A koporsós temetés az elmúlt egy évben több mint 70 ezer forinttal, a hamvasztás pedig bő 50 ezer forinttal drágult, így egy koporsós alapszolgáltatás – sírásással, ravatalozással, a temetés levezetésével, gyászkocsival – jelenleg a KSH adatai szerint majdnem 410 ezer, míg ugyanez hamvasztással mintegy 294 ezer forintba kerül.
A drágulás mértéke gyorsult az elmúlt két évben – a temetkezési árak emelkedése még az Európa-bajnok magyar inflációt is lekörözi. Az elmúlt egy évet nézve a drágulás bő 20 százalékos, míg az idei szeptemberi fogyasztói árak átlagosan 12,2 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbiakat.
A tendencia évek óta töretlen, hol a koporsók alapanyagát adó fa, a szállításhoz szükséges benzin, a hűtést biztosító áram, a hamvasztáshoz használt energia ára hajtja a drágulást a durván bő húszmilliárdos szektorban.
A temetés így egyre nagyobb anyagi terhet ró az érintettekre, leggyakrabban a hozzátartozókra: míg például 2020 szeptemberében a koporsós alapszolgáltatás átlagára az akkori bruttó átlagbér bő kétharmadát, a hamvasztás közel felét tette ki, addig mára az előbbi már 73, utóbbi pedig 52 százalék.
Ez közvetetten az önkormányzatokra is nyomást helyez, mert a rászorulók számára az önkormányzatok állják a köztemetéseket, és adnak szociális alapon temetési segélyt is.
Az érdekképviseleti szervezetek évek óta a temetkezési áfa csökkentését, az állami kegyeleti előtakarékossági számla bevezetését sürgetik, eredménytelenül. Az országon belüli árkülönbségek kiegyenlítéséért a kormányzat annyit tett korábban, hogy feloldotta a régiós hamvasztási kötelezettséget, vagyis elvileg már az ország bármelyik hamvasztója elvégezheti. Az állam részéről felmerült még a szociális temetkezés bevezetése, vagyis a hozzátartozók költségcsökkentő részvételének lehetővé tétele a temetés folyamatában, ebből azonban egyelőre nem lett semmi.
Nyilvánvalóan a költségek emelkedése, de általános kulturális-társadalmi változások is hatják azt a folyamatot, hogy Magyarországon és Európában arányosan egyre több a hamvasztás és kevesebb a koporsós temetés.
Míg mintegy 30 éve Magyarországon a hamvasztások aránya csak egyharmad volt, addig mostanra Budapesten az arány 80 százalék körüli, országosan pedig meghaladja a 60 százalékot.
Egy nemzetközi szervezet összegzése szerint ez nagyjából a német, belga, holland, portugál és finn adatokkal egy kategória. Lengyelországban, Ausztriában, Olaszországban az arány szignifikánsan alacsonyabb, 24-44 százalék közötti, míg Szlovéniában, Csehországban és Nagy-Britanniában magasabb, ezekben az országokban a hamvasztási arány 80 százalék körül mozog.
Mindeközben a szektor gyorsan változik: növekszik az igény arra, hogy egyedi, az elhunyt életéből, világképéből következő gesztusok jelenjenek meg a szertartások során. Ilyen lehet a szív vagy focilabda alakú, fényképpel ellátott urna, a maradványok egy részét tartalmazó ékszer, vagy akár a hamvak szétszórása az űrből, betöltése tűzijáték-rakétába vagy plüssmackóba.
Ebből is, de a magas költségekből is következik, hogy egyre többen viszik haza a hamvakat tartalmazó urnát – a 2013-as kegyeleti törvényt éppen ezért szigorították, és írták elő, hogy az urnát nem lehet elzárva, elrejtve tartani, biztosítandó a több hozzátartozó kegyeleti jogának gyakorlását.
Egyre nagyobb az igény a temetkezés környezeti lábnyomának csökkentésére is: a hamvasztás már önmagában lényegesen környezetbarátabb, mint a koporsós temetés, de már Magyarországon is könnyen elérhetők a különböző lebomló, környezetbarát, – esetenként kőrisfa-maggal együtt – földbe helyezhető, vagy vízben lassan elsüllyedő-lebomló urnák.
Az elmúlt években mintegy pilotprogramként egy emlékerdő-projekt is futott Magyarországon Agostyán közelében, ahol egy kijelölt erdőrészen egy választott fa gyökérzeténél temettek el biológiailag lebomló urnában hamvakat.
Az Egyesült Államokban olyan „biotemetők” is vannak, ahol megengedett a kezeletlen, gyapjútakaróba bugyolált holttestek földbe helyezése, sír nélkül, minimális jelzéssel. Vannak olyan kezdeményezések is, amelyek a teljes elhalálozási és temetkezési folyamatot visszaadnák az egyénnek a „házi temetés” engedélyezésével – de ezek ott is szélsőséges példáknak számítanak.
Kevésbé szélsőséges viszont a holttest professzionális komposztálása, ami egyes amerikai államokban megengedett és elérhető szolgáltatás. Az utóbbi években terjed az úgynevezett vizes hamvasztás is, amely során forró vízzel és lúggal érnek el egyfajta gyorsított bomlási folyamatot. A csontok összezúzása után a folyamat végén szintén porszerű maradványok keletkeznek. Ez kevésbé energiaigényes és környezetterhelő a hagyományos hamvasztásnál is, és például az Egyesült Királyságban éppen mostanában vált elérhetővé széles körben.
Adat
Fontos