Lezárult az egykori legnagyobb magyar ásványvízgyártó történetének utolsó fejezete: hivatalosan is új tulajdonoshoz került az Aquarius-Aqua bukásának jelképévé váló luxusjacht. Az egészen mostanáig Cassiopeia néven ismert 34 méteres hajót át is keresztelték, május eleje óta Aragónak hívják. Ha valakinek ismerősen cseng a név, az nem véletlen: az Arago-csoport az egyik leggazdagabb magyar, Leisztinger Tamás cégbirodalma.
Az Aquarius-Aqua és a Cassiopeia történetéről többször írtunk már a G7-en. Az albertirsai Aquarius a 2000-es évek elejének nagy sikersztorija volt. A cég vezetése jól ismerte fel, hogy hatalmas potenciál rejlik az ásványvízben, amelynek hazai fogyasztása ekkor messze elmaradt még a nyugat-európai országokra jellemző szinttől. A vállalat nagyon gyorsan nőtt nagyon nagyra. Piaci részesedése már 2004-ben 15 százalékos volt, a csúcson pedig a 35 százalékot közelítette. A 2010-es évek elején napi háromezer raklap ásványvizet, üdítőt és energiaitalt gyártott. Ebben az időszakban ragasztották a cég többségi tulajdonosára és vezetőjére, P. Tamásra az „ásványvízkirály” jelzőt.
A kezdeti sikerek után azonban kiütköztek a vállalat stratégiájának hibái.
Az Aquarius-Aqua elsősorban árban próbált versenyezni, és a piac alsó szegmensére koncentrált. Bár volt egy-két hamvába holt kísérletük arra, hogy saját brandet építsenek, de a fókuszt sosem erre helyezték. A kezdetektől ők volt az áruházláncok sajátmárkás termékeinek legnagyobb beszállítói. A sok millió raklap ásványvíz nagy részét így olyan láncok értékesítették saját termékeiként, mint a Tesco, a Spar vagy a Lidl.
A piacnak ebben a szegmensében azonban nem lehetett sokat keresni. A láncoknak az ár volt a legfontosabb döntési tényező, gyakran palackonként fillérek döntöttek arról, hogy ki szállíthat nekik. Így a gyártók árrése mindig nagyon alacsony volt. Egy idő után pedig el is tűnt. Az Aquarius-Aqua később saját dokumentumaiban ismerte el, hogy
a 2010-es évektől egyre több olyan üzlet köttetett, amelynek a profittartalma minimális, nulla, sőt negatív volt.
Azaz a vállalat egyes esetekben minden eladott palackkal veszteséget termelt.
Ez nem a tartós üzleti siker tipikus receptje. A cég vezetése el is kezdte keresni a kiutat, de ahelyett, hogy a stratégián változtatott volna, más módon próbálta veszteségeit fedezni. Az Aquarius-Aqua a 2010-es évek elején kilépett a külpiacokra. Ám nem ásványvizet vagy üdítőt exportált, amire a cég profilja alapján számítani lehetett volna, hanem főleg étolajat és cukrot. Tehát tipikusan azokat a termékeket, amelyek kivitelével ebben az időszakban nagy összegű áfacsalásokat követtek el Magyarországon, kihasználva az uniós államok áfája közötti különbséget.
A furcsa ügyletek az adóhatóság figyelmét sem kerülték el.
Az Aquarius-Aqua és annak fő tulajdonosa ellen nyomozás indult, amiből aztán letartóztatás, majd vádemelés is lett.
Az ekkor már évek óta bukdácsoló cég komoly bizniszektől esett el, és a bukdácsolásból mélyrepülés lett. Az Aquarius-Aqua először csődeljárásba menekült, majd megindult ellene a felszámolás, amely során a vállalat legfontosabb vagyonelemei – némi hátszéllel – Mészáros Lőrinchez kerültek.
A cégből nem maradt más, csak pár ezer hektoliter ecet és egy jacht, a Cassiopeia. Előbbit már 2022-ben sikerült értékesíteni, a tulajdonosok között is konfliktust okozó jacht eladása azonban nem volt ilyen egyszerű.
A felszámoló számára a hajó értékesítése azért is volt fontos, mert az Aquarius-Aquának jelentős tartozásai vannak, mások mellett az adóhatóság felé is, és ezeket legalább részben lehet fedezni az eladásból. A Cassiopeiát többször is árverésre bocsátották, ám először senki nem adott ajánlatot, a második körben pedig hiába volt érvényes a licit, végül visszaléptek a vevőjelöltek. Végül tavaly ősszel a korábbi egymilliárdos árnál 150 millió forinttal olcsóbban hirdették meg, és ekkor már – némi licitálás után – el is kelt.
Azt azonban egészen mostanáig nem lehetett tudni, hogy ki nyerte meg az árverést. Ezt ugyanis hasonló esetekben sosem hozzák nyilvánosságra, az új tulajdonost pedig hosszú hónapokig nem jegyezték be. Ez változott meg most.
Május elején a Cassiopeia eltűnt a horvát hajónyilvántartásból, a korábbi azonosítószáma alatt azonban megjelent egy másik néven futó jacht, az Arago.
Utóbbi adatlapjáról pedig kiderül, hogy valójában nem más, mint a napokban átkeresztelt Cassiopeia.
Az Aragót egy hasonló nevű horvát cég, az idén márciusban alapított Arago Adria d.o.o. üzemelteti. A horvát vállalkozás pedig a magyar Arago Befektetési Holding Zrt. leányvállalata. A jacht adatlapján a tulajdonos rovatban csak annyi szerepel, hogy „Arago”, illetve egy budapesti cím, amely megegyezik az Arago Zrt.-ével.
Az Arago Zrt. többségi tulajdonosa Leisztinger Tamás, a vállalat eredete pedig még a 90-es évek közepére, a kárpótlásijegy-biznisz időszakára nyúlik vissza. Az ezredfordulóra a cégnek már volt részesedése a Zalakerámiában, a Pickben, de Leisztinger érdekeltségébe tartozott a BÁV Bizományosi Kereskedőház és a Hunguest Hotels szállodalánc is.
Ennek fényében nem meglepő, hogy az eredetileg elméleti fizikus végzettségű vállalkozó (az Arago is egy francia fizikusról kapta a nevét), azon kevesek között van, akik a kezdetektől előkelő helyen szerepelnek a hazai milliárdos listákon. A 100 leggazdagabb magyar 2003-as kiadásában a harmadik helyre került, és bár a dobogóról már a következő évben leszorult, még 2011-ben is a negyedik leggazdagabb magyarként tartották számon.
Ebben az időszakban égett rá Leisztingerre az MSZP-közeli jelző: a milliárdos állítólag nagyon jó kapcsolatot ápolt az akkori kormánypárttal és annak prominenseivel. A kormánymédia még 2020-ban is „klasszikus vörös báróként” hivatkozott rá.
Pedig ekkor már 10 éve a Fidesz volt hatalmon, és bár sokan úgy gondolták, hogy Leisztinger az új rendszerből kiesik majd, végül nem így történt. Vagyona ugyan közel sem gyarapodott úgy, mint a közismerten kormánypárti vállalkozóké, sőt a 2010-es években inkább apadt, de így is a leggazdagabb 15 magyar között maradt.
Ennek magyarázatát sokan abban látják, hogy a milliárdos gesztusokat tett a Fidesz-kormány felé. A politikai kötődésekről maga Leisztinger a Magyar Narancsnak úgy nyilatkozott:
olyan, hogy valaki teljesen független legyen, pláne üzletemberként, nem létezik.
Ilyen, a kormánynak tett gesztusként értelmezték, hogy 2010-ben megvásárolta a Diósgyőr futballcsapatát, hiszen már ekkor tudni lehetett, hogy a labdarúgás mennyire központi szerepet kap a Fidesz politikájában. Bár a DVTK-ról Leisztinger azt mondta, hogy „mély depresszió, rengeteg fájdalom”, amit okoz számára, ráadásul a pénzét is viszi, ennek ellenére bő 10 évig finanszírozta a csapat működését. Végül 2021-ben a NER egyik legnagyobb haszonélvezőjének, Szíjj Lászlónak adta el a csapatot.
Nem ez volt az egyetlen üzlet Leisztinger és a NER között. A Hungest Hotels Zrt. például 2016-ban Mészáros Lőrinc érdekeltségébe került tőle. Az elmúlt években pedig az állammal is bizniszelt. Legutóbb az Átlátszó írt róla, hogy a barnaszén- és lignitbányászattal foglalkozó cégéért 4 milliárd forintot fizetett a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.
Mindenesetre az Arago elég jelentős méretű és jól teljesítő csoport. A horvát leányt is birtokló Arago Befektetési Holding Zrt. lényegében egy vagyonkezelő, amely eszközeinek összértéke az 50 milliárd forintot közelíti, és az elmúlt évek többségében milliárdos adózott nyereséget ért el.
Ez alapján könnyedén elfér a cégben egy jacht, ám az nem teljesen egyértelmű, hogy pontosan mi a célja a vállalatnak a papíron kereskedelmi céllal is hasznosítható hajóval. Az Arago-csoportot megkerestük kérdéseinkkel, mások mellett kíváncsiak lettünk volna arra, miért tartották fontosnak, hogy jachtot vásároljanak, mire tervezik használni a hajót, és hogy indultak-e már a korábbi árveréseken is, ám kérdéseinkre nem kaptunk választ.
Vállalat
Fontos