Egymást követik mostanában a jó hírek a magyar gazdaságról: szeptemberben egy évnyi csökkenés után újra nőttek a reálbérek, június és augusztus között véget ért a magyar gazdaság egy éve tartó recessziója, októberben és novemberben pedig egy számjegyűre csökkent az infláció.

A jó hírek mellett ugyanakkor olyan statisztikák is érdekesek lehetnek, amikből nem lesznek hírek. Igaz például, hogy a reálbérek nőnek, de a növekedéssel együtt is csak oda jutottak el, ahol 2021-ben voltak. Igaz, hogy véget ért a recesszió, de a nemzeti össztermék még így is csak most kezdte el megközelíti azt a szintet, ahol 2022 első negyedévében volt. És az is igaz, hogy egy számjegyű az infláció, csakhogy ez nem azt jelenti, hogy csökkennek az árak, hanem csak azt, hogy lassabb tempóban nőnek.

Annak a válságnak a kiindulópontját, amelyből most kezd kilábalni a magyar gazdaság, a G7-en az idei év elején egy olyan negatív spirálként jellemeztük, amelynek fő közvetlen oka a kereslet bezuhanása volt. A reálbércsökkenés miatt a lakosság visszafogta a fogyasztását, a kereslet eltűnése miatt pedig a belső piacra termelő cégek és a szolgáltatószektor szenvedni kezdett. Eközben a fogyasztástól függő adók beesése miatt az állam is kifogyott a bevételekből. Podcastunkban Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője megélhetési válságként írta le a magyar gazdaság elmúlt időszakát, amelyből szerinte még hosszú ideig tart majd a kilábalás.

Ebben a cikkben azt mutatjuk be részletesebben, hogy mit jelent pontosan az, hogy még nem lábaltunk ki ebből a válságból, és hogy miért lehet csalóka néhány első ránézésre kedvező adat, ami a következő időszakban fog majd megjelenni.

Először is kezdjük azzal, hogy mi a jelentősége annak, hogy véget ért a recesszió. A harmadik negyedévben az előző negyedévhez képest már növekedni tudott a nemzeti össztermék, ami definíció szerint a recesszió végét jelenti. De mire elég ez a teljesítmény hosszabb időtávon?

Az alábbi ábrán látszik, hogy ha az árak változását kiszűrve ábrázoljuk a nemzeti összterméket, a magyar gazdaság az idei harmadik negyedévben megközelítette, de még nem érte el azt a szintet, ahol 2022 első negyedévében volt.

Ráadásul a visegrádi négyek között már Szlovákia és Lengyelország gazdasága is jobb teljesítményt nyújtott június és augusztus között, mint 2022 januárja és márciusa között, ami a magyar és cseh gazdaságról nem volt elmondható.

Mivel a reálbérek csökkenése miatt alapvetően az egész régióban megélhetési válságról beszélhetünk, érdemes még az ehhez kapcsolódó legfontosabb mutatók esetében is megnézni, hogy hosszabb távon hogyan állunk velük. Az alábbi ábrán látszik, hogy októberre a szűkebb régiónkban utolsóként a magyar inflációs mutató is egy számjegyűvé vált.

Az uniós módszertan szerint éves alapon 9,6 százalékos infláció ugyanakkor még mindig a legmagasabb volt a visegrádi országok körében, és pontosan ugyanakkora volt a mértéke, mint 2022 áprilisában, amikor a drágulás mértéke még felívelő szakaszban volt, és viszonylag távol volt még a 2023. januári 26 százalék feletti csúcsától.

Az inflációhoz kapcsolódik a bérek vásárlóerejének alakulása. Itt a jó hír a szeptemberi reálbérnövekedés volt, a rossz hír viszont az, hogy ha hosszabb időtávon – az 1990-es árakat változatlannak véve – nézzük a magyar reálbérek alakulását, az látszik, hogy az idei első kilenc hónap átlagos reálbérszínvonala és a tipikus dolgozó bérhelyzetéről jobban árulkodó mediánbérek reálértéke is a 2021 hasonló időszakában jellemző szintet közelítette meg.

Visszatért a lakosság vásárlóerejének a növekedése, de 2020-21-es szinten van, tehát gyakorlatilag feltaláltuk az időgépet, és sikerült visszautazni nagyjából három évet. De a helyreállás nem fog megtörténni egyik pillanatról a másikra. Azért, mert pozitív a reálbérek alakulása, attól még nem kezd el mindenki ész nélkül fogyasztani

– mondta erről Virovácz Péter.

Mindez a nemzeti össztermék fogyasztási összetevőjében is jól látszik, de az átlagember számára ez a leginkább abban érzékelhető, hogy ugyanannyi pénzből jóval kevesebb termék jön ki bevásárláskor. A 2023-as infláció az alacsonyabb jövedelmű magyar háztartások számára hosszabb időtávon nézve is kivételesen súlyos fogyasztási sokkot okozott. Ezzel kapcsolatban egy látványos adat, hogy ha csak a háztartások legrosszabbul kereső 20 százalékának fogyasztási kosara alapján számítjuk az árindexet, akkor az eszerint mért csúcson, 2022 novemberében 31 százalékot meghaladó volt az infláció a brüsszeli Bruegel Intézet erre vonatkozó számításai szerint.

Ennek a hatása az élelmiszer-kiskereskedelem forgalmának visszaesésében mutatkozik meg a leglátványosabban. Az alábbi ábrán az látszik, hogy az ilyen boltok forgalma június és augusztus között a 2018 utolsó negyedévében mért forgalom szintjére süllyedt, ami már egy csaknem ötéves időutazásnak feleltethető meg.

Hogy a fogyasztás visszaeséséből kibontakozó válság most hogy áll, abból is nagyon jól látszik, ha megnézzük a gazdasági szereplők várakozásait számszerűsítő bizalmi indexek alakulását. Az alábbi ábrán a Gazdaságkutató Intézet (GKI) konjunktúraindexe, és annak két alindexe, a fogyasztói és az üzleti bizalmi index alakulása látható. Ez alapján egyrészt szintén nagyon látványos, ahogy a fogyasztók pesszimizmusa 2022 elejétől sokkal meredekebben zuhant be, mint a vállalatoké. Másrészt itt is láthatjuk az időgép hatását, hiszen habár idén már javulni kezdett a fogyasztók hangulata, novemberben még mindig mélyebben volt, mint ahol a járvány évének jelentős részében járt.

Mindezek ellenére a közeljövőben hozzászokhatunk majd, hogy – hacsak nem történik valami váratlan – egyre jobb adatok jönnek a magyar gazdaságról. Ennek egyrészt a növekedés összetételéből következő okai lesznek, másrészt pedig statisztikai hatásokról lesz szó.

Utóbbira már jó példa a növekedést mutató harmadik negyedéves GDP-adat, ami az előző évi aszály miatt nagyon alacsony bázisról idén csaknem 90 százalékos növekedést produkáló mezőgazdaság nélkül 4 százalékos visszaesést mutatott volna. A statisztika úgy mutatott növekedést, hogy közben az ipar, az építőipar és a szolgáltatások hozzáadott értéke még mindig nem érte el a tavalyi szintet. Az idei egész évben fél százalékos visszaesésre számító GKI előrejelzése kiemeli, hogy ha az egész évben 2021-es szinten – a nagy visszaesés előtti év szintjén – lett volna a mezőgazdaság teljesítménye idén, akkor a magyar gazdaság visszaesése éves szinten 2 százalékos lenne.

Ehhez hasonló statisztikai hatás lesz, hogy mivel idén az év utolsó negyedévében már magasabb teljesítmény várható, miközben az első negyedév volt a mélypont, jövőre erről a bázisról indulva az áthúzódó hatás miatt úgy is lehetne számítani körülbelül 1-1,5 százaléknyi éves növekedésre, ha közben valójában egyáltalán nem növekedne a gazdaság.

A bázishatás nemcsak iparági szinten lesz fontos, hanem a nemzeti össztermék felhasználási oldalának összetételében is.

A kiskereskedelem a 2023-ban eddig GDP-visszahúzó, de 2024-től a növekedés motorját jelentő fogyasztással egyetemben például már pozitívan járulhat majd hozzá a gazdasági teljesítményhez, már csak az említett nagyon alacsony bázis miatt is. Móricz Dániel, a Hold Alapkezelő befektetési vezetője ezzel kapcsolatban viszont két kockázatra hívta fel a figyelmet.

Egyrészt az elmúlt hónapokban már látszódtak a munkaerőpiaci feszesség csökkenésének jelei, egyre nehezebb volt munkát találni bizonyos szakmákban. Ez óvatosabbá teheti a lakosságot, tehát nőhet a megtakarítási hajlandóságuk, ami visszafoghatja a fogyasztást. Másrészt mivel az élelmiszerárak körülbelül 50 százalékkal magasabbak most, mint 2021 végén, az erre érzékenyebb alacsonyabb jövedelműek fogyasztása még akkor is lassabban áll helyre, ha a bérük nagyobb mértékben nő, mint a jobban keresőké.

Emiatt egy nyomott helyzetből emelkedni fog a fogyasztás, de ez az emelkedés nem lesz olyan jelentős

– mondta Móricz Dániel. Idén a gazdasági teljesítményt a beruházási oldal jelentősen visszafogta, a külkereskedelem pedig felfelé húzta. Ehhez képest 2024-ben sem a befektetésektől, sem a nettó exporttól nem várhatunk nagy hozzájárulást a GDP-növekedéshez, amit Móricz összességében 2 százalékosra becsül.

Előbbivel kapcsolatban azt mondta, habár a nagyobb autó- és akkumulátoripari beruházások növelni tudják a feldolgozóipari beruházásokat, de a beruházások többi ága, az ingatlanpiac, illetve a kormányzati beruházásokhoz köthető infrastrukturális költések várhatóan nyomottak maradnak. A külkereskedelemmel kapcsolatban pedig megjegyezte, hogy a nettó exportot a magas bázishatások miatt tudja javítani az, ha az energiaárak tovább esnek, vagy a jelenlegi szinten maradnak, de ebben már annyira sok potenciál nincs. Ráadásul a fogyasztás beindulása az import beindulásával járhat együtt, ami szintén gyengíti a külkereskedelemben rejlő növekedési hatást.

A harmadik negyedévben kezdődő növekedés tehát jövőre folytatódik, de mivel az iparágak jelentős része és az emberek pénztárcájának vásárlóereje idén mély gödörbe került, hosszan elhúzódó kilábalásra számíthatunk. A fellendülés pedig sok területen csak a válság előtti szintre való visszatérésre lesz elég 2024-ben.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEgy-két év is eltelhet, mire azt mondhatjuk, hogy kijöttünk ebből a válságbólÚjra nő a gazdaság, a reálbér és egyszámjegyű az infláció. Ennek örülhetünk, de annak nem, hogy a megélhetési válság ettől még nem ért véget: erről szól a Függő Változó új adása.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Adat Élet fogyasztás gdp makrogazdaság növekedés reálbér Olvasson tovább a kategóriában