Bő két hónappal az olasz parlamenti választások után a két legnagyobb támogatottsággal bíró populista párt megegyezett a kormányalakításról, ami jelentős fordulatot hozhat az olasz gazdaság és az EU életében is.
Luigi di Maio, az 5 Csillag Mozgalom vezetője és Matteo Salvini, az Északi Liga vezére elfogadták a koalíciós programot, és arról is megegyeztek, hogy egyikük sem lesz miniszterelnök. Ám azt még nem jelentették be, hogy ki lesz az a harmadik személy, akit kormányfőnek jelölnek.
A március 4-én tartott olaszországi választásokon egyik politikai párt sem szerzett önállóan többséget az olasz parlamentben, ezért húzódott el a kormányalakítás.
A választás nagy meglepetése az addigi legnagyobb baloldali kormánypárt, a Demokratikus Párt bukása, illetve a populista 5 Csillag Mozgalom és az Északi Liga pártok vártnál komolyabb előretörése volt. A voksolás előtt kevesen számítottak arra, hogy két szélsőséges politikai erő alakíthat majd kormányt.
Sokáig nem is látszott, hogy megegyeznek, ám Di Maio és Salvini csütörtökön bejelentették, hogy közösen kormányt alakítanak. Sergio Mattarella államfő vasárnapig adott időt a két pártnak, hogy hivatalosan is tájékoztassák őt kormányalakítási tervükről.
A két pártvezető hétfőn tesz látogatást a köztársasági elnöknél, akinek bejelentik, kit gondoltak miniszterelnöknek. Amennyiben az államfőnek is megfelel a miniszterelnök személye, úgy már a héten megalakulhat az új olasz kormány. Igaz, Mattarella figyelmeztette szombaton a pártokat, hogy nem köteles elfogadni a javaslatukat a miniszterelnök személyére.
Az 5 Csillag és a Liga közös kormányprogramja tele van olyan ígéretekkel, amelyeket ha végrehajtanak, alapjaiban forgathatják fel az olasz gazdaságot. A két párt ugyanis a társasági és a személyijövedelem-adót is csökkentené, miközben eltörölné a tervezett áfaemelést és részben visszavonná a 2011-es nyugdíjreform intézkedéseit, amely jelentősen növelte az öregségi nyugdíjkorhatárt, valamint alapjövedelmet vezetne be a szegények számára.
Ezekben az intézkedésekben közös, hogy mindegyik nagyobb kiadással vagy kevesebb bevétellel járna.
Márpedig az olasz gazdaság így is komoly gondokkal küzd, pénzszórás helyett leginkább végiggondolt reformokra lenne szükség. Az államadósság az egekben jár (a GDP 133 százaléka), óriási a munkanélküliség, valamint a gazdaság és a termelékenység növekedése is jelentősen elmarad a többi nyugat-európai országétól.
Ám még ha meg is alakul az új kormány, egyáltalán nem biztos, hogy hosszú életű lesz. Olaszországban ugyanis az alkotmányos rendszer – különösen a kiemelkedően erős parlamenti felsőház – igencsak megnehezíti a törvényhozás működését, így ha nem nagyon erős a kormánykoalíció, akkor biztosan képtelen lesz új törvényeket átvinni a parlamenten. Olaszországban a kormányzás gyakorlatilag a köztársaság létrejötte óta, 72 éve nem működik stabilan, amit jól jelez, hogy a most alakuló kormány a 65. kabinet azóta.
Világ
Fontos