2014. szeptember 7-én vasárnap késő este Sven Tschelzek német menedzser, autóipari tesztmérnök egy veszprémi szálloda recepcióján állt, és azon gondolkodott, hogy talán mégis rossz döntés volt idejönni. Amikor becsekkolás után arról érdeklődött, hogy hol van a városban a közelben nyitva tartó étterem, a recepciós csak széttárta a karját. Vasárnap ilyen késő este ezen a környéken enni már nem lehet – mondta.
A kontraszt óriási volt. Tschelzek pár nappal korábban hagyta el sanghaji bérelt lakását, ahonnan egy párnapos katari kitérőt követően érkezett Budapestre. Sanghajban két évet töltött, és már hozzászokott, hogy a 26 milliós nyüzsgő város soha nem alszik. A 60 ezres Veszprém hirtelen világvégi falunak tűnt. A feszültség csak akkor enyhült, amikor másnap reggel bement új munkahelyére, a német gyökerű, Magyarországon több telephellyel is rendelkező Continental helyi leányvállalatához. Fokozatosan akklimatizálódott, felfedezte magának a várost és az országot, és amikor most, kilenc évvel később beszélgetek vele, egyértelműnek tűnik, hogy annak idején mégis jó döntést hozott.
Nem mintha 2014-ben semmit sem tudott volna Veszprémről. Már 2012 előtt, vagyis mielőtt átmenetileg Kínába költözött, elég jól ismerte a Continental itteni csapatát és tevékenységét. Annak idején az első magyar mérnökök többek között pont nála töltötték a céges betanuló évüket Frankfurtban. Ők ma is a Continental veszprémi telephelyének alkalmazottai.
Magyarországon az emberek többségének általában az autógumi ugrik be elsőre a Continental neve hallatán, a cégcsoport azonban sokkal több, mint egy gumigyár, számos autóipari fejlesztéssel foglalkozik. Veszprémben például egy érzékelőket gyártó üzeme és egy egyre nagyobb létszámú kutatás-fejlesztési központja van, amely a fékvezérlőket és azok funkcióit fejleszti és teszteli. A gyári dolgozók mellett egy sok száz fős, magasan képzett munkatársból álló csapat dolgozik a városban.
A cégcsoport 2001-ben kezdett Veszprémben szoftverfejlesztéssel foglalkozni, és ahogy Tschelzek mondja, náluk akkoriban Frankfurtban hamar egyértelművé vált, hogy kizárólag Németországban dolgozó ottani mérnökökkel nem lehet versenyképes a társaság, a költségeket optimalizálni kell. A magyarországi vonal kezdettől fogva bejött, de a veszprémi mérnököket állandóan Németországba kellett utaztatni a tesztelésekre, és ez senkinek sem volt jó. A cégnek hosszabb távon túl sokba került, a magyar mérnököket pedig rendre el kellett szakítani a családjuktól.
2009-ben kezdtek építeni egy kisebb veszprémi pályát kimondottan fékek tesztelésére, amit aztán később bővíteni kezdtek, és ennek a komplex feladatnak, illetve a kutatási-fejlesztési (k+f) tevékenységnek a vezetését vette át Tschelzek, amikor 2014-ben kínai lakásában ülve úgy döntött, nem megy vissza Frankfurtba, hanem Magyarországra jön.
Nagyon érdekes, és egyben fontos tanulság nekem, hogy a magyaroknak mennyire fontos a család közelsége. Nem arról van szó, hogy nekünk németeknek ne lennének fontosak a jó családi kapcsolatok, de én úgy látom, hogy a magyaroknak a fizikai közelség sokkal többet számít, az együtt elköltött vasárnapi ebédek, a közös kávézgatások, a közös programok. A tesztpálya 2018-2020 közötti bővítésével sikerült biztosítani a magyar mérnököknek, hogy világszínvonalú fejlesztésekben vegyenek részt úgy, hogy a vasárnapi családi ebédről sem kell lemondaniuk.
A globális szereplő Continentalnak csak Veszprémben van olyan egysége, ahol a kutatás-fejlesztési központ és a gyár közvetlen közelében olyan tesztpálya van, ahol mindent azonnal ki lehet próbálni.
Amikor egyébként a tesztpálya bővítésének terve a város környékén ismertté vált, a német menedzser meglepődve tapasztalta, hogy a határos földeken gombamód kezdtek el szaporodni a gyümölcsösök. Évekig gyakorlatilag semmi sem volt a földeken, a gazdák azonban megpróbálták optimalizálni a bővítésben rejlő anyagi lehetőségeket, egy gyümölcsös mégis többet ér, mint a tarló.
Ám Tschelzek ebben csak pozitívumot lát.
A magyarok tényleg nagyon okosak, alapvetően megvan bennük az a gondolkodás, hogy akár a semmiből is ki lehet hozni valami előnyt. Ez a fajta hozzáállás nekünk is nagyon jól jön.
A koronavírus-járvány miatti korlátozások érzékenyen érintették a fejlesztőközpontot is, a szellemi foglalkozású dolgozók döntő többsége otthonról kezdett dolgozni, és ahogy Tschelzekkel beszélgetek, egyértelmű, hogy ő ezt hosszabb távon nem tartja kedvezőnek. Szerinte számos pozitívuma van a digitális megoldások használatának, de az élő együttműködés hiánya gyengíti a csapatszellemet, és nehezíti a személyes kapcsolatok kialakulását.
Ha a munkatársak otthon kinyitják a laptopot, elvégzik a munkát, és tartunk pár online értekezletet, az teljesen más, mintha ugyanezt személyesen, az irodában tesszük, mert abban a pillanatban, amikor mindenki lecsukja a laptopot, megszűnik a kapcsolat, nincsenek beszélgetések, nagyon romlik az elköteleződés, ami nekünk fontos.
A menedzser azonban azt is megtanulta, hogy a magyar embereket hiba lenne bármire kényszeríteni.
A magyarokat elsősorban ösztönözni kell, mert ha kötelezzük őket valamire, akkor elveszítik a motivációjukat.
A cégnél most is kiterjedt lehetőségek vannak az otthoni munkavégzésre, annak ellenére is, hogy a személyes munkahelyi kapcsolatokban hisz a vezetés, a feladat viszont inkább az, hogy olyan jó munkahelyi légkört és feltételeket teremtsenek, hogy érdemes legyen alapesetben mindig bemenni.
Tschelzeknek azzal is szembesülnie kellett, hogy a magyarok sokkal kevésbé bírják, ha szabályok közé vannak szorítva.
Ha Németországban hoztunk egy szabályt, ami az esetek 95 százalékában használható volt, akkor azzal mindenki kiegyezett. Magyarországon azonban ilyenkor elkezdik firtatni, hogy mi lesz, ha az 5 százalék kivétel megtörténik. A magyarok lehetőleg mindig előre le akarnak zongorázni minden kivételes lehetőséget, és arra is megoldást találnak. Számunkra ez is egy olyanfajta gondolkodás, ami nagyon hasznos a mindennapi munkánkban, hiszen kollégáink ezzel a mentalitással állnak a fejlesztési megoldásainkhoz, ami garantálja a lehetséges hibák észrevételét és kiküszöbölését.
A koronavírus-járvány alatt a veszprémi fejlesztőközpont irodáiban annyira lecsendesedett az élet, hogy Tschelzek egy nap elhatározta, hangulatjavítóként a bejáró elszánt dolgozóknak süt egy tálca süteményt. A dolgot olyannyira jól fogadták a munkatársak, hogy hagyomány lett belőle. Sven minden héten saját süteménynapot tart, egy tálca házi torta épp akkor is ott volt a szobája előtti helyiségben, amikor nála jártunk. A munkatársak csak bemennek, és vágnak maguknak egy szeletet.
Tschelzek annyira megszerette Veszprémet, hogy a 2014-es kezdeti szállodai sokk ellenére a tervezett két év helyett hatot maradt Magyarországon. Hat év azonban meglehetősen sok a Continental felsővezetői gyakorlatában, a cég ugyanis nagyon ösztönzi, hogy a vezetői globálisan szerezzenek tapasztalatokat. 2020-ban ezért Tschelzek elvállalta a mexikói leányvállalat vezetését.
Be kell vallanom, hogy a veszprémi induláskor könnyek szöktek a szemembe
– mondja.
Az év végén azonban kiderült, hogy itteni utódja távozik a posztról, a veszprémi széke így újra megüresedett. A karácsonyt otthon töltötte Németországban, és azt a döntést mérlegelte, hogy 2021 elején visszajön Veszprémbe, vagy marad Mexikóban, ahol elmondása szerint egyébként nagyon is jól érezte magát.
A döntést a veszprémi dolgozóknak egy nemzetközi videokonferencia-híváson jelentették be. A Continental egyik felsővezetője beszédet tartott, majd bejelentette, hogy a hívásba bekapcsolja azt az embert, aki a veszprémi fejlesztőközpont vezetését hamarosan átveszi. A képernyőn pedig megjelent a visszatérő Sven Tschelzek.
A süteménynapok is jöjjenek vissza
– írta be kommentbe egy dolgozó.
Az utóbbi két és fél évben a napi munka mellett arra koncentráltak Veszprémben, hogy a márka és a gyár elismertségét, vonzerejét növeljék. A környéken már jó ideje nincs szabad munkaerő, a fehérgallérosoknál többnyire az egyetemekről kikerülő fiatalok adják az utánpótlást. Nekik a kompenzációs csomag mellett nagyon fontos, hogy menő helyre szerződjenek, ahol menő feladatokat végezhetnek. Márpedig itt a tesztmérnökök azonnal kimehetnek a pályára, és a legújabb autókat vezethetik. Illetve nem is a legújabbakat, hanem a jövő autóit.
A Continental magyarországi vezetőinek egyik budapesti összejövetele után született meg az ötlet, hogy a Balaton R&D imázs alatt gyúrják egybe azt a komplex csomagot, amit Veszprém és környéke egy mérnöknek nyújtani tud.
A budapestiek minden pénteken beállnak a dugóba, lejönnek a Balatonra, majd vasárnap délután beállnak a dugóba, és visszamennek. Mi meg eleve itt vagyunk, itt kínálunk világszínvonalú szakmai lehetőségeket. Ez az a csomag, amelynek részleteit az elmúlt években kidolgoztuk, és leraktuk egy új vízió alapjait.
Az impozáns környezet és páratlan munkafolyamatok mellett a Continental veszprémi fejlesztési csapatának mindennapi motivációja nem más, mint egy balesetmentes jövő építése. Számukra a munka nem csupán napi kötelesség, hanem egy szenvedélyes elköteleződés, amely azt a célt szolgálja, hogy az utakon ne történjenek balesetek.
Az ilyen elkötelezettség és szakértelem hajtja előre a Continental veszprémi csapatát, és az ő munkájuknak nincs kijelölt befejezési pontja, amíg az utakon balesetek történnek. Minden egyes nap új lehetőséget jelent a fejlesztések, innovációk és technológiai megoldások terén annak érdekében, hogy megvalósítsák a Vision Zero elvünket, és így mindenki biztonságosan érjen haza útja végén. Azok a mérnökök és szakemberek, akik ezen munkálkodnak, a következő generációk számára hagynak örökséget, egy olyan jövőt, ahol az utak veszélytelenek.
A munkát azonban már Sven Tschelzek utódja fogja folytatni, a menedzser ugyanis novembertől a frankfurti központban dolgozik, a fékrendszerek globális minőségügyi vezetője lett.
Ha most azt kérdezi, visszajövök-e még, azt mondhatom, hogy biztosan
– mondja gyorsan, még mielőtt feltettem volna a kérdést.
Komolyan tervezgetem, hogy egyszer veszek egy házat a Balatonnál, nagyon szép itt a környezet, jó a klíma, és a tó minden évszakban különleges élményeket ad.
A cikk megjelenését a Continental támogatta.
Támogatói tartalom
Fontos