Molnár Boglárka a Cambridge Econometrics budapesti irodájának elemzője, az Ekonomi a G7 véleményrovata.

Egyre inkább úgy tűnik, a klímaváltozással kapcsolatos befektetések nagyon kifizetődőek lesznek a jövőben. A Cambridge Econometrics egy friss, még nem publikált kutatásában tíz feltörekvő ázsiai és afrikai országot vizsgált meg és a közgazdasági számítások átlagosan tizenkétszeres megtérülést mutattak ki minden egyes dollárra, amit az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra (klímaadaptációra) fordítanak a jövőben. Tizenkétszeres megtérülést nagyjából a

kriptovalutákkal és hasonlóan kockázatos befektetésekkel lehetett idáig elérni, nem pedig mezőgazdasági, ipari és energetikai beruházásokkal.

Ha így közelítjük meg a kérdést, az éghajlatváltozás elleni harc újabb lökést kaphat, mert már nem pusztán jószándékú humanitárius tevékenységként, hanem busásan jövedelmező üzleti tevékenységként láthatják egyre többen.

A fenntartható beruházások és befektetések jövőbeli mozgatórugója lehet, ha egyszerre vesszük figyelembe a tulajdonosi megtérülést, a részvényesi érték maximalizálását és a fenntarthatósági szempontokat. Ezért a szakpolitikáknak, a döntéshozóknak az altruista szólamok és az általános „legyen jobb a Földnek és a jövő generációinak” megközelítés helyett érdemes a klímaváltozással kapcsolatos befektetések megtérülésére, a környezetbarát technológiákba való befektetések anyagi hozadékaira irányítani a figyelmet.

Kifejezetten aktuális ez a mostani energiaválság és az ellátás-biztonsági szempontok tükrében. A jelenlegi energiaárszintek mellett megéri az energiamegtakarításokat támogató és a megújuló energiás beruházásokba fektetni. Pusztán egyéni alapon persze ezzel csak a lakosságnak az a része tud élni, akinek erre elegendő a megtakarítása, de a rezsicsökkentés csökkentése óta ezzel együtt is megugrott a kereslet az energiamegtakarításokat támogató és megújuló energiás beruházásokra.

Ha nem csak a lakossági szektor beruházásait és befektetéseit vizsgáljuk, akkor a távfűtőrendszerek geotermális alapú modernizálása szintén jó példa a beruházások megtérülésére. Egyes magyar települések távhőrendszereinek átállítása a geotermális energiaforrásokra már az első években is 15 százalékkal csökkentheti a hőtermelés költségeit egy korábbi tanulmány szerint, és ez az arány a beruházás megtérülése után tovább javulhat. Mai rezsiárakkal számolva ez a megtérülés akár magasabb is lehet.

További példák pedig külföldről is szép számban érkeznek. Texas Állam többségében republikánus érzelmű farmerei – akik közül sokan még a klímaváltozás tényét is vitatják – sorra helyezik üzembe a szélerőműveket a földjeiken, és egyáltalán nem holmi zöld elköteleződésből. Mint azt az Economist brit hetilap egyik januári számában maguk is bevallják, a marhatartás átlagosan nyolc dollár hasznot termel minden egyes acre-nyi (0,405 hektárnyi) területen, míg az ugyanide telepített szélerőművek szár dollárnál is többet. A farmerek a több mint tízszeres hozam reményében – és nem a klímavédelmi célok elérésétől motiválva – ma már háromszor annyi megújulóenergia-befektetést készítenek elő, mint a klímaváltozás hatásaitól egyre többet szenvedő Kalifornia demokrata többségű vezetői és lakói.

A technológia gyors ütemű fejlődésének köszönhetően a megújuló alapú áramtermelés könnyen és rövid távon üzletileg is versenyképessé válhat más áramtermelési formákkal szemben. Jó példa erre az Anglia partjaitól 160 kilométerre északkeletre fekvő Dogger Bank nevű tengeri szélerőműpark mostanában elinduló Haliade-X szélerőműve, ami minden korábbi szélturbinánál hatékonyabban állít elő villamos áramot: egyetlen fordulattal egy átlagos háztartás kétnapi villamosenergia-szükségletét állítja elő. Ha ilyen mértékű a technológiai fejlődés, Magyarország például csupán a meglévő szélerőműveinek modernebbre cserélésével akár megháromszorozhatná kapacitásait, teszi hozzá a cikk, és arra utal, hogy a magyar kormány és a hozzá közel álló üzleti körök is már a 2016-os szélerőműstop feloldására készülnek.

Az éghajlatváltozás elleni harc üzleti alapú megközelítésének egyik legnyilvánvalóbb példája a zöld kötvények, melyek kibocsátásával zöld, fenntarthatósági projekteket finanszíroznak, jellemzően elsősorban az ingatlanszektorban, valamint az építő- és feldolgozóiparban. Egy decemberben rendezett kerekasztalbeszélgetésen – melyet a Cambridge Econometrics, a brit nagykövetség és a Magyar Közgazdasági Társaság közösen szervezett – a Magyar Nemzeti Bank képviselője arról számolt be, hogy két év alatt nulláról 2260 milliárd forintra nőtt a magyar piacon kibocsátott zöld kötvények mennyisége. Mi sem jelzi jobban, hogy az üzleti gondolkodás kiterjesztése a klímaváltozás elleni küzdelemben sikeres irány lehet, mint az a tény, hogy a hazai zöld kötvényeket vásárló befektetők már most hajlandóak megfizetni az úgynevezett „greeniumot,” azaz a zöld kötvények árprémiumát, a kötvények fenntarthatósági hatásáért cserébe. Ezek alapján talán joggal bizakodhatunk abban, hogy a zöld kötvények és a fenntartható finanszírozás egyéb formái a következő években egyre inkább megszokott üzletté és egyre terjedő gyakorlattá válhatnak.

A példákon túl érdemes az éghajlatváltozás hatásainak kezelési módjait – és az ezekhez kapcsolódó befektetési lehetőségeket – közelebbről is megvizsgálni. Itt alapvetően két fő stratégiát különböztethetünk meg: a hatások mérséklésére, enyhítésére vonatkozó mitigációt, és a hatásokhoz való alkalmazkodásra irányuló adaptációs törekvéseket. 

A mitigáció, azaz mérséklés a kibocsátások csökkentése, a klímaváltozást okozó üvegházhatású gázok légkörbe eresztésének visszafogása, amivel mérsékelhetjük a további káros hatásokat és az éghajlatváltozás további gyorsulását. Az adaptáció, azaz az alkalmazkodás a már bekövetkezett, vagy a közeljövőben bekövetkező éghajlati változásokra való felkészülést jelenti. Ilyen beruházások lehetnek például az árvízkárokat mérséklő és megelőző gátak építése, a városi zöld infrastruktúra fejlesztése – pl. árnyékoló fák telepítésével – vagy a vízgazdálkodást fejlesztő és az ivóvízkészletet védelmező intézkedések.

A fejlett országok jellemző módon többet beszélnek a mérséklésről, visszafogásról és a kibocsátásuk csökkentéséről. Nem csoda, hiszen ezek az országok felelősek a globális széndioxid-kibocsátás több, mint harmadáért a 2019-es adatok alapján. Általában, amikor klímatudatos befektetésekről beszélünk, az ilyen típusú beruházásokra gondolnak először a legtöbben.

Sajnos az is jól jellemzi a globális viszonyokat, hogy a fejlődő országok esetében viszont pont a klímaadaptáció az egyik leginkább igényelt kezelési forma, hiszen ezek az országok már most rengeteget szenvednek az éghajlatváltozás hatásaitól. Bármennyire is sikeresek az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére tett erőfeszítések, a hőmérséklet továbbra is emelkedni fog és a szélsőséges időjárási jelenségek is egyre gyakoribbak lesznek, amelyek a sok esetben fejletlenebb infrastruktúrával és intézményrendszerrel rendelkező fejlődő országokban nagyobb károkat okoznak. A klímaadaptáció kiemelten fontos a környezet, a közösségek és a gazdaság védelmében és ugyan jelentős befektetést igényel, de még jelentősebb megtérülést hozhat.

A Cambridge Econometrics egyik friss kutatása az adaptációs befektetések megtérülését vizsgálta tíz afrikai és ázsiai országban (Kína, India, Indonézia, Nigéria, Egyiptom, Kenya, Arab Emirátusok, Banglades, Vietnám és Pakisztán). Az elemzésből az derült ki, hogy ezekben az országokban 30,4 milliárd dollárnyi összeget kell alkalmazkodási típusú lépésekbe és megoldásokba fektetni 2030 végéig, hogy növeljék rugalmasságukat és alkalmazkodási képességeiket az éghajlatváltozás hatásaihoz. 

A szektorokat külön-külön is megvizsgálva, a tíz országban a legnagyobb mértékű beruházásra, összesen 13 milliárd dollárra, a mezőgazdaság területén lesz szükség, míg az ipari tevékenységek – a feldolgozóipar, a közlekedés és az energetika – becslések szerint 11,7 milliárd dollár befektetést igényelnek majd 2030 végéig. Az alkalmazkodási beruházások számításaink szerint várhatóan 376,6 milliárd dollár megtérülést eredményeznek, így ezek a feltörekvő piacok várhatóan átlagosan

12 dollárt kereshetnek minden egyes dollár után, amit adaptációs projektbe fektetnek.

A számításokban nem csak a GDP-növekedésben számszerűsített pénzügyi megtérülést vettük figyelembe, hanem a klímaadaptációs intézkedéseknek köszönhetően elkerült klímakárok mértékét is. Ez a megtérülés tehát nem pusztán az egyéni befektető hozamával, hanem a tágabb értelemben vett nemzetgazdasági nyereséggel is számol, illetve a kivédett klímakárokkal. Mindezzel együtt igen jövedelmező lesz a jövőben klímaadaptációba fektetni.

Bár egyéni szinten is sokat tehetünk azért, hogy jobban alkalmazkodjunk az éghajlatváltozással előálló új helyzetekhez, a klímaadaptációs törekvések sikeressége elsősorban azon múlik, hogy a befektetők is üzleti potenciált találjanak benne és üzleti célokhoz tudják kapcsolni ezeket a törekvéseket. Ehhez állami szerepvállalásra is nagy szükség lehet a jövőben, részben a piaci alapon megvalósuló projektek pénzügyi kiegészítésével, részben pedig azok megfelelő szabályozási ösztönzésével.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA zöld gazdaságban több és értékesebb munkahely van, mint a hagyományosbanA zöld gazdaság által létrehozott vagy megmentett munkahelyek száma az átállás igazságosságának jó mércéje, de mit mutatnak a számok Magyarország számára?

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ befektetés gazdaság klímaváltozás környezetvédelem Olvasson tovább a kategóriában