Mi vár a recesszióban lévő magyar gazdaságra?

Ritka mostanában a jó hír a magyar gazdasággal kapcsolatban, aminek nagyon leegyszerűsítve az az oka, hogy nincs pénz. A lakosságnak azért, mert a magas infláció és a csökkenő reálbérek miatt kevesebb marad fogyasztásra, az államnak főleg azért, mert nem jönnek az uniós pénzek, a hazai piacra dolgozó cégek egy jelentős részének pedig azért, mert az állam a beruházásain, a lakosság pedig a fogyasztásán spórol.

Mindez a magyar gazdaság növekedési teljesítményén is meglátszik: a Központi Statisztikai Hivatal májusi adatközlése alapján január és március között újra csökkent a nemzeti össztermék, így ez már a harmadik egymást követő negyedév volt, amiben zsugorodott a GDP. Ahogy azt az adatközlés után megjegyeztük, az első negyedéves előző év azonos időszakához képest mért 0,9 százalékos visszaesés az uniós mezőnyben is kiemelkedően gyenge teljesítménynek számított.

Hosszabb távon ez a kereslet eltűnéséből következő negatív spirálként jellemezhető gazdasági helyzet az idei év egészében stagnálást, vagy stagnáláshoz közeli növekedési teljesítményt eredményez majd az előrejelzések szerint. Ahogy azt az alábbi ábrán összegyűjtöttük, az idei évre vonatkozó előrejelzések nagyjából plusz és mínusz fél százalék között szóródnak, és közülük kiemelkedik a kormány 1,5 százalékos extrán optimista prognózisa.

Az előrejelzések szerint viszont az év második részében az infláció csökkenése mellett már beindulhat a gazdaság, jövőre pedig nagyjából 2,5-4 százalék körül szóródó, 3,1 százalékot átlagoló növekedési adatra számítanak az előrejelzések.

Az uniós mezőnyben gyengének számító legutolsó növekedési adat és az elmúlt időszak kaotikus évei miatt viszont az is érdekes, hogy az uniós mezőnyben és hosszabb időtávon milyennek számít a magyar gazdaság teljesítménye. A járvány miatti 2020-as nagy visszaesés után ugyan 2021-ben és tavaly is nagyot nőtt a magyar gazdaság (7,1 és 4,6 százalékot az előző évhez képest), de főleg az idei nulla körüli adattal együtt olyan érzésünk lehet, hogy jóval gyengébb a magyar gazdasági teljesítmény, mint a járvány előtti években.

Abban az időszakban, a 2020-at megelőző öt évben (2015 és 2019 között) a magyar gazdaság évente átlagosan 4,1 százalékkal növekedett, ami több mint duplája volt az eurózóna növekedési átlagának, és meghaladta a visegrádi négyek átlagos növekedését. A 2020 óta tartó időszakot az idei és jövő évi növekedési adatra vonatkozó Európai Bizottsági előrejelzéssel kiegészítve érdekes módon ennek a trendnek a fennmaradása látszik ebben az ötéves periódusban is.

Ahogy a fenti ábrán is látszik, a legtöbb ország és országcsoport esetében a gazdasági teljesítmény feleződése jellemző ebben az időszakban, ugyanakkor Magyarország nagyjából még mindig hozza az eurózóna teljesítményének dupláját, a V4-es átlaghoz képest pedig még nagyobb is az előny (2,1 százalék az 1,7 százalékos átlaghoz képest, miközben az előző időszakban a 4,1 százalékhoz képest 4 százalék volt a V4-es átlag), aminek nagyrészt a cseh gazdaság gyengébb teljesítménye az oka ebben az időszakban.

Ha az előrejelzések pontosak lesznek és tényleg kitart majd ez a trend, az mindenképpen jó hír, ugyanakkor érdemes még legalább két másik szempontot is figyelembe venni az adatok értékelésénél. A GDP növekedése egyrészt nem vezet közvetlenül bérnövekedéshez is, amiben viszont Magyarország a 2010-es években a pozitív trend ellenére is elmaradt a régión belül.

Másrészt pedig habár az eurózónához (és uniós átlaghoz) képest magasabb növekedési tempó eredménye, hogy egy főre jutó GDP-ben az ország közeledik a gazdagabb EU-s tagállamok fejlettségi szintjéhez, az alacsonyabb szintről induló országok közül számos gyorsabban fejlődik, mint Magyarország. Emiatt 2021-ig úgy közeledtünk az uniós átlaghoz, hogy közben az uniós rangsorban megközelítőleg ugyanott maradtunk, ahol korábban.