Gyakorlatilag nincs senki, aki még mindig kétségbe vonná a klímaváltozás tényét, és a magyarok döntő többsége, 90 százaléka kifejezetten tart is tőle. Utóbbi nemzetközi összehasonlításban is magas arány, és az aggodalom növekszik: öt évvel ezelőtt még csak 70 százalék tartott itthon az éghajlatváltozás következményeitől.
Az adatok a legnagyobb összeurópai társadalmi felmérésből, a kétévente lekérdezett European Social Survey (ESS)-ből származnak, melyben ezúttal 34 országban vizsgálták egy sor témában a társadalmi attitűdöket Izlandtól Bulgáriáig, Észtországtól Portugáliáig. Ezek közül most a klímaváltozással kapcsolatos válaszokat vizsgáljuk: ezek alapján Magyarországon is egyre többen érzik a személyes felelősségüket a klímaváltozás hatásainak csökkentésében.
Bár az éghajlatváltozás témája előbb a pandémia, majd az ukrajnai háború és az egymást erősítő negatív gazdasági folyamatok miatt kissé háttérbe szorult a nyilvánosságban, néhány éves távlatban mégis a klímaügy berobbanása mélyítette el a globális válságtudatot, és tette össztársadalmi üggyé az életmód- és klímapolitikát. Ennek hatása a társadalmi attitűdökben is megjelenik, és robusztussága miatt, valamint az országok közötti és időbeli összehasonlítást lehetővé tévő adatok révén az ESS adatfelvételei ezt különösen jól láttatják.
Ami elsőre szembetűnik: a klímaváltozás tényének teljes tagadása mostanra lényegében eltűnt, százalékosan gyakorlatilag nem kimutatható azok aránya, akik szerint az éghajlatváltozás jelensége egyszerűen nem létezik. A klímaváltozás okaival kapcsolatban azonban már jóval megosztottabb a laikus közvélemény. Míg az éghajlatkutatók körében közel teljes konszenzus van arról, hogy a klíma alapvetően az emberi tevékenység következtében változik (az IPCC, az ENSZ kormányközi testülete szerint az 1950 óta bekövetkezett globális hőmérséklet-emelkedés legalább 93 százalékáért az ember felelős), a kérdőíves válaszolók 5-10 százaléka, néhány országban ennél is nagyobb aránya azt nagyrészt vagy akár teljesen természeti folyamatoknak tulajdonítja.
Az ember okozta klímaváltozással szembeni teljes szkepszisnél azonban jóval gyakoribb az a sokszor feltehetően bizonytalanságból is fakadó, a tudományos konszenzussal szintén szembemenő válasz, mely szerint az éghajlatváltozást egyenlő mértékben okozza az ember és a természet. Magyarországon is így gondolja a válaszolók fele, amivel ez a legnépszerűbb, az emberek fejében létező „laikus klímamodell”. Ezzel szemben 36 százalék szerint főleg, 10 százalék szerint pedig kizárólag emberi tevékenység áll a klímaváltozás hátterében.
Az osztott felelősség már öt évvel korábban, a 2016-os ESS-vizsgálatban is hasonlóan népszerű nézet volt, de Magyarország nincs ezzel egyedül: a most vizsgált nyolc ország közül csak Finnországban és Franciaországban vannak többségben azok, akik szerint az okok inkább az emberi tevékenységre vezethetők vissza.
Bár ebben nincs jelentős elmozdulás, az is látszik, hogy a klímaváltozás miatt egyre többen aggódnak egész Európában. A sokakat sokkoló 2018-as IPCC-jelentés ott is átütötte a közvélemény falát, ahol a klímaügy addig inkább csak szubkulturális-értelmiségi témának számított, a Greta-jelenség pedig minden korábbinál hatékonyabban hívta fel a teljes társadalom figyelmét a tudomány felől régebb óta érkező vészjelzésekre.
A társadalmi klíma változása, ha még nem is feltétlenül az egyéni cselekvés, hanem az aggodalmak szintjén, úgy tűnik, már túljutott a fordulóponton. A 2016-2021 közötti időszakban minden vizsgált országban jelentősen emelkedett azok aránya, akik tartanak a klímaváltozástól. A többség már öt évvel ezelőtt is inkább tartott tőle, viszont 2021-re az arányok még inkább eltolódtak, és egyre kevesebben vannak azok, akik csak legyintenek a problémára
– foglalta össze a G7-nek Ságvári Bence szociológus, az ESS magyarországi nemzeti koordinátora azt, ami az adatokból legerőteljesebben kirajzolódik.
A magyar válaszolók 37 százaléka nagyon, 6 százaléka rendkívül tart az éghajlatváltozástól, ha pedig a „valamennyire” választ adó 47 százalékot is figyelembe vesszük, akkor egy olyan társadalmat látunk, amelyben tízből kilenc ember személyesen is aggódik a változó klíma miatt. 2016-ban még csak tízből heten voltak így, azóta a személyes aggodalom mértéke főleg a fiatal felnőttek, a nők és a diplomások körében nőtt meg. A vizsgált országok közül még Szlovéniában tartanak ilyen sokan a klímaváltozástól, mint nálunk.
Ha nem is ilyen átütő arányban, de a klímaváltozás következményeiért viselt személyes felelősséget is többen érzik. Lényegében minden vizsgált országban nőtt az igenlő válaszok aránya arra a kérdésre, hogy a megkérdezettnek van-e személyes felelőssége a klímaváltozás hatásainak csökkentésében. „Az egyik legnagyobb változás ebben a kérdésben a magyar válaszadók esetében mutatható ki – igaz, 2016-ban még mi voltunk az egyik leginkább önfelmentő társadalom” – mondja Ságvári Bence.
2016-ban még csak a magyarok egyharmada érzett személyes felelősséget, most már az egyértelmű többség, 58 százalék.
Szokás azt gondolni, hogy a fiatalok számára a klímaváltozás sokkal érzékenyebb és fontosabb probléma, mint az idősebbeknek, de az ESS magyarországi adatai alapján nem látszik jelentős életkori különbség. Bár az idősek valamennyire kevésbé éreznek személyes felelősséget a kérdésben, hatvanéves kor alatt minimálisak a különbségek, és leginkább nem is a legfiatalabbak, hanem a középkorú szegmens érzi saját magát is felelősnek.
A nők erősebben gondolkodnak így a férfiakhoz képest, és a diplomások is jobban hangsúlyozzák a felelősségüket. Az elmúlt öt évben azonban zárult a társadalmi olló: leginkább éppen az alapfokú végzettségűeknél nőtt a klímáért viselt felelősség tudata. A klímavészhelyzet „társadalmiasítása”, a közgondolkodás átalakulása ez alapján Magyarországon is elindult. Kérdés, hogy a kérdőívek 2021-es felvétele óta akuttá váló rivális problémák mennyire vetik vissza az erre való érzékenységet. A politikában mindenesetre a háborús helyzet és az energiaválság egyelőre a jelek szerint felülírja a klímacélokat.
A változó társadalmi attitűdök kihasználásának gyakorlati eszközei lehetnek azok a kezdeményezések, amelyek megpróbálják az állampolgárokat is bevonni a közös gondolkodásba. Európa tíz országában, így Magyarországon jelenleg is zajlik egy olyan kampány, amely az emberek javaslataira kíváncsi a környezeti ügyekkel és a klímaváltozással kapcsolatban. Aki szeretne részt venni a közösségi ötletbörzén, ezen a linken keresztül teheti meg. Bárki tehet javaslatokat, illetve hozzászólhat a már beérkezett ötletekhez. A projektről bővebben a www.lelegzobudapest.hu oldalon lehet olvasni.
Adat
Fogy a levegő a jövő évi magyar gazdasági növekedés körül
1,8 és 2,2 százalékos növekedési előrejelzés is megjelent az elmúlt egy hétben, aligha lesz így ebből uniós szinten is kiemelkedő gazdasági teljesítmény.
A Magyar Telekom akciózott akkorát, hogy levitte a teljes inflációt
Akkora áresést okozott a Telekom tévés-streaminges akciója a KSH módszertana szerint a szolgáltatásoknál, amekkorára 1992 óta nem volt példa.
Szlovákia előttünk van az egészségügyi költésekben, Románia és Lengyelország mögöttünk
Ha az országok saját lehetőségeihez viszonyítunk, az egészségügyre legkevesebbet áldozó öt uniós ország között van hazánk.
Fontos
Rá fognak kényszerülni a kisebb boltok is, hogy visszavegyék a palackokat
Az eddigi számok arra utalnak, hogy ha továbbra sem szerződnek le a MOHU-val, akkor maguk alatt vágják a fát.
Éledezik az európai autópiac, de több ezer ember állását ez már nem menti meg
Az e-autók iránti kereslet továbbra is hanyatlik, de összességében kicsit erősödött az uniós autópiac októberben. A Volkswagennél és a Fordnál így is leépítések jönnek.
Újabb nagy ingatlant vett a Balatonnál a csopakiakkal hadakozó kormányközeli üzletember
Egyetlen cég tett ajánlatot azon az árverésen, amelyet a nemzeti vagyonkezelő a csopaki honvédségi üdülő értékesítésére írt ki. A vevőt már ismerik a helyiek.
