(A szerző a kis-és középvállalkozások digitális versenyképességét rendszeresen mérő Digiméter projekt szakmai vezetője, a Corvinus Egyetem adjunktusa. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)
Magyarország lemaradt a digitalizáció terén. Az EU digitális gazdaság és társadalom indexe (DESI) szerint az digitális technológia vállalati integrációja az egyik legrosszabb idehaza az Európai Unió tagállamai között (hátulról a harmadik helyen állunk). A vállalati digitalizációval foglalkozó, 2020 óta futó kutatássorozatunk, a Digiméter adatai alapján a kis- és középvállalkozások digitális fejlettsége nem javult érdemben az elmúlt években. Napjaink buzzwordje a mesterséges intelligencia. Adódik a kérdés, hogy vajon lehetséges-e átugrani a digitalizáció egyes lépéseit és egy cég modernizációját egyből az MI-vel kezdeni? Ahogy csekkfüzet sem létezett a magyar bankrendszerben vagy a csipogó sem terjedt el a mobiltelefon használata előtt idehaza, úgy lehetne-e egyből az MI-vel kezdeni az elmaradt vállalati digitalizációt? A kérdés pár hete merült fel egy üzleti beszélgetésen, és annyira csábító gondolat, hogy azóta sem hagy nyugodni, mert számomra
egyszerre tűnik teljes hülyeségnek és az egyetlen logikus megoldásnak.
Elmondom miért.
Hülyeség azt gondolni, hogy a magyar cégek digitalizációját az MI egy csapásra megoldhatja
Kezdjük ott, hogy egyáltalán mi is a mesterséges intelligencia (most tekintsünk el attól, hogy nincs rá egyetlen bevett, mindenki által elfogadott definíció és merő lustaságból induljunk ki a Wikipédiából): „A mesterséges intelligencia (AI) a gépek azon képessége, hogy olyan feladatokat hajtsanak végre, amelyek jellemzően az emberi intelligenciához kapcsolódnak, mint például a tanulás és a problémamegoldás.” Fordítsuk le ezt aprópénzre: három szintre lehet az MI-t besorolni:
A hosszúra nyúlt definíció után kézenfekvő, hogy aki az MI-ben látja a magyar vállalati digitalizáció Messiását, az rövid távon csak a szűk MI-ben bízhat, lévén a másik kettő még nem is létezik.
De nézzünk a mélyére, mi kell a szűk MI-hez? Ehhez tudnunk kell, hogy valójában a hangzatos MI kifejezés mögött mi van. Avagy, ahogy a szakértők „vicce” szól, ami egy üzleti konferencia PPT-jében MI az a valóságban a metál fényű motorháztető alatt valamilyen eljárás lesz, pl. machine learning, NLP, deep learning stb. Az MI mögött data science van, az MI valójában magas szinten művelt statisztika. És ehhez elengedhetetlen az adat. Ahhoz, hogy a Te problémáidat oldja meg, a Te saját adatod kell neki. Lehet-e olyan adat egy cégnél, ami egyáltalán nem integrálta a digitális technológiát, amit az MI fel tud használni? Működik-e az MI mondjuk a papír vagy hang alapú kommunikációval üzemeltetett cégben? Nyilvánvaló, hogy nem, mert nem lesz digitális adat, amivel meg lehetne etetni, amiből tanulni tudna, mintázatokat kialakítani és az eltérő inputok alapján, eltérő outputokat generálni. Hülyeség tehát azt gondolni, hogy majd az MI a digitális analfabéta, vagy kezdő szinten megrekedt magyar vállalatokat kihúzza a csávából. Ahogy idegen nyelvet sem lehet egyből felsőfokon elkezdeni tanulni, úgy az MI is a digitalizáció magas iskolája, alapok nélkül nem megy. Szóval tessék először digitalizálódni, papírról és telefonról e-mailre, számítógépre, internetre és felhőre átrakni a működést, aztán ha ez meg van, akkor jöhet majd az MI is.
Teljesen logikus azt gondolni, hogy a magyar cégek digitalizációját az MI fogja megoldani
Folytassuk az iménti gondolatot. Három szintű MI használat képzelhető el egy cégnél. (Tegyünk egy kis kitérőt, hiszen a nulladik szint a nem használat: telefonon vagy faxon lehet a szolgáltatását egy cégnek megrendelni, a kapcsolattartás is ezen folyik, fizetni készpénzben kell, reklamálni személyesen, postai levélben vagy telefonon lehet. Az alkalmazottak egy helyen dolgoznak, /pl. gyárban és / vagy irodában, vagy a mezőgazdaságban a földeken, telepeken/, egymással is személyesen, levélben vagy telefonon kommunikálnak. Mintha még nem találták volna fel a számítógépet és az internetet, tiszta 1940-es, ’50-es évek. Ilyen egyre kevésbé elképzelhető) Ha viszont ezt meghaladtuk, akkor három szintű MI használat képzelhető el napjainkban egy cégnél:
A második és harmadik használat tudatos és két féle lehet a vállalatnál: épített vagy vásárolt. Vagyis a cég maga építi, fejleszti vagy megvásárol egy piacon elérhető megoldást. És itt van a kutya elásva: a legtöbb magyar vállalkozás nem fog magának fejleszteni vagy bérben fejlesztetni MI megoldást, hanem használja a piacon elérhető megoldásokat, akár MI alapúak azok, akár nem. És mivel a technológia folyamatosan fejlődik, nem is tud bizonyos technológiákat bevezetni, mert már nincs meg hozzá az infrastruktúra, az eszközök, a szoftveres környezet. Nem lehet sem csipogót, sem csekket használni idehaza, mert már elavult. Tehát, aki elkezd digitalizálódni, az egyre nagyobb eséllyel csak MI-vel támogatott megoldások közül választhat, logikus, hogy átugorhatja mindazt, ami előtte volt.
Konklúzió: mindegy is, csak digitalizálódjunk, mert ez javítja a versenyképességet
Végeredményben tehát lehetséges valamilyen mértékben gyorsítani egy még kevéssé digitalizált cég fejlődését az MI adaptációjával, de ez része a digitalizációnak, a saját adatok gyűjtése és a digitalizált folyamatok idővel nem elkerülhetőek. A digitalizáció és az MI nem egymással szemben határozható meg, a digitalizáció a 2020-as években egyre inkább az MI használatát jelenti. De valójában nem is ez a fontos kérdés, ideális esetben a digitalizáció és az MI eszköz arra, hogy jobban csináljuk a dolgokat és javítsuk a versenyképességünket és ez a lényeg.
Tech
Fontos