Románia hivatalosan is lehagyta Magyarországot, amelynek lakossága a második legszegényebb az Európai Unióban, így fényévekre vagyunk a román jóléttől. „Bezzeg Románia” nem előzte le Magyarországot, és hiába a növekedés, még a románok is azt mondják, hogy Románia még mindig szegényebb, mint Magyarország.

Ha valaki csak a magyar sajtóban megjelent – a fentiekhez hasonló tartalmú – címek alapján akarna képbe kerülni Románia és Magyarország gazdasági fejlődésének elmúlt éveivel kapcsolatban, nehéz dolga lenne. De még a részletesebb elemzések alapján sem teljesen egyértelmű, hogy milyen tanulságai vannak a két leggyakrabban idézett adat alakulásának, tehát hogy Románia egy főre jutó GDP-je tavaly megelőzte Magyarországét, miközben tényleges egyéni fogyasztás (actual individual consumption – AIC) alapján az uniós lista aljáról tíz év alatt középmezőnybe került, és a magyar adatnál 2022-ben csak a bolgár volt gyengébb.

Mivel nem is célszerű egy-egy adat alapján dönteni arról, hogy melyik ország szegényebb vagy gazdagabb, ebben a cikkben azt mutatjuk be, hogy miből származik a két mutatószámban tapasztalható eltérés a két ország között, és hogy ezek mit árulnak el a közeljövőbeli gazdasági kilátásaikról. Mielőtt azonban ezekre rátérnénk, nézzük meg részletesebben is az adatok alakulását, és hogy egyáltalán mit jelentenek ezek a mutatószámok.

Felzárkózó román fogyasztás

Március végén érkezett a hír az Eurostat adatközlése után, hogy az európai statisztikai hivatal első, előzetes adatai alapján Románia megelőzte Magyarországot a vásárlóerő-paritáson számított egy főre eső nemzeti összterméke (GDP) alapján. A bruttó hazai termék az itthon előállított javak és szolgáltatások értékét jelenti, ennek vásárlóerő-paritáson vett értéke pedig az országok közti árszintek kiszűrésével teszi lehetővé a nemzetközi összehasonlítást. Az alábbi ábrán a piros pöttyök az uniós átlaghoz képest mért, 2023-as egy főre eső GDP-jük alapján rangsorolják az egyes uniós tagállamokat, a kékeszöldek pedig azt mutatják meg, hogy ezek a tagállamok hogy álltak ebben a mutatóban 10 évvel korábban.

Az látszik, hogy a magyarnál tavaly csak a szlovák, a lett, a görög és a bolgár egy főre eső nemzeti össztermék volt alacsonyabb az EU-ban, a horvát adat beérte a magyart, a román pedig leelőzte. Az ábra alapján látható az a trend is, hogy az alacsonyabb és a magasabb szintről induló tagállamok is közeledtek az átlaghoz az elmúlt tíz évben, a konvergencia mértéke viszont eltérő volt. Magyarország az uniós átlag 68 százalékáról 76 százalékra zárkózott fel, Románia viszont ennél jóval nagyobb, 23 százalékpontos javítást bemutatva 55 százalékról 78 százalékra jött fel.

Ha a háztartások végső fogyasztását nézzük, a román felzárkózás még gyorsabb, összesen 28 százalékpontos volt 2022 és 2012 között (2023-ra vonatkozóan még nem közölt adatot az Eurostat). A GDP-hez képest ugyanakkor az egyéni fogyasztás egy szűkebb statisztikai kategória, habár mivel a fogyasztásról árulkodik, közelebb van a hétköznapi értelemben vett „szegénységhez” vagy „gazdagsághoz”, ezért írnak az újságok ez alapján is szegény vagy gazdag uniós tagállamokról.

Egészen pontosan azt mutatja meg ez a mutató, hogy az országok közti árkülönbségeket szűrve az adott ország állampolgárai mekkora értékben fogyasztottak javakat és szolgáltatásokat, beleértve ezek közé azokat is, amelyekhez állampolgári jogon jutottak hozzá (például oktatás és egészségügy, infrastruktúra építése és fenntartása, az államigazgatás vagy például a rendőrség szolgáltatásai).

A fenti ábrán az előzőéhez hasonló jelölés szerint látszik, hogy a román háztartások végső fogyasztása a GDP-ben mértnél nagyobb felzárkózást bemutatva még közelebb jutott az uniós átlaghoz. Egészen pontosan 59-ről 86 százalékra nőtt a román mutató, miközben a magyar 64-ről csak 71-re, aminél csak a bolgár mutató volt alacsonyabb.

Furcsa adatok

A román gazdasági fejlődéshez gazdaságpolitikai és strukturális tényezők is hozzájárultak, például az IT szektorra fókuszáló iparpolitika és a gyakran váltakozó kormányok. Ezekről részletesebben a G7 korábbi podcast epizódjában volt szó. A fogyasztás növekedésének okai közül Székely Imre, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Magyar Intézet oktatója a Pénzcsinálók.ro kérdésére 2021-ben kettőt emelt ki.

Az egyik az volt, hogy az állam saját alkalmazottjainak bérezésén, a nyugdíjak és juttatások emelésén keresztül teremtett forrást a fogyasztás növeléséhez, a másik pedig, hogy a román lakosság az elmúlt években pótolta be, hogy korábban, főleg a nyolcvanas és kilencvenes években a rosszabb gazdasági helyzet miatt nem volt lehetősége fogyasztani.

Mindezek mellett azért az elvontabb makrogazdasági mutatószámokat érdemes konkrétabb életszínvonalról árulkodó mutatókkal is árnyalni, mielőtt elszomorodunk azon, hogy fényévekre vagyunk a román jóléttől. Amíg ugyanis Romániában 2022-ben a háztartások például átlagosan a jövedelmük negyedét fordították élelmiszerekre és nem alkoholtartalmú italokra az Eurostat adatai szerint, Magyarországon ez az arány csak 17 százalék körül alakult. A magas fogyasztási arány pedig a szegényebb országokra jellemző, a fejlettebb gazdaságokból álló eurózónában például 13 százalék volt.

Vagy vegyük a szegénységről fogyasztási minták mentén viszonylag plasztikusan árulkodó súlyos anyagi depriváció^*Azok számítanak súlyos anyagi nélkülözőnek, akikre az alábbi kilenc problémából legalább négy jellemző: hiteltörlesztéssel vagy lakással kapcsolatos fizetési hátralékuk van; a lakás megfelelő fűtésének hiánya; váratlan kiadások fedezetének hiánya; kétnaponta hús, hal vagy azzal egyenértékű tápanyag fogyasztásának hiánya; évi egyhetes, nem otthon töltött üdülés hiánya; anyagi okból nincs autója; anyagi okból nincs mosógépe; anyagi okból nincs színes tévéje; anyagi okból nincs telefonja. mutatóját: eszerint amíg Romániában a lakosság ötöde számított tavaly súlyosan nélkülözőnek, Magyarországon csak a tizede (miközben az eurózónás átlag 6 százalék volt 2022-ben).

A látszólagos ellentmondást részben statisztikai hibák is magyarázhatják: ahogy arra Madár István, a Budapesti Corvinus Egyetem docense, a Portfolio vezető elemzője 2020-as cikkében részletesebben is írt, a román fogyasztási többlet jelentős mértékben az élelmiszer kategóriában jött létre, úgy, hogy vásárlóerő-paritáson a románok majdnem kétszer annyit költöttek ételre és italra, ami irreálisnak tűnik.

Ez szerinte nem jelenti azt, hogy a fogyasztási statisztikákból következő nagy kép fals lenne, de a hibás részadatok miatt a témát „bizonytalanság lengi körül”. Emiatt a magyar szegénységre és román gazdaságra vonatkozó kijelentéseket is érdemes fenntartásokkal kezelni.

Alulfogyasztó magyarok

Mindez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a magyar fogyasztási szint feltétlenül ott van, ahol az ország gazdasági fejlettsége alapján lennie kéne. A Magyar Nemzeti Bank a témában február végén publikált részletes elemzésének egyik fő megállapítása, hogy a hazai fogyasztás nemcsak uniós összehasonlításban alacsony, hanem elmarad a termelékenység által indokolt szinttől is. A jegybank elemzése alapján több tényező is magyarázza ezt az eltérést.

Vannak egyrészt olyan strukturális okok, mint például hogy a külföldi tőkeberuházások magas állománya a hazai hozzáadott érték alacsony szintjével párosul. Mivel a hazai háztartások által megtermelt érték a teljes nemzeti jövedelem egyre kisebb részét teszi ki, és ezeknek a háztartásoknak a jövedelme adná a fogyasztás gerincét, a csökkenés a fogyasztás tartós csökkenését okozza. A jegybank elemzése megjegyzi ugyan, hogy az elmúlt években EU-s szinten is kiemelkedő volt itthon a bérnövekedés, de a magyar bérszint még ezzel együtt is a V4-es átlag alatt maradt.

A strukturális okok mellett pedig ciklikus okokat is említ az elemzés, részben ugyanakkor mindkét kategóriába tartozik, hogy a magyar lakosság megtakarítási hajlandósága a 2010-es évek átlagában és a közelmúltban is magas volt. Itt nagyjából a fordítottja a helyzet annak, ami a román lakosságra jellemző. Ezzel kapcsolatban érdekes, hogy a jegybank külön kiemeli, hogy a magas hazai ingatlanárak miatt is sokat tesz félre a lakosság, és egyebek mellett – ezekről részletesebben ebben a cikkben írtunk – emiatt sem marad pénze fogyasztásra.

A rövid távú okok között az elemzés azt is kiemeli, hogy az elmúlt évek inflációja miatt a bérek reálértéke két és fél, a nettó pénzügyi vagyon reálértéke három évvel ezelőtti szintre esett vissza, a háztartások pedig 2023-tól jelentősen növelték a megtakarításaikat, hogy javítsák ezek reálértékét. A magas infláció pedig olyan bizalomvesztést okozott, ami szintén a fogyasztás visszafogását eredményezte.

Fogyasztás vagy beruházás?

A jegybank elemzése arra vonatkozóan is megfogalmaz néhány ajánlást, hogy miként lehetne a hazai fogyasztást növelni. Ehhez a termelékenység és különösen a hazai cégek értékteremtésének növelését célzó gazdaságpolitikára lenne szükség, miközben az is fontos, hogy a fogyasztás ne a külső egyensúly romlása mellett növekedjen.

Emellett arra hívják fel a figyelmet, hogy habár a hazai gazdaságszerkezet erősen beruházásvezérelt, arányaiban kevés az olyan beruházás, ami a termelékenységnövekedést megalapozhatná: az építési beruházások GDP-arányos értéke a legmagasabb az Európai Unión belül, miközben a gépesítés és az immateriális javakba irányuló beruházások aránya alacsony.

Összességében tehát a fentieket összegezve

két eltérő gazdasági modellt látunk: a fogyasztásorientált románt és a beruházásorientált magyart.

De melyik modellnek jobbak a kilátásai? A témában az elmúlt időszakban eltérő következtetésekre jutó elemzések és vélemények jelentek meg.

Többször is a román gazdasági kilátásokkal kapcsolatban szkeptikus elemzést jelentetett meg például az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány. Idén januárban a román fogyasztási mutató növekedésének fenntarthatóságát kérdőjelezték meg, arra hivatkozva, hogy a fogyasztás növekedését eredményező állami intézkedések 2006 és 2022 között az államadósság megnégyszereződését eredményezték.

Egy tavalyi elemzésben pedig – bemutatva, hogy Románia GDP-jében uniós szinten is kiemelkedő volt a fogyasztás aránya (2022-ben 63,4 százalék), a magyaréban pedig a beruházásoké (34 százalék) – azt a megállapítást tették, hogy „az importfüggő országok nagyobb fogyasztási mutatója beszűkítheti a fejlődési pályát, míg a beruházásvezérelt növekedési pályán mozgó országok hosszabb távon gyorsabban fejlődhetnek”.

Mi egyrészt csökkentettük az államadósságunkat, másrészt beruházásra költöttük ezt a pénzt, ami sokkal komolyabb GDP-növekedést fog a jövőben lehetővé tenni

– mondta az M1-en a tanulmányt kommentálva Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai műhelyének vezetője.

Máshogy látja ezt Madár István, szerinte ugyanis a magasabb beruházási ráta nem vezetett gyorsabb növekedéshez. A Portfolio.hu-n megjelent cikkében arról ír, hogy alapjáraton semmi baj sincs azzal, ha egy országban magas a beruházásokra fordított erőforrások aránya, viszont az elmúlt években Magyarországon nagyrészt azért emelkedett a beruházások aránya, mert a nagy megrendelések kapacitáshiányt okoztak a beruházási termékek és az építőipari munkaerő piacán, így azok úgy megdrágultak, hogy adott esetben kisebb volumenért is többet kellett értük fizetni. Az említett MNB-elemzést idézve pedig megemlíti, hogy

az egyik fő probléma, hogy a beruházások nagy része államilag vezérelve betonba ömlik, vagyis a szerkezet nem felel meg a technológiai átállás igényeinek.

Hasonló véleményt fogalmazott meg Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora, aki szerint a fő kérdés, hogy húszéves EU-tagságunk alatt miért maradt el a fejlődésünk nemcsak a remélttől, de számos mélyebbről induló társnemzetétől. „A román, a lengyel, a balti, a szlovák példa kontrasztként elgondolkodtatja az elemzőt. Arról egyebek között, hogy a kiterjedt állami szektor olyan magyarországi sajátosság, ami egyáltalán nem illik a mi fejlettségi kategóriánkba” – írja a Portfolio.hu-n megjelent cikkében.

A beruházásvezéreltség és az állami beruházások kiemelt szerepe ugyanakkor várhatóan a közeljövőben is központi szerepet kap majd a magyar gazdaságpolitikában. A nemrég megjelent „Magyarország versenyképességi stratégiája” című dokumentum alapján a kormány ugyanis megcélozná, hogy a beruházási ráta tartósan is 30 százalék körül alakuljon, amin belül 20 százalékpontnyi vállalati és 10 százalékponti állami beruházást szeretnének elérni.

És ugyan a dokumentum megemlíti, hogy „a beruházások mennyiségi növelése mellett a termelékenység minőségi javulása is elengedhetetlen feltétele a konvergencia és a versenyképesség növelésének”, ez utóbbi az előző évek tapasztalatai alapján nehezebben megy majd, mint az előbbi cél teljesítése.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkTényleg jobban élnek a románok, mint a magyarok?Románia megelőzte Magyarországot egy főre eső GDP-ben. De mik voltak a gyors növekedés okai? Utánajártunk a Függő Változó új adásában.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Világ beruházás egy főre eső gdp fogyasztás gazdaságpolitika Románia tényleges egyéni fogyasztás Olvasson tovább a kategóriában