Húszezer magyar dolgozó várja, összeomlik-e néhány nap múlva a hazai hulladékkezelés vállalati része

Kecskére bízták a káposztát azzal, hogy július 1-jétől a Mol Nyrt. leányvállalata gyakorolja az országos hulladékkezelés koncessziós jogát. A Mol az utoljára elérhető, 2021-es adatok alapján a gödi akkumulátorgyárat üzemeltető Samsung SDI Zrt. után az ország második legtöbb veszélyes hulladékot termelő vállalkozása volt. A magyar kormányzat szerint tehát a körforgásos gazdaság alapjainak megteremtésére az ország egyik legnagyobb szennyezője alkalmas.

A jövő szombattól 35 évig az országos hulladékgyűjtést, -kezelést és -újrafelhasználást szervező leányvállalat, a MOHU Mol Hulladékgazdálkodási Zrt. (MOHU) gyanús körülmények között kapta meg a jogot arra, hogy szinte az összes lakossági és vállalati hulladék felett rendelkezzen, egy több százmilliárdos piacot önállóan szervezzen és irányítson. A gyanú fő oka dióhéjban, hogy a MOHU-n kívül nem volt más induló, és a koncessziós eljárás lezárulta után született egy olyan törvény, ami a sokszorosára emelte a koncesszió nyertesének bevételeit. Ez a verseny korlátozásának egy bevált eszköze: ha már korábban látszódik, hogy ez milyen remek üzlet, akkor több vállalat jelentkezhetett volna, akár külföldről is.

A lakosság a váltásból közvetlenül várhatóan nem sokat fog érezni, a vállalatok azonban nagyon jelentős költségemelkedésre számíthatnak. Ehhez a cikkhez közel tucatnyi, a hulladéka elszállítása és a költségei megugrása miatt aggódó, illetve a hulladékkezelésben érdekelt szakemberrel beszélgettünk az elmúlt hetekben, a körülmények miatt mindegyikük neve elhallgatását kérte.

A szakemberek egyöntetűen attól tartanak, hogy a MOHU képtelen lesz a rendszer üzemeltetésére. A Mol nem volt hajlandó a problémákról beszélni, erőből próbálta a teljes iparágat legyűrni, de az általunk elért források szerint ma már biztosra vehető a vállalati hulladékkezelés összeomlásával fenyegető kudarc, így nem sikerül majd július 1-jén elindítani az új rendszert.

Az esetleges bukás azonban még lehet kifizetődő a Mol-csoport számára: a 24.hu szúrta ki, hogy egy új törvénytervezet került fel a kormány honlapjára, ami a koncesszió csúszása esetén kártérítést adna a MOHU-nak. A Szabad Európa pedig arról írt, hogy hónapokkal tolhatják az indulást, miután a cég képtelen volt megszervezni az átállást.

Erről azonban cikkünk elkészüléséig nem jelent meg semmilyen hivatalos információ, és a MOHU sem tart ettől. Pethő Zsolt, a vállalat vezérigazgatója egy tegnapi sajtó háttérbeszélgetésen a Portfolio.hu cikke szerint (a G7 nem kapott meghívót) azt mondta: július 1-jén elindulhat az új rendszer, mert országszerte megkötötték a feladatellátáshoz szükséges alvállalkozói szerződéseket mind a lakossági, mind az intézményi hulladékgazdálkodásban.

Magyarországon jelenleg 4428 vállalkozás rendelkezik hulladékgazdálkodási engedéllyel, a MOHU azonban nem. Az eredeti koncessziós szerződés szerint ez feltétel lett volna, és fel is kellett volna bontani a szerződést az olajcég leányával, de inkább törvényt módosítottak, hogy elegendő legyen az ország legnagyobb hulladékkezelőjének, ha az alvállalkozói (a hulladékkezelés eddig önállóan dolgozó szereplői) rendelkeznek ilyennel.

Kétségeket ébreszt a Mol szakmai alkalmasságával kapcsolatban, ha egy sok ezer milliárd forintos üzlethez a legalapvetőbb engedélyt sem volt képes időben beszerezni.

Becslésünk szerint mai áron a teljes szerződéses időtartam alatt legalább nyolcezer milliárd forint bevételhez jut a MOHU, de nem kell sokat tennie a vélhetően jól jövedelmező üzletért: mindössze 185 milliárd forint beruházási kötelezettséget vállalt a 35 év alatt – ez a teljes várható bevétel alig 2,3 százaléka.

A MOHU Zrt. 2022. december 31-i állapot szerint 5 millió forintos jegyzett tőkével rendelkezett, 420 millió forintot költött működése első évében, amiből 234 millió forint volt az anyagi ráfordítás, 184 millió a személyi költség. A cégnél az utolsó, 2023. áprilisi adatközlés szerint 132-en dolgoznak, ami nem sok ahhoz képest, hogy a hulladékágazat java részét veszi át, évesítve több százmilliárd forint forgalmat kezelve. Ha nem lesznek többen, akkor egy MOHU-s alkalmazottra 1,7 milliárd forint bevétel jut majd évente.

Bizonytalanság és drágulás

A hulladékkezelés óriási költséget jelent a vállalatoknak: a most életbe lépő kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerben (EPR) várhatóan évi 240 milliárd forintot kell MOHU számára befizetniük a vállalatoknak – de 300 milliárdos becslésekkel is találkoztunk. Ez igen jelentős tétel, összehasonlításként, az összes magyarországi vállalat 2022-ben 747 milliárd forint társasági adót fizetett a nyeresége után.

Eddig a gyártóknak, forgalmazóknak a környezetterhelés ellentételezésére a termékeik, a csomagolás után környezetvédelmi termékdíjat kellett fizetni. Ebből 2022-ben 90 milliárd forint folyt be, így várhatóan két és félszeresére emeli a kormány a vállalkozások környezetterhelési költségeit. Ezt már nem a költségvetés, hanem a Mol-leány kapja, pedig a szakma véleménye egyöntetű: felesleges ennyi pénzt elvonni a hulladékkezelésre.

De ez legalább kiszámítható, sokkal nagyobb fejfájást okoz a vállatoknak a bizonytalanság.

A rendszer indulása előtti napokban sem tudta senki, hogy ki, mennyiért, milyen időközönként viszi el a hulladékot.

A MOHU telefonos ügyfélszolgálata elérhetetlennek bizonyult, írásbeli kérdéseinkre nem válaszoltak. Nemcsak nekünk, hanem a vállalatoknak sem.

A drágulást nemcsak a vállalatok, hanem közvetve a fogyasztók is meg fogják érezni: a kiskereskedelmi termékforgalom 14 ezer milliárd forint volt tavaly^*üzemanyag-kereskedelem nélkül, alapvetően ebből kellene a vállalatoknak a többszörösére emelkedő hulladékkezelési költség fedezetét előteremteniük. Mivel csak az év második felében jelenik meg a magasabb költség, így legalább 75 milliárd forint többletbevételt kellene a vállalatoknak elérni.^*Vannak olyan kiskereskedelmi láncok, amelyek ennek egy részét lenyelhetik a nyereségük terhére, de olyanok is, amelyek tavaly már veszteségesek voltak, náluk erősen valószínű a szinte automatikus áthárítás. Mindez azt jelenti, hogy az év második felében egy százalékos többletdrágulást okozhat a MOHU-nak juttatott hulladékkezelési bevétel.

Az inflációs hatás azonban nem egyformán oszlik el az iparágak között, a sok műanyagot használó élelmiszeriparban – gondoljunk például a joghurtokra – kiemelkedő lesz a hatása. A műanyag csomagolás díja kilogrammonként 57 forintról 213-ra nő.

Az élelmiszeriparban több százalékos drágulást fog okozni a négyszeresére emelkedő hulladékkezelési díj.

Az iparágak közötti különbség jól látszik az alábbi grafikonon:

A fém alapanyagok, gépek, járművek gyártása, a feldolgozóipar a hazai export kiemelt fontosságú ágazatai, az itt működő cégeket az állam adókedvezményekkel, uniós és egyéb állami támogatások sokaságával segíti – most viszont meg kell birkózniuk egy jelentős többletteherrel és az említett bizonytalansággal.

A vállalatok szempontjából több probléma is adódik:

A MOHU nem tudja megmondani, hogy július 1-jétől milyen áron veszi át a másodlagos alapanyagként még hasznosítható hulladékot (például fémet és papírt).
Szintén nem tudni, hogy milyen áron viszi el a cég az alapanyagként nem használható hulladékot.

Ha például egy kiló vashulladékért eddig 40 forintot kapott egy vállalat, akkor ezzel tudott tervezni. A piaci várakozás mind a gyártók, mind a hulladékkezelők részéről az, hogy a MOHU kevesebbet fog fizetni. Ennek kettős hatása lesz: a papírt és más éghető anyagokat inkább elégetik, ez a magas energiaköltség csökkentésére is jó módszer. A fémeket, nagyobb önsúlyú hulladékokat pedig Szlovákiában, Romániában és más környező országokban értékesítik. Ez már csak azért is így lesz, mert a piacot kiiktató MOHU a gazdasági logika és a tapasztalatok alapján sem lehet olyan hatékony a hulladék értékesítésében, mint a piac. Magyarán ők valószínűleg kevesebbért tudják eladni a papírt, fémet. Mindezek hatására várhatóan csökkenni fog a Magyarországon újrahasznosított vállalati hulladék mennyisége, miközben a koncesszió hirdetett célja pont a növelése.

A többletköltségek az EPR mellett abból adódnak, hogy – ha az előbbi feltételezés igaznak bizonyul – csökkennek a vállalatok értékesített alapanyagokból származó bevételei. De ez még nem minden. A MOHU csak a hulladék elszállítására és átvételére kapott koncessziót. A hulladékkezelő cégek egy komplex szolgáltatáscsomagot adtak, aminek része a gyűjtőedények biztosítása, a hulladék elszállításának hatékony szervezése. Nagyon nem mindegy, hogy heti egyszer vagy kétszer mennek a hulladékért: a második esetben fele annyi gyűjtőedényre van szükség, de magasabbak a szállítási költségek. Ez egy nagyon összetett optimalizációs munka, amit már a MOHU-nak kellene elvégeznie.

Az alvállalkozóként működő cégek számára a MOHU-nak kell megmondania, hogy mikor és hová menjenek a hulladékért – fogós kérdés, hogyan néz ez majd ki, mert még nem működik a megrendelés sem, nem tudják a cégek, ki és mikor viszi el a hulladékot tőlük július első napjaiban.

Számos további tisztázatlan kérdés van: a hulladék és annak elszállítása a koncesszió része, de a gyűjtőedényeket – amik sok esetben a tengeri konténerekkel megegyező méretű vaskonténerek – a legtöbb esetben eddig a hulladékkezelő cégek biztosították, alapvetően térítés nélkül. Ezeket azonban a jövőben már csak térítés ellenében tudják a termelő vállalatoknak biztosítani, erről pedig külön kellene szerződni. Ez nemcsak költségesebb lesz a mostani integrált modellnél, de több bürokráciával is jár.

A MOHU értésüléseink szerint az alvállalkozói kapcsolatokban is inkompetenciáról tett tanúbizonyságot: a cégeknek mérettől és tevékenységi területtől függetlenül ugyanazt a szerződést küldte ki. Ez nagyjából olyan, mintha valaki egy három- és egy ötcsillagos hotelszobát ugyanolyan áron akarna kivenni, mondván, mindegyik hotelszoba – magyarázta egy forrásunk. Pedig nagyon nem mindegy a költségek szempontjából, hogy milyen típusú gyűjtőedényt kell üríteni, kell-e például daru a teherautón ehhez. De az is érthető, hogy nem ugyanazon az egységköltségen dolgozik egy száz, illetve egy öt teherautós cég.

Az ágazati szereplők között nagy a tanácstalanság és az értetlenség. „Ha már el akarta lopni a Mol a hulladékbizniszt, akár csinálhatta volna elegánsan, minimális hozzáértéssel” – fakadt ki egy forrásunk. A szakmában dolgozók úgy érzik, hogy az évtizedek alatt kiépült hatékony rendszereket pillanatok alatt összedöntik a hozzáértés teljes hiányával érkező molosok. Még az is jobb lett volna, ha kicsipegetik a piac legnyereségesebb részeit, de közben nem tesznek mindent tönkre – jegyezte meg egy szakmabeli.

A piacra hosszú évtizedek óta rálátó forrásunk szerint a saját hulladékszállítási és -kezelési kapacitásokkal nem rendelkező MOHU kétségbeesetten próbál leszerződni az ágazatban dolgozó cégekkel. Korábban egyoldalú papírfecniket akart aláíratni, amit messze nem mindenki tett meg. Ráadásul ezek automatikusan hatályukat vesztik, ha nem írnak alá a MOHU-val alvállalkozási szerződést. Márpedig elég sokan nem hajlandók erre. Több jelentősebb piaci szereplő is a tevékenység befejezését tervezi, ami bizonyos mértéken felül a vállalati hulladékkezelés összeomlásával járhat – hacsak a MOHU meg nem vásárolja ezeket a cégeket.

A hulladékgazdálkodók nyolc szervezete már tavaly novemberben kérte a miniszterelnököt a súlyos gazdasági károkkal fenyegető hulladékkoncesszió újragondolására, de nem találtak meghallgatásra. Ezek után egyre több külföldi tulajdonú vállalkozás – a hulladékkezelői és a gyártói oldalon is – a saját kormányához fordult, kifogásolva a szerintük az európai jogi normákat és a tisztességesség látszatát semmibe vevő koncessziós eljárást, valamint kifogásolva a MOHU piaci fellépését. Forrásaink szerint kiváló magyar kormányzati kapcsolatokkal rendelkező külföldi tulajdonú gyárak is vészjelzéseket küldenek a kormány felé.

Olyan vélemények is vannak – így nyilatkozott például a Transparency International szakértője -, hogy semmis a MOHU koncessziós szerződése, mivel december 31-én nem volt érvényes engedélye, és ezt már nem lehet utólag felülírni. A NER a maga módján addig csűrheti a szabályokat, amíg csak akarja – az Alkotmánybíróság mindent rendben talált -, de uniós jogi fórumokon valószínűleg már nehezebben lesz védhető az ügy.

Több mint 20 ezer munkahely veszélyben

Hulladékgazdálkodással főtevékenységként közel 2500 vállalkozás foglalkozott Magyarországon, ezek közül legalább 10 millió forintos árbevételt 623 ért el 2021-ben, közel 21 ezer embert foglalkoztatva. A munkavállalók nagy része most teljes bizonytalanságban várja, mi lesz a munkahelyével.

A mérlegek szerint a vállalatok összességében 543 milliárd forintnyi eszközzel rendelkeztek, amiből a tárgyi eszközök 220 milliárdot tettek ki, a befektetett eszközök 253 milliárdot. A ma működő hulladékkezelő vállalatok tehát a MOHU által 35 év alatt vállaltnál közel háromszor több tőkét tettek az ágazatba.

Az értékesítés árbevétele, a munkavállalók és a vállalatok száma alapján is körülbelül a piac felét a nem veszélyes hulladék gyűjtése teszi ki a főtevékenységek szerint. Az összesen közel 670 milliárd forintos 2021-es hulladékkezelési piac árbevételének közel fele származhat a lakossági piacról, ugyanis a hulladék megoszlása mára fele-fele lett.

Ebből kiindulva a vállalati hulladékkezeléssel foglalkozó cégek évente 300-400 milliárd forint körüli árbevételt érnek el. Ennek azonban nagyon jelentős része nem a hulladék elszállításának díja, hanem az újrahasznosított alapanyagként értékesített fém, papír vagy éppen műanyag ára. Ez alapján pedig a MOHU 240 milliárdos várható bevétele óriási összeg, mivel az újra begyűjtött hulladékok értékesítése is az ő joga lesz.

A vállalatok nyereségaránya 5,1 százalék volt, ami versengő piacra utal. Így

a kormány egy jól működő versenypiacot vált le egy jó eséllyel extraprofitot termelő monopóliumra a hulladékgazdálkodásban.

A 25 legnagyobb vállalat adta 2021-ben az árbevétel 46 százalékát, közülük 14 önkormányzati vagy állami tulajdonú, a többi magáncég, egy kivételével külföldi szereplő.

A külföldi tulajdonú és a főként önkormányzati, állami tulajdonú magyar cégek profitrátája között sem volt érdemi különbség: a top 25 cégnél a külföldieknél 6,4 százalék volt az adózott eredmény az árbevétel arányában, a magyaroknál 6,2 százalék. Így azt sem lehet mondani, hogy a külföldieket az extraprofitjuk miatt kellene kiszorítani.

Összességében tehát azon kívül, hogy a Molhoz jelentős árbevételt és a várakozások szerint profitot csoportosítsanak át, semmilyen érv nem szól a MOHU helyzetbe hozása mellett. A fogyasztóknak drágulást, a környezetnek jó eséllyel kevesebb újrahasznosított hulladékot, a vállalkozóknak magasabb költséget és több bürokráciát hoz az átalakítás, miközben 20 ezer család életét kiszámíthatatlanná tette a kormány.