezzel szemben az erdőirtásra és a népesség Kínával szembeni nézeteire hatással van a befolyó pénz, bár mindkét esetben negatív az összefüggés, azaz ritkuló erdők és Pekinggel szembeni rossz benyomások kísérik a kínai segélyek növekedését. 

Bár ez nagyban megfelel a kínai segélyezéssel szemben szkeptikus nyugati nézeteknek, a kutatók azt is hozzáteszik, hogy a kínai eredmények nem térnek el jelentősen a fejlett világok segélyezésének hatékonyságától. Korábbi metaanalízisek szerint a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamainak segélyezése sem jár jelentős pozitív hatással a szegény országok fejlődésére nézve.

Az sem egyértelmű, hogy a nyugati segély jót tenne az adott ország kormányzásának, sőt egyes tanulmányok szerint növeli a korrupciót és a járadékvadászatot, árt a demokráciának, hozzájárul az intézményi reformok elodázásához. Ugyan vannak olyan kutatások is, amelyek szerint a nyugati segély javítja a kormányzás minőségét, messze nem egyöntetűen osztott nézetről van szó.

PR-szempontból nem jó fogás

Ezzel együtt persze vannak különbségek is a nyugati és kínai segély között, bár ezek nem igazán hízelgőek Peking érdekei szempontjából.

• A nyugati pénz általában javítva a donorország megítélését a kedvezményezett társadalmon belül, ezzel szemben Peking segélyezése és gazdasági jelenlétének növekedése rontja Kína imázsát a fogadóországban.
• A szegény országok oktatási és egészségügyi rendszerének fejlesztésére fordított nyugati pénzek általában pozitív eredménnyel járnak, míg a kínai segély esetében ez nem mutatható ki.
• A környezet állapotát illetően a nyugati segélyek hatása vegyes (pozitív és negatív hatásokat mérő eredmények is vannak), Kína esetében viszont negatív.
• Másfelől viszont olyan kutatás is van, amely szerint a nyugati segély összefüggést mutat a politikai erőszak előfordulásával, viszont Kína esetében ilyen hatásról nincs beszámoló.

Az mindenesetre a legtöbb esetben igaz, hogy a segélyezés hatása akár pozitív, akár negatív is legyen, relatíve alacsony egy ország fejlődésére nézve. Ahogy a digitális autokrácia esetében, itt is igaz, hogy Kína globális szerepének növekedése sem megváltást, sem hanyatlást nem hoz a korábbiakhoz képest, legfeljebb korábban indult folyamatokat erősít fel (vagy gyengít) valamelyest.

A témára vonatkozó kutatásokból viszont az is világos, hogy ha a fejlett világot valóban aggasztják a fejlődő országok gazdasági, társadalmi és politikai folyamatai, akkor hatékonyabb lenne saját technológiaexport- és fejlesztési politikájukat felülvizsgálniuk, mint Kínára mutogatni, miután ezzel erősebb hatást tudnának elérni.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEgyiptom, Pakisztán és Argentína útjára lépett a magyar kormány a kínai hitelfelvétellelRosszabb kondíciók, de lazább (gazdaság)politikai feltételek jellemzik az eddig főként fejlődő országok által felvett mentőcsomagokat.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkNagy sláger az Orbán-féle világrendszer-váltás, de az alapjai sem világosakA kormányfő keveset mond a jövő világrendjének alkotóelemeiről, míg külföldön abban sincs egyetértés, hogy mi a rend lényege és hogyan lehet megteremteni.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkNem Magyarországnak szól, de a fideszes álmokat is elsöpörheti a kínai figyelmeztetésPeking célja az ellátási láncok uralása és a technológiai szuverenitás, így kevés esély van rá, hogy technológiát adjanak az autógyártásban.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ demokrácia egyesült államok emberi jogok globális dél huawei Kína megfigyelő állam megfigyelő technológia mesterséges intelligencia Olvasson tovább a kategóriában